Kenny Wemys megözvegyült édesanyjával, Birdyvel éldegél az elhunyt papától megörökölt londoni házában. Birdy a férje halála óta teljes mértékben a kapzsi Tiszteletes befolyása alá került, és az ingatlanát a férfi Hittestvérek nevű szektájának rendelkezésére bocsátotta. A Tiszteletes a Wemys-lakban tartja a bűnösöket a kénköves pokol kínjaival fenyegető prédikációit, ha meg épp nem a szószékről osztja az észt (vagy inkább az esztelenséget), akkor az arizonai főnöke (egy nála is menőbb szektavezér) prédikációit ordíttatja a szobákban elhelyezett hangszórókon keresztül. Mindezek ismeretében már nem csodálkozhatunk azon, hogy Kenny annak rendje és módja szerint begolyózott, ezért aztán szó szerint veszi mindazt, amit a Tiszteletes az ördög szolgálóival való leszámolásról zagyvál, és minden az útjába akadó, kicsit jobban kinéző és legalább minimálisan szexi nőt kárhozatra érdemes sátánfajzatnak tekint.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Vészesen introvertált Kennynk dolgát az sem könnyíti meg, hogy az első pillantásra ártalmatlan vallási fanatikus öregasszonynak tűnő anyukája valójában perverz késztetésektől szenvedő elmebeteg, aki saját neme mellett a saját fiához is vonzódik. A mama szeme fénye nappal úszómesterként dolgozik, éjszakánként pedig rendőrökéhez hasonló egyenruhában és bukósisakban biztonsági őr a kikötőben – „mellesleg” ő a magányosan hazafelé baktató fiatal hölgyek réme is, akinek köszönhetően egyre több meztelen holttestre bukkannak a Scotland Yard leterhelt alkalmazottai. Birdy súlyos cukorbeteg, a Tiszteletes viszont megtiltja neki, hogy kezeltesse magát, mondván, az Úr majd meggyógyítja, ha jónak látja. Birdy azonban, akármekkora vallási fanatikus lett is, nem kívánja a Teremtőre bízni a sorsát, és inkább felfogad egy házhoz járó nővérkét, Brigitte Lynchet, aki beadja neki az inzulininjekcióit. Brigitte-nek kezdettől fogva „bűzlik” valami a Wemys-lakban, és megosztja a szektával kapcsolatos aggályait nővérével, Paddyvel, aki Pulitzer-díjról álmodozó újságírónőként azonnal szaftos kis leleplező cikket vizionál az ügy kapcsán. Paddy felkeresi a Tiszteletest, és hajadon létére teherbe esett bűnös nőnek adja ki magát, aki feloldozásra vágyik, és egy szempillantás alatt beépül a gyülekezetbe. Hamarosan rájön, hogy nem csupán az adományokra ácsingózó álszent szélhámostól kell tartania, hanem a drága jó Kennytől is, aki egyes gyilkosságairól hangfelvételt készít, valamint a pincében gyűjti áldozatai fehérneműjét…
„Drága híveim, örömhírt hoztam néktek: aki nem bánja meg ocsmány bűneit, azt az Úr elveszejti.”
„Hallelújaaaa, most már tényleg vidám a vasárnapunk!”
„A Tiszteletesnek igaza van, úgyhogy ma is vízbe mártottam egy romlott nőszemélyt.”
„Bizony nehéz a magamfajta pszichopata biztonsági őrök dolga, pláne, ha motoros rendőrnek szeretnek öltözni.”
„Ha elég erősen imádkozunk, akkor talán soha többé nem támadnak bűnös gondolataim veled kapcsolatban, fiam.”
„Már a harmadik nővel végzett a perverz gyilkos. Bárcsak interjút készíthetnék vele! Utána meg sem állnék a Pulitzer-díjig...”
„Annyit cigizel, nővérkém, hogy a rák előbb fog végezni veled bármelyik sorozatgyilkosnál.”
A brit horrorfilmek egészen a 60-as évek legvégéig alig szolgáltak több izgalommal és devianciával, mint egy átlagos Poirot-krimi, ekkor azonban drasztikus fordulat következett, és némely ködös Albion-béli direktorok megirigyelték az amerikai exploitation filmesek és az olasz giallo-gyárosok női meztelenséggel és véres erőszakkal szerzett népszerűségét. Közéjük tartozott a korábban főleg párkapcsolati drámákat és komédiákat forgató Robert Hartford-Davis is, aki 1972-ben rukkolt elő a cinikusan szégyentelen és a maga idejében brit földön tabudöntögetőnek minősülő Óvakodjatok, hittestvéreim!-mel (Beware My Brethren). A rendező egyértelmű és egyetlen célja a sokkolás volt, közben viszont – elvégre „eltévelyedett” művészemberről beszélünk – kellemesen hatásos szimbolikával is ellátta szennyművét: különösen emlékezetes a film nyitójelenete, amelyben a Tiszteletes a gyülekezete körében épp megkeresztel egy kisfiút, a gyermek fejét szertartásosan a víz alá merítve, miközben a város másik végében Kenny pont végez egy szemrevaló áldozatával, akinek meztelen holttestét aztán bedobja a Temzébe.
