Ed Neilson egy amerikai tulajdonú, CIA-s kötődésű Fülöp-szigeteki szállítmányozó vállalat igazgatótanácsának tagja, ám kollégáival ellentétben szívén viseli a helybéli munkásaik sorsát, és rokonszenvezik a Barna Sapkások nevezetű érdekvédelmi szervezetükkel. Neilson és a családja ezért aztán felkerül tanácsbéli társai halállistájára, a felbérelt gyilkosoknak azonban csak a férfi három gyermekével és feleségével sikerül végezniük, Neilson ugyanis túléli a támadásukat. A kórházból kieresztett Neilson felkeresi a nyugalomba vonult és naphosszat a tengerparton henyélő egykori CIA-ügynököt és zsoldost, Duke Smitht, és közli vele, hogy fel akarja bérelni az igazgatótanács likvidálására.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Smith hallott a Neilsont ért sorscsapásról, de nem akart megint zűrös ügyekbe keveredni, és inkább a lánya, Melissa nevelésére szeretne összpontosítani, ezért nemet mond. Azonban pont Melissa az, aki leginkább helyteleníti apja döntését, és végül ráveszi, hogy fogadja el Neilson megbízását, a férfit azonban addigra megölik azok, akik korábban a családját is lemészárolták. Duke úgy dönt, ingyen is igazságot szolgáltat, és egy szintén visszavonult CIA-s társával, a fekete Wyatt Spainnel nekilát a gaz tőkések kicsinálásának. John Shaw, a szállítmányozó céget a háttérből irányító CIA-ügynök megtudja, mire készülnek Duke-ék, és és semlegesítésük céljából felfogadja a világ leghíresebb bérgyilkosát, a korzikai Dominic Aldót. Természetesen Aldo is a CIA kötelékébe tartozott egykor, úgyhogy apokaliptikus erejű összecsapás várható...
Duke Smith (Robert Conrad) és Wyatt Spain (Felton Perry) akcióban
Nincs retro Fülöp-szigeteki zsánerfilm Vic Diaz (a kép bal szélén) nélkül, aki ezúttal vásári kikiáltóként épp fogadásos utcai bunyót szervez a Smith család (Aline Samson, Robert Conrad és Nancy Conrad) jelenlétében
1968 és 1978 között megannyi B-kategóriás amerikai-filippínó koprodukció készült a Fülöp-szigeteken USA-béli közepesen híres sztárokkal a főszerepben − e filmekben helybéli színészeknek is jócskán jutott feladat, egyiküknek pedig különösen gyakran: a dagadt, leginkább rosszindulatú séfre emlékeztető külsejű Vic Diaz majdnem minden előbb említett exploitation remekműben tiszteletét tette. E filléres akció- és horrorfilmeket elsősorban két manilai illetőségű rendező, Cirio H. Santiago és Eddie Romero termelte. Míg Santiago szinte kezdettől fogva szórakoztató filmek gyártására szakosodott, Romero leginkább társadalomkritikával átitatott drámákat és háborús filmeket szeretett előállítani, ezek azonban a nemzetközi porondon nem váltottak ki számottevő érdeklődést, így aztán kényszerből felcsapott exploitation direktornak. Romero szégyenkezve és csupán pénzszerzési célzattal forgatott munkái mára mind kultklasszikussá nemesedtek, az 1973-as keltezésű, The Twilight People (Az alkonyat emberei) című Dr. Moreau szigete-kópia szörnyparádéja például Quentin Tarantino legfőbb kedvencei közé tartozik, az Oscar-díjas rendező többek között ebben szerette meg Pam Grier (Dolcsiváros: Bűnös élvezetek Missouriban) játékstílusát, akit aztán a Jackie Brown címszereplőjévé tett.
Igazságosztás a Sudden Death-ben Eddie Romero direktori utasításai alapján
Robert Conrad, aki Clint Eastwoodnál is kíméletlenebbül kívánt intézkedni
Romero utolsó exploitation filmje, az akciódús Sudden Death (Hirtelen halál) 1977-ben debütált a mozikban, és kizárólag azért született, hogy a CIA fekete bárányát, Duke Smitht játszó Robert Conrad elmondhassa magáról, hogy keményebb fickó még Clint Eastwood Piszkos Harryjénél is (a filmet ezzel a reklámszlogennel szabadították a publikumra). A rakodómunkásból lett, jóképű és nyugdíjas koráig irigylésre méltó fizikummal rendelkező színész-popénekes az 1965 és 1969 között futó The Wild, Wild West című tévésorozat vadnyugati titkos ügynökeként vált népszerűvé hazájában, nálunk viszont a nézők leginkább az egyik Columbo-epizód (Végzetes gyakorlat) fitneszguru gyilkosaként ismerhetik. Conrad szinte sosem kért kaszkadőrt az akciójeleneteihez, és a Sudden Death-t is maga harcolja végig, bár az általa alakított Mr. Smith nem épp a sportszerű küzdelem híve: az összecsapások lerövidítése reményében elég hamar tökön rúgja ellenfeleit, sőt másokat is arra biztat, hogy kövessék a példáját. Conrad figurájának Sudden Death-béli lányát, Melissát, a színész saját lánya, Nancy Conrad játszotta.
