Meztelen fiatalember hullájára bukkan egy unokájával hazafelé tartó nagymama – a fejbe lőtt férfi holtteste egy olyan autóban hever, amelyről hamarosan kiderül, hogy Anatol Manesse-Manconi gróf tulajdonát képezi. Gabriele felügyelő felkeresi az arisztokratát a villájában, ahol azért gyülekezik a vendégsereg, hogy megünnepelje a nemsokára hazaérkező Verena grófné születésnapját. Helene, a gróf csinos házvezetőnője közli a felügyelővel, hogy az autót ellopta egy megrögzött gazember, majd a gróf színe elé vezeti a nyomozót. Manconi gróf azt mondja, egyetlen felesleges perce sincs olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkozni, mint az, hogy miképp került meztelen hulla az ellopott autójába, úgyhogy „átpasszolja” a felügyelőt a titkárának, Clemensnek, akinek azt az utasítást adja, hogy nyugodtan meséljen el minden piszkos titkot, amely csak eszébe jut. Az álszent Clemens örömmel fogadja a feladatot, mivel amúgy is régóta gyűlöli a munkaadóját.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Verena, a parasztlány naiv, kedves, az állatokért rajongó vidéki szépségként került a nagyvárosba, ahol aztán modellkedni kezdett, és elmerült az erkölcsi fertőben. Egy divatbemutató alkalmával felfigyelt rá a nála legalább 40 évvel idősebb Anatol Manesse-Manconi gróf, majd szinte egy szempillantás alatt feleségül vette. Anatol impotens és fotómániás kukkoló, akinek az okozza a legnagyobb örömet, ha végignézheti, ahogy más férfiak magukévá teszik újdonsült feleségét. Épp ezért már az esküvő sem hagyományosan zajlott: amint a pár kimondta az igent, Manconi tanúja előkapta a farkát, és a templom közepén lezavart egy menetet Verenával, miközben a férj őszinte lelkesedéssel kattogtatta a fényképezőgépét. A pap nem emelt kifogást, Manconi ugyanis egy köteg kenőpénzt dugott az öregember a megdöbbenéstől tátva maradt szájába.
„Pórul járt fiatalembert találtunk a gróf autójában.”
„Tudna ezzel kapcsolatban bármit is mondani nekem, Helene?”
„Én semmit, de Clemens majd mindent elpletykál magának, felügyelő úr.”
„A leendő grófné azzal kezdte a karrierjét, hogy közszemlére tette a bájait.”
„Ez pedig nem hagyta hidegen a grófot.”
Anatol és Verena élete a Manconi-villában is hasonló mederben folyt tovább: egyik orgiába torkolló parti követte a másikat, Anatol barátai pedig ugyanolyan perverznek bizonyultak, mint ő maga. Verenát idővel nem csak Anatol vadásza, de számos meghívottja is meghágta, a gróf pedig egyre őrültebb ötletekkel állt elő vendégei szórakoztatása végett: az egyik alkalommal Hieronymus Bosch festményeinek szexjelenetei elevenedtek meg a villába hívott női és férfi prostituáltak segédletével, de az is előfordult, hogy a gróf egyszerre öt férfit eresztett rá a feleségére, a dolgukat viszont azzal nehezítette meg, hogy a pisztolyával folyamatosan lövéseket adott le a Verena körül rögzített luftballonokra. Verena kezdetben élvezte Anatol romlott fantáziájának megnyilvánulásait, titokban azonban normális életre és gyerekre vágyott. Amikor elvitte lemosatni a férje kocsiját a villához közeli benzinkútra, Verena pánikrohamot kapott, és végül Toni, a jószívű autószerelő nyugtatta meg. Verena és Toni viszonyt kezdtek, Helene, Anatol betegesen hű házvezetőnője azonban ezt nem nézte jó szemmel, és tragédiát eredményező lépésre szánta el magát...
„Ne félj, drágám: bár a farkam nem működik olyan jól, mint a fényképezőgépem, mégis remek életünk lesz.”
„Máris kieszeltem magunknak egy kalandot.”
„Itt ez a szőke lány, és hamarosan még több vendég érkezik, akik minél közelebbről meg akarnak majd ismerni téged, drágám.”
„Milyen kedves tőled, Anatol, hogy pezsgő társasági életet biztosítasz nekem!”
„Bár az kissé fura, ahogy a vendégeid a berendezési tárgyakkal bánnak.”
„Ugyan, drágám! Próbálj meg lazítani.”
Camillo Casati Stampa márki 1927-ben született az egyik legrégebbi milánói arisztokrata család sarjaként, és mire felnőtté érett, nem érdekelte más, csupán a hedonizmus. Casati Stampa 1958-ban, Cannes-ban ismerkedett meg a színésznői karrierről álmodozó, 1929-es születésű Anna Fallarinóval. Noha mindketten épp házasok voltak, szenvedélyes viszonyba keveredtek, majd 1959-ben, a válásaik végeztével, házasságot kötöttek. Casati Stampa és újdonsült felesége kezdettől fogva nyitott kapcsolatban élt: az impotenciával küzdő márki megszállott kukkolónak számított, és rendszeresen meghívott a villájába vadidegen férfiakat, hogy azt nézhesse, ahogy azok a feleségével henteregnek, ráadásul nem csupán naplót vezetett ezekről az alkalmi együttlétekről, hanem több mint ezer fotót is készített róluk. A márkinő ágyában – a márki által felajánlott pénzjutalomért cserébe − több katona és tengerész is megfordult, egy szélsőjobboldali körökkel szoros kapcsolatot ápoló politológus-hallgató, Massimo Minorenti azonban nem csak Anna combjai közé, de a hölgy szívébe is beférkőzött.
