A greenwoodi elmegyógyintézet egyik háborodott lakójának elege lesz a diliházi hétköznapokból, ezért egy ápolónő és az éjjeliőr likvidálása után kereket old – hogy kicsoda ő, arról a nézőknek fogalmuk sincs, ugyanis a kamera a nem látszó szökevény szemszögéből mutatja ezeket az eseményeket. Nem sokkal később egy környékbeli házaspár felfedezi, hogy valaki betört hozzájuk és ruhákat csent el a hálószobájukból. Ezt követően egy férfi megáll kék Austin Maxijával egy útszéli telefonfülkénél, azonban míg a hívását intézi, valaki beül az autója volánja mögé, majd amikor az Austin tulajdonosa kilép a fülkéből, az illető halálra gázolja. Másnap egy tipikus kisvárosi kocsmában a 30-as évei elején járó fiatalembernek, Stephen Slade-nek megakad a szeme egy csinos huszonéves nőn, Belle Adamsen. A lerobbant autójú Belle-nek egy kamionsofőr felajánlja, hogy elviszi valameddig, Stephen pedig tisztes távolságból követi őket a kocsijával… amely történetesen egy kék Austin Maxi.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A kamionos pali nem vesztegeti az időt, és néhány kanyar után máris meg akarja erőszakolni Belle-t, aki azonban kitartóan védekezik, és sikerül kiugrania a járműből, amikor megállnak. Stephen úgy véli, itt az ideje, hogy megmutassa, micsoda irgalmas szamaritánus lakozik a lelke legmélyén, és felnyalábolja az esőben ázó Belle-t, aki egy vasútállomásra szeretne eljutni. Az állomásra érve Stephen néz utána annak, mikor indul Belle vonata, ám amint visszatér az autóhoz, azt hazudja utasának, hogy módosult a menetrend, és Belle jobban jár, ha várakozás helyett inkább vele tart oda, ahová menni szeretne.
Belle csak egy jótét lélekre vár, aki elviszi a pályaudvarra…
… Stephen meg egy olyan nőre, akit nem csak kukkolni lenne érdemes
Stephen és Belle együtt folytatják útjukat, és bár nem túl közlékenyek egymással, mi flashback jelenetek formájában mégis megismerkedhetünk a múltjukkal. Stephen merevedési zavarokkal küzd, amikor végre aktusközeli állapotba kerül högytársaságban, aminek rendre csúnya felsülés a vége elsülés helyett, viszont semmiféle övön aluli problémája nincs, ha kukkolnia kell; ekkor bizony elemében érzi magát. Belle-t imádott szülei halálos kimenetelű autóbalesete után a nagybácsikája nevelte, aki egyrészt megengedte neki, hogy szenvedélyének, a lovaglásnak hódoljon, másrészt molesztálta is. Stephenék megállnak egy benzinkútnál, ahol egy fiatal nő szolgál ki. Stephen azt állítja, hogy telefonálnia kell, úgyhogy egy időre magára hagyja Belle-t az Austinban. Ezt követően azt látjuk, ahogy valaki végez a kassza mögött álló kutasnővel, majd (anti)hőseink ismét útra kelnek. Miután Stephen menet közben összetűzésbe keveredik néhány szemtelen motoros huligánnal, Belle-lel együtt az út szélére húzódva, az autóban tölti az éjszakát… szexmentesen. Másnap reggel Belle elgyalogol ennivalót vásárolni, és megismerkedik egy excentrikus arisztokrata öregúrral, Malcolm Robartsszal, majd úgy dönt, vele utazik tovább − anélkül, hogy ezt közölné Stephennel. A kukkolás megszállottja nem repes az örömtől, amikor rájön, hogy faképnél hagyták, de a sors végül megint összehozza Belle kisasszonnyal, aki ismét szívesen beül az autójába, Robarts úr pedig nem gördít akadályt eléjük. Miután megveszi az aznapi újságot, Robarts aggasztó felfedezést tesz a bűnügyi rovatban, és mindenképp utol akarja érni Stephent és Belle-t, ugyanis az egyiküket meg kell mentenie a másiktól, aki elmebeteg gyilkos… De vajon ki is az említett gonosztevő? Stephen vagy Belle?