Don Stroud megbízhatóan remek a lelkiismeretlen Dominic Aldóként
A Smith likvidálására felfogadott szenvtelen korzikai bérgyilkost, Dominic Aldót Robert Conrad jó barátja, a karizmatikus Don Stroud (Coogan blöffje + A rettegés háza) formálta meg, akit számomra mindig öröm látni. A Honoluluban világra jött Stroud már 16 évesen fekete öves karatés lett, 17 évesen pedig negyedik helyen végzett a hawaii úszóról és szörfösről, Duke Kahanamokuról elnevezett szörf-világbajnokságon. Stroud vízimentőként, kidobóemberként és testőrként is dolgozott, mielőtt színészettel foglalkozott volna, a filmvásznon pedig elsősorban kemény, többnyire a rossz oldalon álló egyéneket keltett életre. 1970 szeptemberben Stroud Írországban tartózkodott, ahol egy, a Vörös báróról szóló film forgatásán német pilótát alakított Roger Corman (A szexfilm, amelyben Chuck Norris 1 percig karatézik + Halemberek a szépségkirálynő ellen) producergéniusz megbízásából. Az egyik légi jelenet felvétele során a Stroud gépét valójában vezető kaszkadőrpilótát fejbe találta egy, a propeller által „bedarált” kacsa, amitől a férfi eszméletét vesztette, a Stampe-Vertongen SV.4 típusú repülő pedig a Liffey-folyóba zuhant. Stroudnak nem esett baja, és vízimentői tapasztalatának hála, sikeresen kiszabadította a süllyedő roncsból a sérült pilótát, akit aztán majdnem egy órán keresztül tartott a felszínen, mire a segítségükre sietők rájuk találtak. A színész 1989-ben egy New York-i mellékutcában nekirontott két férfinak, akik épp kirabolni készültek valakit. Stroud több késszúrást kapott, amelyek miatt később lebénult a fél arca és az egyik szemére is megvakult, de megfutamította a támadóit – a megmentett illető mellesleg szintén eliszkolt a helyszínről.
Wyatt Spain (Felton Perry) nem ismer tréfát
Manilában 1977-ben minden iroda CIA-ügynökökkel volt tele: Dan (Larry Manetti) és John Shaw (John Ashley)
Az Elvis-klónnak szánt John Ashley és az Elvis által megkörnyékezett bájos Celeste Yarnall Eddie Romero Beast Of Blood című 1970-es horrorfilmjében
A Sudden Death manipulátor CIA-ügynökét, John Shawt a film producere, John Ashley alakította, aki korábban már számos Romero-féle exploitation filmben szerepelt, valamint a 60-as évek első felében a habkönnyű tengerparti vígjátékok Elvis Presley-arcú sztárja volt Frankie Avalon (Az őrült furulyás és a keresztapa verőlegénye) társaságában. Ashley az Elvishez való hasonlóságát rövid énekesi karrierje kapcsán is kihasználta, arra viszont nagy valószínűséggel nem vágyott, hogy az első felesége, Deborah Walley színésznő, az igazi Elvisszel szűrje össze a levet – ezt vetett véget ugyanis a házasságuknak. Duke Smith színes bőrű harcostársát, Wyatt Spaint Felton Perry (Robotzsaru 1-2-3.) alakította, a Smithéket mindenhová követő Dan nevű ügynököt pedig Larry Manetti, kedvenc tévésorozatom, a Tom Selleck (Magnum és a sátán szexi lányai) főszereplésével forgatott Magnum Orville „Rick” Wrightja. Manetti Robert Conrad jó barátja és tanítványa volt, első sikereit is mentora oldalán, a Baa Baa Black Sheep című, II. világháborús témájú televíziós szériában aratta.
„Gyere, Jenny, valamelyik szoba csak szabad...”
„Hagyjanak magamra! Kulcsfontosságú offenzívára készülök!”
„Hát már itt sem hagyják nyugton az állatbarátokat?”
A Sudden Death három jelenettől eltekintve teljesen hagyományos történetvezetésű retro akciófilmnek mondható, e három „kakukktojás” viszont igencsak meghökkenti a gyanútlan nézőt. Az elsőben Duke Smith azzal tesz kedvére a Manilába érkező Wyatt Spainnek, hogy elviszi egy kupiba, ahol Spain egy filippínó „munkásnővel” múlatja az időt, Smith viszont régi ismerősével, a latino származású madame-mal menne szobára. A türelmetlen főhős addig ráncigálja maga után a bordély úrnőjét, amíg üres helyiségre nem bukkan: eközben viszont két foglaltba is benyit – az egyikben egy katonatiszt játék tankot szándékozik szexuális segédeszközként használni, a másikban pedig egy köztiszteletnek örvendő bíró épp egy báránykával szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni. A második „ez meg mégis mi a fene volt???” jellegű jelenetben Duke és Wyatt Ed Neilson gyilkosainak egyik felbújtóját, a náci múltú homoszexuális üzletembert, Hausert akarják kikérdezni. Hauser nem csupán meleg, de pedofil is, és épp egy körülbelül 16 évesnek látszó helybéli fiú hever mellette az ágyban, amikor Duke-ék rajtaütnek. Mivel Hauser nem bizonyul közlékenynek, Duke a következőképp fenyegeti meg: „Ha nem mondod el rögtön, amit hallani akarok, úgy seggbe rúgom a szeretődet, hogy a fél lábfejem is eltűnik benne.” Ez az ígéret megteszi a hatását, és Hauser beszélni kezd, ám amikor Duke-ék távoznának, fegyvert ragad, ezért a két igazságosztó kénytelen agyonlőni, méghozzá a tinédzser korú szeretőjével együtt, aki felkapja a Hauser kezéből kihullott pisztolyt, hogy bosszút álljon a „gazdájáért”. A harmadik jelenetről (amely a Sudden Death legvégén található, és bergmanian lehangolóvá teszi a művet) viszont egy szót sem szólok, tessék megnézni a filmet...
Duke és Dominic végső összecsapása
Ráadás:
Don Stroud és alkalmi modellpartnere a Playgirl magazin 1973. novemberi számában