„Azonnal takarja el a mellét, kisasszony! Ez itt nem nudista strand!”
„Hogy jutott be a lakásomba, erkölcscsősz úszómester úr???”
„Ez most nem érdekes... A lényeg, hogy önnek bűnhődnie kell.”
„Mit szólna egy betonkeverőhöz?”
„Hallelújaaaa, Kenny, te aztán leleményes vagy!”
„Én vagyok az új ápolónője, Mrs. Wemys... Hol van a fiacskája, Kenny, akiről már oly sokat hallottam?”
„Az én fiamat ne hívja senki Kennynek, ő Kenneth!”
Akármilyen észbontóan elvetemült alkotásról is legyen szó, ha brit illetőségű az adott film, biztosak lehetünk benne, hogy a színészek ugyanolyan komoly munkát végeztek benne, mint amikor mondjuk a kedvenc Shakespeare-darabjukban szerepeltek. A Tiszteletes szerepében a világhírű színműírók, Samuel Beckett és Harold Pinter kedvenc múzsája, a jellegzetes delejes tekintetéről és orrhangjáról közismert Patrick Magee (Mechanikus narancs + Marat/Sade) újabb bizonyítékkal támasztja alá a közhelyet, miszerint minél alkoholistább egy brit színész, annál zseniálisabb (lásd még: Oliver Reed). Birdy Wemysként a legendás Oscar-díjas rendező, David Lean (Arábiai Lawrence) exfelesége, Ann Todd tündököl, akit a magyar nézők leginkább Alfred Hitchcock lélektani krimijéből, A Paradine-ügyből ismerhetnek, amelyben Gregory Peck (Mackenna aranya) nejét alakította. Brigitte Lynchként a bájos Madeline Hinde-ért (Késői találkozás) aggódhatunk, Paddy Lynchként pedig az amazon külsejű Suzanna Leighért, aki egyforma eleganciával bukkant fel Elvis Presley oldalán egy habkönnyű vígjátékban és a Roger Moore + Tony Curtis páros mellett a Magyarországon is roppant népszerű Minden lében két kanál szériában. Az Óvakodjatok, hittestvéreim! nagyágyúja azonban maga a főszereplő, a Kenny Wemyst életre keltő kiváló színpadi színész, Tony Beckley, akinek ez volt az első játékfilmes főszerepe. Beckleynek – producer élettársa, Barry Krost közbenjárására − 1979-ben a Columbia Pictures felajánlotta, hogy második Anthony Perkinst (Bombanők gyilkosa Budapesten + A ruha, amely minden nőből gyilkost csinál) faragnak belőle, úgyhogy az ekkor már 52 éves színész Amerikába költözött, ahol az Ismeretlen hívás című pszichothrillerben debütált, amelyben egy bébiszittert telefonon zaklató gyerekgyilkost formált meg hátborzongató profizmussal. A sors iróniája folytán Tony Beckleynek a perkinsi horrorkarrier helyett csak a perkinsi halál adatott meg: alig 10 nappal az Ismeretlen hívás premierje után hunyt el AIDS-betegségben. Aki egy felettébb nyugtalanító és perverz angol bűnügyi filmet szeretne látni, az semmiképp se óvakodjon az Óvakodjatok, hittestvéreim!-től.
„Nem ugrasz be mellém úszni, Kenny?”
„Ne kívánj olyat, amit később megbánsz.”
„Szóval Kennynek szólítottál? Kenneth vagyok!!!”
„Tudod mit, Brigitte? Beépülök a Tiszteletes szektájába. Jó kis cikket írhatok majd belőle.”
„Minden bűnös nőnek örülünk, kedves Paddy, a gazdagoknak meg különösen.”
„Nincs férjem, de teherbe estem. Ez elég lesz a tagfelvételhez?”
„Segítsen, Tiszteletes... Kenny után most ezzel a csinos Paddyvel kapcsolatban támadtak förtelmes vágyaim.”
„Szépen gyarapodik a melltartó-gyűjteményem.”
Ráadás:
Maxine Barrie az Óvakodjatok, hittestvéreim! szektakórusának szólistájaként
Az Óvakodjatok, hittestvéreim! gospel betétdalait a Tiszteletes egyik rajongóját alakító Maxine Barrie énekli, aki a Stars In Their Eyes című brit televíziós tehetségkutató show első nyertese volt. E műsorban hétköznapi emberek tettek kísérletet közkedvelt popsztárok utánzására, Barrie pedig azzal nyűgözte le a zsűrit, hogy teljesen átlényegült a két James Bond-betétdalról híres jazzénekesnővé és nemzeti ikonná, Shirley Basseyvé. Robert Hartford-Davis filmjében Barrie angyali és erőteljes hangja mindig akkor csendül fel, amikor Kenny épp újabb gyilkosságra vetemedik; az egyik alatt például arról dalol, hogy Jézus vérében fürödve tisztulhatunk meg a bűneinktől (ebből hallható részlet az alábbi előzetesben).
