Egy Joe Gambino nevű bérgyilkos érkezik New Yorkból Rómába, hogy eltegyen láb alól egy kegyvesztetté vált olasz-amerikai maffiafőnököt, aki épp kórházban lábadozik. Gambino carabinieri-egyenruhában hajtja végre a „civil” áldozatot (egy ápolónőt) is követelő akciót, majd hazarepül az USA-ba. Elsa, egy római reptéri alkalmazott, másnap felismeri az újságban Gambinót a közétett fantomképéről, és a szobatársával, Lillyvel azon töprengenek, vajon értesítsék-e a rendőrséget. Közben Gambino olasz összekötője már rájött, hogy a reptéri információs pult csinos hölgye emlékezhet Gambinóra, úgyhogy megérné likvidálni.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Lilly elmegy kikapcsolódni egy éjszakai mulatóba, ahol egy jóképű férfi felkéri táncolni: a fickó valójában profi zsebtolvaj, aki szépen elemeli Lilly lakáskulcsát a nő retiküljéből, aztán titokban odaadja egy bérgyilkosnak, Vito Quattroninak. Miközben a táncoslábú macsó tovább udvarol Lillynek, Quattroni elmegy Lillyék lakására, ahol megvárja a hazatérő Elsát, megfojtja, majd visszatér a mulatóba, ahol visszaadja a kulcsot a csajmágnes zsebmetszőnek, aki aztán visszacsempészi azt Lilly retiküljébe. Elsa meggyilkolásának ügyét Róma legkeményebb öklű és brutalitásáról hírhedt nyomozója, Gianni De Carmine kapja, aki csak otthon, csodaszép felesége, Linda társaságában képes kissé felengedni és emberinek tűnni. Miután Lilly és a snájdig zsebtolvaj is elhalálozik, De Carmine felhatalmazást kap Guidice bírótól arra, hogy bárkiből kiverhesse a szükséges információkat. De Carmine nem most kezdte a szakmát, de ezúttal olyan szintű összefonódásokra bukkan, amelyek még őt is meglepik: az olasz és az amerikai maffia, korrupt rendőrkollégák és lelkiismeretlen Wall Street-i brókerek sejlenek fel a háttérben. Vajon hatékonyabbnak bizonyul De Carmine véres ökle a gengszterek lőfegyvereinél?
„A don ágyban, párnák közt akart meghalni... Teljesült a kívánsága!”
„Maffiózók, gyilkosságok, korrupt politikusok és rendőrök, rablások, véres erőszak... A tisztességes állampolgárok naponta szembesülnek ezekkel a témákkal a hírekben, és egyre csak forr bennük a tehetetlen düh. Arra várnak, hogy valaki jól odacsapjon helyettük. Én vagyok ez a személy, bár a feletteseim nem helyeslik a módszereimet.”
„Nem véletlenül hívnak a kollégáim a törvény könyörtelen kezének...”
„Csak ütök és ütök, amíg meg nem oldom az ügyet...”
„Ha nem várna otthon egy csodálatos feleség, már rég diliházba dugtak volna.”
Mario Gariazzo olasz zsánerfilmes rendező leginkább annak köszönheti a hírnevét, hogy 1974-ben elkészítette William Friedkin Az ördögűző című klasszikusának szemérmetlen utánzatát A megszállott (L’ossessa) címmel. A Friedkin-nyúlásnál némileg kevésbé ismert 1973-as kemény zsarufilmje eredetileg a Kategorikus imperatívusz: haraggal a bűn ellen (Imperativo categorico: contro il crimine con rabbia) munkacímet viselte, de a forgalmazók még időben észbe kaptak, és a jóval nézőbarátabb A törvény könyörtelen keze (La mano spietata della legge) mellett döntöttek. Gariazzo még a zsánerfilmes körökben megszokottnál is szerényebb költségvetésből (120 millió lírából) volt kénytelen gazdálkodni, így a film utolsóként rögzített jelenetére már annyira nem jutott pénz, hogy az egyik fizetségét hiába váró kaszkadőr el sem látogatott a helyszínre: végül az egyik bámészkodó, a sarki fegyverbolt tulajdonosa ugrott be helyette bérgyilkosnak, és elegendő kellékfegyver hiányában az üzletéből hozott magának egy töltetlen puskát.
„De hisz én láttam ezt a bérgyilkost, akit az újságban mutogatnak! Máris hívom a rendőrséget...”
„Ne tedd, Elsa!”
„Ha eljár a szád, jön Klaus Kinski, és...”
„... tesz róla, hogy többé ne járjon el.”
„Most aztán én is bajba kerültem miattad!”
„Itt ez a Bud Spencer-haver muki az Emanuelle szexbosszújából, és meg akar erőszakolni...”
„Nem segítene rajtam, Signor Kinski? Elsával ellentétben én hallgatni fogok!”
„Sajnos nem áll érdekemben, hölgyem, de azt megígérem, hogy a fickó többé senkit sem fog zaklatni szexuálisan, mert nem lesz hozzá farka.”
Gianni De Carmine, a bűnözőket nem kímélő és feddhetetlen zsaru szerepét a népszerűsége csúcsán Magyarországon is közismert Philippe Leroy (A macska és a fogadást elvesztő cicababa) kapta, akit idegenlégiós múltja bármelyik, ekkoriban hasonló figurákat alakító kollégájánál (Franco Nero, Luc Merenda stb.) alkalmasabbá tett a feladatra. A nyomozó feleségét, Lindát, Silvia Monti (Kalózok háborúja) formálta meg, aki ekkoriban egy Gianni nevű illetővel élt együtt, és mivel rendre elbakizta a Leroy-val közös jeleneteit azzal, hogy Gianninak szólította a színészt, a direktor végül úgy határozott, hogy legyen inkább Gianni a sziklaöklű detektív keresztneve az eredetileg választott helyett. Vito Quattronit a legendás német sztár, Klaus Kinski (Isten megbocsát, Klaus Kinski soha) alakította, aki egyetlen szót sem szól a film során. Kinski híres volt arról, hogy primadonna módjára változtatott a forgatókönyvön, ha valami nem tetszett neki, vagy pusztán megmakacsolta magát, ha nem az ígért gázsit kapta. Akár az is előfordulhatott, hogy nem volt hajlandó szöveget tanulni azért az összegért, amelyet kifizettek neki (csakis készpénzt volt hajlandó elfogadni). A neves ír színész, Cyril Cusack (451 Fahrenheit) a De Carmine-t pártoló bírót játszotta, Magyarország olasz zsánerfilmes ikonja, Felleghy Tamás (Róma, a drogok és a szex városa) pedig egy detektívet, de oly mértékben „alig látszóan”, hogy csak a legéberebbek fedezhetik fel egy vallatási jelenetben. A jobb sorsra érdemes szép szobatársakat Pia Giancaro (Isten veled, Sabata!) és Denise O’Hara keltette életre. Aki egy tipikus antipolkorrekt zsarufilmre vágyik a műfaj hőskorából, az nem fog csalódni A törvény könyörtelen kezében.
„Fiatalon gyűlöltem az erőszakot és az intoleranciát, manapság viszont azon kapom magam, hogy egyre erőszakosabb és intoleránsabb vagyok. Csak tőled nyugszom meg, drágám...”
„Na, Kinski, az őrsön márpedig dalolni fogsz! Ne is reméld, hogy felveheted a sztárgázsit a szerepért úgy, hogy egy szót sem szólsz a filmben.
A törvény könyörtelen keze muzsikáját Stelvio Cipriani (Bombanőkre vadászó óriáspolip) komponálta
Ráadás:
Pia Giancaro nekivetkőzik