A brit kamionsofőrök nem a választékos modorukról híresek…
… a brit motoros huligánok meg nem a nyeregben maradási képességükről
Sidney Hayers brit filmrendező – a csinos osztrák színésznő, Erika Remberg (A szőke ciklon, aki talán nem is létezik) férje − hazájában leginkább két horrorklasszikus, a Rémségek cirkusza (Circus Of Horrors) és A sas éjszakája (Night Of The Eagle) direktoraként ismert, Magyarországon viszont az Oliver Reed (Szemüveges bombanő puskával + Kastélymentő szex Poe módra + A zsoldos, aki lesmárolta a diktátort + A megállíthatatlan bosszúálló + Szerelmes asszonyok) és Rita Tushingham (Zsivágó doktor) főszereplésével készült romantikus trappermese, A csapda (The Trap) számít a leghíresebb művének. 1975 áprilisában mutatták be Hayers második legjobb filmjét (az első hely egyértelműen a Rémségek cirkuszáé), a Halálos idegeneket (Deadly Strangers), amely Philip Levene forgatókönyve alapján készült, és három kitűnő színésznek nyújtott lehetőséget jutalomjátékra.
Belle és Stephen egy pihenőhelyen lovakat bérelve romantikázik, de ne gondoljunk happy end-re…
… e két ember közül az egyik ugyanis zakkant gyilkos
Belle Adamset az ikonikus brit színész, az Oscar-díjas John Mills (Szép remények) lánya, a Golden Globe-díjas Hayley Mills (Grant kapitány gyermekei) formálhatta meg, aki tizenéves korában Disney-filmek bájos főszereplőjeként szerzett hírnevet. Hayley Mills később ugyanúgy szabadulni akart a „cukiságskatulyától”, mint Romy Schneider (Pokoli trió), aki Sisiként szintén abban találta magát, úgyhogy néhány évig „rázósabb” szerepeket is elvállalt, amelyek kedvéért akár a ruháitól is megvált. Stephen Slade-et az a Simon Ward alakította, akit a mozirajongók idehaza minden idők legkiválóbb Dumas-filmadaptációinak (A három testőr, avagy a királyné gyémántjai + A négy testőr, avagy a Milady bosszúja) Buckingham hercegeként ismerhetnek. Ward a nőcsábász herceget álszakállal játszotta, valamint Oszter Sándort kapta szinkronhangjául, aminek következtében az a benyomás alakulhatott ki a magyar nézőkben, hogy igazi übermacsóról van szó. A valóság ezzel szemben az, hogy a smink híján „kölykös” arcberendezésű és a saját orgánuma révén kamaszos hanghordozású Ward még a harmincas éveiben is gyakran keltett életre érzékeny huszonéves fiatalembereket. A Halálos idegenekben nyújtott alakítása kétségkívül élete legjobbja: az egyik pillanatban veszélyes pszichopatának tűnik, a másikban akaratgyenge perverznek. Malcolm Robarts bőrébe a kalandos életű Sterling Hayden (Aszfaltdzsungel) bújt, aki hajóskapitányból lett színész, a II. világháború idején pedig az amerikai titkosszolgálat kötelékében teljesített szolgálatot, méghozzá olyan jelentőségűt, hogy a kormányán kívül a jugoszláv diktátor, Tito is kitüntette. Hayden a kommunista partizánokkal való ügynöki együttműködése során annyira megkedvelte Lenin tanait, hogy 1946-ban egy évre belépett az Amerikai Kommunista Pártba, de igen hamar kiábrándult belőle. Ez azonban nem hatotta meg az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságot, amely 1947-ben a színe elé idézte, és azzal fenyegette meg, hogy nem láthatja többé a gyermekeit (Hayden ekkoriban épp válófélben volt a második feleségétől), amennyiben nem tesz „hasznos” vallomást. Hayden ezek után számos baloldali hírességet kényelmetlen helyzetbe hozott a róluk szóló eszmefuttatásaival, amivel elkerülte, hogy Hollywood feketelistázza. A Halálos idegenek nem a legbonyolultabb thrillerek közül való – elvégre két, nem pedig húsz személy közül kell kiválasztanunk az őrült gyilkost −, viszont páratlanul nyugtalanító atmoszférával rendelkezik, például annak köszönhetően, hogy Belle és Stephen tényleg elkezdenek gyengéd érzelmekkel viseltetni egymás iránt, ami csak még sokkolóbbá teszi a film végén egyikük részéről megnyilvánuló nyers erőszakot. Minőségi munka, brit profizmus…
Belle-t valaki épp kukkolja a motelszobájában…
… Robarts úr azonban nem emiatt aggodalmaskodik elsősorban
Ráadás:
Hayley Mills fia, Crispian Mills a Kula Shaker nevű, 1995-ben alakult brit pszichedelikus rockzenekar énekes-gitárosa. A csapat öt Top 10-es slágert hozott össze hazájában, és az USA-ban is igen népszerű.