„Vajon mit sütöttem ki mára az én kis Verenámnak?”
„Jaj, Anatol, megőrjít a kíváncsiság!”
„Üvegfalat rakattam a hálószobánkba, és marasztaltam a munkásokat, hogy tegyenek boldoggá téged...”
„... én meg addig a fal másik oldalán elfoglalom magam.”
Massimo egyrészt szerepelt pár amatőr pornófilmben, másrészt korábban is lefeküdt már gazdag idősebb nőkkel nyereségvágyból, úgyhogy nem volt éppen zöldfülű csábítónak nevezhető. Casati Stampa naplóbejegyzései arról tanúskodnak, hogy a selyemfiú és a márkinő kapcsolata olyannyira elmélyült, hogy az végül őrületbe kergette az egyébként önszántából „felszarvazódott” férjet. Miután hírét vette, hogy Massimo akkor is látogatja Annát, amikor ő nincs jelen, hogy a légyottjukat fényképezze, a márki éktelen haragra gerjedt. 1970. augusztus 30-án zaklatott állapotban ért haza római (Puccini utcai) villájába, ahol először megkérte a cselédeket, hogy ne zavarják, majd agyonlőtte a nappaliban tartózkodó Annát és Massimót, aztán golyót röpített a saját fejébe. Az eset óriási botrányt kavart a nyugat-európai médiában, ugyanis Casati Stampáék a társasági élet ismert figurái voltak, akiknél vezető politikusok és az értelmiség krémje vendégeskedett hétvégénként.
„Anatolnak aztán van ízlése! Mennyi szemrevaló nőt hozott nekünk!”
A német Kurt Nachmann (1915 – 1984) elsősorban B-filmes forgatókönyvek írásával kereste a kenyerét – Id. Alexandre Dumas mellett az ő fantáziájának terméke a Tordai Teri bájait felvonultató A tiltott szerelem tornya is −, és amint megneszelte, hogy bizonyos olaszok már javában dolgoznak a Casati Stampa-gyilkosságot feldolgozó filmjükön, gyorsan szerzett némi támogatást, hogy rohamtempóban, alig három hét alatt megírhassa és megrendezhesse a saját verzióját, természetesen egy sexploitation thriller formájában. Az olasz filmből végül nem lett semmi, Nachmann szennyműve, A meztelen grófné (Die nackte Gräfin) viszont elkészült, ám a direktornak nem sikerült engedélyt szereznie az eredeti nevek használatára, így egy valós események által ihletett fiktív történetként kellett prezentálnia a mozgóképes termékét, amelynek cselekménye ennek megfelelően több szempontból is eltér a valóságtól – például olyan befejezést kapott a film, amely sokkal érdekesebb Casati Stampáék végzeténél és Sade márkihoz illő gúnnyal fogalmazza meg azt a véleményt, miszerint a jóakaratú szegények rendre elbuknak, az erkölcstelen gazdagok pedig tovább prosperálnak és vétkeznek.
„Ezt a csíkos bulit már én magam is túlzásnak tartom...”
„Szexfüggő vagyok, noha képtelen vagyok szexelni.”
„Helene! Vigyázz a mordályommal, mert a végén még elsül!”
„Azt hiszem, nagyon mélyre süllyedtünk.”
„Igazat szólt, gróf úr! Ebben a villában mindenki nagyobb disznó nálam!”
Kényes témája és a jelenetek kétharmadára jellemző meztelenség miatt világhírű színészt nem találunk a szereplőgárdában, bár a nyugdíjas korú grófot alakító Wolfgang Lukschy fiatalon meglehetősen népszerű bonviván volt Németországban, és a magyar operettprimadonna, Rökk Marika szerelmét játszotta az Álmaim asszonya című 1944-es zenés vígjátékban. Nachmann – aki saját magának adta Gabriel felügyelő szerepét – mindent megtett, hogy A meztelen grófné már a forgatása idején folyamatosan a nyugatnémet újságok címlapján szerepeljen: például arról beszélt, hogy egy időre le kellett állniuk a felvételekkel, mert a grófnét játszó és korábban készségesen vetkőző Ursula Blauthnak inába szállt a bátorsága, eltűnt, és magándetektívet kellett fogadni az előkerítésére. Helene, a féltékeny házvezetőnő ismerős lehet a Retrokult olvasóinak: ő nem más, mint Renate Kasché, aki a gyönyörű Laura Antonelli egyik leszbikus komornáját alakította két évvel korábban. Franz Xaver Lederle (Három svéd lány Tirolban) kreatív kamerakezelése révén több szürrealista és a hippi drogfilmekből ismerős pszichedelikus beállítást is kapunk, Gerhard Heinz (Vanessa) pedig a szexfilmes muzsikák tapasztalt szolgáltatójaként ezúttal is a tőle megszokott magas színvonalon komponált. Aki szeretné megtudni, hogyan perverzkedett a nyugat-európai elit, miközben Magyarországon a gulyáskommunizmus volt divatban, az tekintélyes mennyiségű információt szerezhet Nachmann meztelen grófnéjától.
„Hagyd békén a füves dobozkámat egy pillanatra, Toni; fontos dolgot szeretnék mondani neked...”
„Hiányzott az életemből a romantika, de te megajándékoztál vele.”
„Cserébe teherbe akarok esni tőled és elhagyni Anatolt!”
Ráadás:
Gerhard Heinz A meztelen grófnéhoz írt zenéjéből nem tudok mintát adni, az egyik nagy slágerét viszont mellékelem
Camillo Casati Stampa márki és Anna Fallarino
Anna Fallarino a férje által készített fotón
