Sam Kellog egykor rendőr volt Los Angelesben, most viszont fejvadászként keresi a kenyerét ugyanott: körözött bűnözőket kerít kézre főnöke, Bill Schwartz számára, aki a város egyik leghatékonyabb fejvadász-cégét vezeti. Sam munkája cseppet sem unalmas, sőt, egyenesen életveszélyes: ha épp nem egy hentesként rejtőzködő nehézfiú akarja agyonverni egy báránylábbal, akkor verekedős homoszexuális csekkhamisítót kell becipelnie az őrsre. Hiába a sok meló, Sam még annyi pénzt sem tud félretenni, hogy a volt felesége és a kislánya részére tartásdíjat fizessen, ezért aztán az exneje közli vele, hogy amennyiben nem kapja meg tőle záros határidőn belül a neki járó összeget, Sam nem láthatja többé hétvégénként imádott gyermekét.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Szorult helyzetében Samnek egyik volt rendőrkollégája, Krueger hadnagy siet a segítségére: barátja a tudomására hozza, hogy 20 ezer dolláros vérdíjat tűztek ki egy bizonyos Victor Hale fejére, akit élve vagy halva, de „prezentálni” kell. Victor nagydarab fekete jazzgitáros és egykori fegyenc: miután a prostiként dolgozó húga arcát a stricije egy borotvapengével elcsúfította, Victor hasonló „kezelésben” részesítette a fickót, sittre viszont csak Victort vágták, ahol aztán a rasszista fehér őrök naponta elagyabugyálták az úgynevezett fenyítőkesztyűjükkel; egy bőrből készült, acéldarabokkal tűzdelt, két és fél kilós félelmetes eszközzel. Victor a szabadulását követően bosszúhadjáratba kezdett: sorban felkeresi a kínzóit, és halálra veri őket az első áldozatától elszedett kesztyűvel. Samnek szüksége van a pénzre, úgyhogy, bár Victort rokonszenvesebbnek véli a még élő smasszereknél, a nyomába ered: közben a magánélete miatt is főhet a feje, ugyanis elkezd vonzódni maffiózó kártyapartnere, Walter Stratton barátnőjéhez. Vajon hogyan végződik Sam fejvadászi pályafutásának eddigi legnagyobb kalandja?
„Tíz éve, a mocskos békepárti hippitüntetések oszlatása végett készültek az első ilyen kesztyűk, de neked is jól fog esni, ha megismertetlek vele.”
„Sorozz csak meg, hapsikám...” Victor Hale (Roosevelt Grier) kezd bepipulni
„... a szabadulásom után majd visszaütök.”
Victor második áldozata nem más, mint a jó öreg Aldo Ray, az UFO-k, autószerelők és bombanők című Retrokult-cikk egyik antihőse
„Mikor veszel nekem színes tévét, papa?”
„Miután elkaptam Victort, és rendeztem a tartásdíjat, amiért anyád a fülemet rágja nap mint nap”. Sam Kellog (John Saxon) élete sem könnyű
A Leland Lando Lilly néven, Arizona államban született Ross Hagen egyike volt a 60-as, 70-es és 80-as évek legtevékenyebb zsánerfilmes színészeinek: számos különféle műben játszott westernektől kezdve a motoros akciófilmeken át a szexi thrillerekig, és napi több doboz cigitől rekedtes, már huszonéves korában is pincemély hangja miatt szinkronszínészként és narrátorként is keresetté vált. Kizárólag 18 éven felülieknek szánt munkáiból Magyarországra egy sem jutott el annak idején, leghíresebb alakítását viszont a hazai nézők is láthatták: az 1966 és 1969 között forgatott, Daktari című családbarát kalandsorozatban egy Afrikában ügyködő természetfotóst formált meg. Hagen több évtizedet felölelő pályafutása során a producerkedéssel, a forgatókönyvírással és a rendezéssel is megpróbálkozott, természetesen kizárólag zsánerfilmes vonalon. Első direktori munkája az 1979-es A kesztyű (The Glove) volt, amely rendkívül szórakoztató tisztelgés a 40-es és 50-es évek noir krimijei előtt − ez nem csupán a cselekmény fordulataiban nyilvánul meg, hanem ama tényben is, hogy a filmet a főhős, Sam Kellog macsó dörzsöltséget árasztó belső monológja szövi át. A neo noir érzést az operatőri teljesítmény teszi teljessé: A kesztyűt a pornócézároknak és Orson Wellesnek egyaránt dolgozó „képmágus”, Gary Graver (A tanárnő, aki a diákja tüzével játszott + Szexi örökösnők eksztázisa + Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be + A bombanő és az egyszemű hipnotizőr) fényképezte.
„Szóval ilyen kesztyűvel öl Victor? Fogadjunk, hogy egyetlen Bruce Lee-től tanult ütéssel szétverem vele az asztalodat, Krueger.”
„Csak egy icipici összeggel rövidítettem meg a gengszter urat...” Sam legártalmatlanabb „levadászott” célpontja egy idős könyvelő, akit az Oscar-díjra jelölt Joan Blondell (A rivalda fénye) alakít
„Mosolyogjatok, lányok!...”
„A külsőtök csodás, de rátok férne egy beszédtanár.” Walter Stratton szerepében a népszerű komikus, Jack Carter (Aligátor)
„Látom, megint Hugh Hefnernek képzeled magad, Walter...”
„Walter csak önmagát adja: fárasztó és kiszámítható.” Sheila Michaels (Joanna Cassidy − Kaszkadőrök: Vakmerő férfiak bombanőkkel) rég nem találkozott valamirevaló férfival, bár az ágyát ettől még megosztja Walter Strattonnal
„Ha izgalmakra vágyik, Sheila, nyugodtan töltsön velem egy éjszakát.”
Hagen A kesztyű összes szerepét olyan színészkollégáira bízta, akikhez jó barátság fűzte, a forgatás így nem csupán zökkenőmentesen, de remek hangulatban is zajlott. Az utóbbinak ékes példáját nyújtja az a jelenet, amely nagy költségvetésű mainstream filmben sohasem bukkanhatna fel: a remek karakterszínész, Keenan Wynn (Dr. Strangelove + A gyilkos bálna) Bill Schwartzként arról kezd el csipkelődve szövegelni a „megzúzott” Sam Kellognak, hogy mégis mihez kezdjen egy olyan alkalmazottal, akit még két homokos pussycat (cicamica) is képes megizzasztani, mire Kellog felemel egy valódi pussycat-et, azaz macskát a padlóról, és a jószágot simogatva kijelenti, hogy az egyik pussycat különösen agresszívnek bizonyult, mivel épp tüzelt. Wynn elröhögi a költői kérdését, ezért másodszor is neki kell futnia, mire a Sam Kellogot alakító zsánerfilmes legendából, John Saxonból (Villamosszéktől a vizespólós szépségversenyig + A szőrmebolond Meat Loaf sztriptíztáncosnője + Füstölgő Magnum és tomboló düh + Leslie Nielsen az agymosó szekta ellen) is majdnem kitör a kacagás, de egy pillanattal később mindketten visszatalálnak a szerepükbe. Szó sincs arról, hogy a baki a vágó figyelmetlensége folytán maradt a filmben: a rendező egyszerűen annyira jópofának találta, hogy nem akart megválni tőle.
„Huppanj mellém a vízbe, Chuck, és fuvolázzunk egymásnak!”
„Atyaisten! Ezek homokosabbak a Szaharánál!”
„Chuck! Egy tréningruhás muki van a kertünkben, és engem birizgál!!!”
„Adj neki, Chuck! Csak a fejét üsd, hogy meg ne sántuljon!” Chuck nem más, mint a rémisztő pszichopaták eljátszására szakosodott Nicholas Worth (Ne vedd fel a telefont!)
„Na, fejezzétek be a könnyes búcsúzkodást, fiúkák: Chuck egy ideig a hűvösön fog melegedni csekkhamisításért.”
„Fogadjunk, hogy nem mondom el röhögés nélkül a cicamicás szövegemet.” Keenan Wynn Bill Schwartzként bakizik
„Elpókerezed a tartásdíjra szánt pénzt, Sam? Jó mélyre süllyedtél...” A játékban peches fejvadász kalapos kártyapartnere: a texasi akcentus koronázatlan királya, Hoke Howell (Börtönbolygó), akit ezúttal Tex Eastwoodnak hívnak, amelynél parodisztikusabb cowboynevet el sem lehet képzelni
A fenyítőkesztyűt hordó sorozatgyilkost, Victor Hale-t az amerikai foci és a New York Giants csapat egykori sztárja, Roosevelt „Rosey” Grier játszotta, aki – sok más tengerentúli profi sportolóhoz hasonlóan – az élvonalból kiöregedvén átnyergelt a színészetre. Mielőtt filmekben kezdett volna felbukkanni, az exfocista Robert Kennedy szenátor testőre volt, és 1968. június 5-én ő csavarta ki a gyilkos fegyvert munkaadója merénylőjének, Sirhan Sirhannak a kezéből. Grier azért nem tudta megakadályozni a merényletet, mert a tragédia napján kivételesen nem a szenátort, hanem annak feleségét, Ethelt kellett védenie, így a pisztoly elsütésének pillanatában nem tartózkodott közvetlenül Robert Kennedy mellett. A tűrhetően éneklő és gitározó Grier által alakított Victor Hale kedves és segítőkész ember, akit a szomszédjai nem csupán tisztelnek, de szeretnek is – Victornak csak az őt bántalmazó börtönőrökkel van baja, másokat nem akar eltenni láb alól. A kesztyűnek az adott némi eredetiséget a 70-es évek minőségi akciófilmes dömpingje közepette, hogy nem egy velejéig gonosz bűnözőt állított szembe egy kemény öklű igazságosztóval, hanem két alapvetően jó embert ugrasztott egymásnak, akiket a körülményeik kényszerítenek erőszakra. Aki egy igazán ütős (ezt most nyugodtan szó szerint lehet venni) B-kategóriás retro akciófilmre vágyik, valamint arra, hogy kesztyűs kézzel bánjanak vele, az ne hagyja ki Ross Hagen rendezői bemutatkozását.
„Amikor rárontottam a smasszerre a klotyón, óóóó, jeeee...”
„Túl voltam már egy üveg boron és egy lotyón, óóóó, jeeee...”
„Annyira szép hangod van, Victor! Dugunk?”
„Naná! A rámenős nők a kedvenceim, bébi...”
„Segítek elkapni Victort, a vérdíjat pedig megfelezzük.” Harry Iverson, a szemétláda konkurens fejvadász szerepében: a magyar származású és mindig zseniális Michael Pataki (A vámpír sírja + Rocky IV.)
„Gennyes alak vagy te, Harry: engem is megfeleznél rögtön, ha nem lennék résen.”
„Lássuk mennyire vagy kemény fickó a kesztyűd nélkül, Victor!”
Ráadás:
A kesztyű James Bond-filmbe illő betétdalait Robert O. Ragland (Éjféli leszámolás + Cápa- és kincsvadászat Vad Kornéllal) komponálta
A kesztyű Sheila Michaelsét játszó Joanna Cassidy nevét e német lapban ugyan nem tudták helyesen leírni, de a lényeget így is megragadták a hölggyel kapcsolatban
Ross Hagen (1938. május 21. – 2011. május 7.), A kesztyű rendezője
