Demetrio Cultrera, a nagydumás palermói autókereskedő a tipikus 70-es évekbeli olasz nőcsábászok kényelmes mindennapjait éli, amíg meg nem ismerkedik a gyönyörű Rosalba Giordanóval, egy gazdag tonhalimportőr papa lányával. Demetrio szenvedélyes szerelemre lobban Rosalba iránt, és amilyen gyorsan csak tudja, feleségül veszi, azonban már a mézesheteik alatt kellemetlen meglepetések érik. Mint kiderül, Rosalba megveszekedett emancipált nő és felvilágosult feminista, aki az összeköltözésük után teljes erőbedobással lát neki átalakítani régi vágású és elvakultan macsó férje életét.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Míg Demetrio a tradicionális olasz párkapcsolatok híve – büszkén vallja, hogy az asszonyok csupán a férfiak örökös kiszolgálása végett születnek −, Rosalbának a modernizmus a jelszava, ezért aztán Demetrio konzervatív módon berendezett lakását hamarosan elárasztják a modern bútorok, és ez csak a kezdet... Szerencsétlen hímsovinisztánk többé nem hordhat mást, csak a legújabb divat szerint készült, szándékosan nem túl férfias öltözékeket; nem nézhet mást színházban a feleségével, csak a legmodernebb felfogásban íródott előadásokat; el kell merülnie a jóga és a buddhista ezotéria rejtelmeiben, valamint olyan, a kifinomult ízlésű modern úriemberek számára javasolt hobbikat kell(ene) megszeretnie, mint a mélytengeri horgászat. Demetrio eleinte megpróbál szép és akaratos neje kedvében járni, de végül be kell látnia, hogy képtelen megfelelni az elvárásoknak, úgyhogy elkezd szeretőt keresni magának, akit aztán meg is talál a palermói rendőrfőnök, Balzarini úr elhanyagolt nimfomániás feleségének, Elenának a személyében. Demetrio kezdetben élvezi a szinte azonnal szexbe torkolló találkáikat, de Elena sem bizonyul problémamentes partnernek: folyton attól retteg, hogy a férje lehallgatja őt és Demetriót, amikor randevút beszélnek meg telefonon, és bármikor rajtuk üthet az embereivel.
Demetrio (Lando Buzzanca) nem tud ellenállni a jógázó szépségnek, Rosalbának (Catherine Spaak)
A meditációt bizony nem a forróvérű olasz macsóknak találták ki... A Rosalbát alakító Catherine Spaak a magánéletben is rajongott a jógáért, a buddhizmusért, valamint vegetáriánus életmódot folytatott és állatvédelemmel foglalkozott
Demetrio egy életre megutálja a mélytengeri horgászatot
Demetrio végül abszolút mértékben besokall: elválik Rosalbától, és Elenával is szakít, majd elrepül Brazíliába, ugyanis azt a hírt kapta, hogy ott az őserdő mélyén egy volt náci tiszt, Von Shirac, emberkereskedelemmel foglalkozik, és többek közt olyan tehetős uraknak ad el engedelmes rabszolganőket, mint amilyen Demetrio. Elkötelezett hímsovinisztánk egy Manua nevű indián lányt vásárol Von Shiractól, és úgy véli, megütötte vele a főnyereményt. Miután Rióban egy kissé kikupálja, visszatér vele Palermóba, ahol szintén macsó barátai a csodájára járnak: Manuela nem csupán fedetlen keblekkel szolgálja fel a vacsorát imádott gazdájának, de hordárként a fején cipeli annak bőröndjeit, sőt akár egy riksa elé is befogható, ha ura és parancsolója azzal kíván közlekedni. Demetrio azon kapja magát, hogy beleszeretett a rabszolgájába, akit mielőbb feleségül akar venni, ám adódik némi gond: a szokatlan párocska felkelti az emberkereskedők után nyomozó rendőrség figyelmét...
Elenán (Adriana Asti) minden férfinak megakad a szeme...
Demetriónak eleinte imponál, hogy Elena mindenhol és mindenkor „azt” akarja...
... de idővel kezdi egyre kínosabban érezni magát miatta
Ha Edwige Fenech-et (Edwige Fenech szexi karácsonya + Mindenre kapható modellek életveszélyben) nevezzük az olasz szexvígjátékok királynőjének, a királyi titulust kizárólag Lando Buzzancának adhatjuk. A Demetrióhoz hasonlóan palermói születésű Buzzanca a 60-as évek végén két olasz James Bond-paródiával (a James Tont-filmekkel) robbant be a köztudatba, de igazán jelentős sztárrá az 1970-es években forgatott pikáns és társadalomkritikus komédiái tették, amelyekben olyan dívákkal szerepelhetett, mint Barbara Bouchet (Barbara Bouchet, a legszexibb apátnő + Halál és élvhajhászat Velencében) és Laura Antonelli (Belmondo, a hűtlen doki + Vénusz lovaglópálcával + Az ártatlan + A velencei nő). A habkönnyű, ám mégis elgondolkodtató vígjátékok mesterének számító Giorgio Capitani (Akiket forró szenvedély hevít) 1973-ban kérte fel Buzzancát Olyan rabszolgám van, amilyen neked nincs (La schiava io ce l’ho e tu no) című komédiája főszerepére, amelyben a röhejes arckifejezéseket elsütögető színésznek parádés jutalomjátékra nyílt lehetősége.
„Kézcsók??? Hát az nem csak a pápának jár, hanem nekem is? Megtaláltam álmaim asszonyát!”
„Az sem utolsó szempont, hogy az én drágám igencsak terhelhető.”
„Olyan rabszolgám van, fiúk, amilyen nektek sosem lesz!”
Buzzancának ezúttal az olasz vígjátékok és drámák magyar szerelmesei által is jól ismert Catherine Spaak (Brancaleone ármádiája) lett a partnere, aki Rosalbát alakította, valamint a neves rendező, Bernardo Bertolucci (A megalkuvó) exneje, az Elenát megformáló Adriana Asti (Rocco és fivérei) és a bájos Manuát életre keltő Veronica Merin, akinek ez volt az egyetlen filmes munkája. Capitani művének legemlékezetesebb mellékszereplője a legendás amerikai testépítő-színész, Gordon Mitchell (Frankenstein szörnye nagy bottal jár) által alakított Von Shirac, aki egyszerre nevetséges és baljóslatú. Érdemes megemlíteni, hogy a film kifejezetten igényesre sikeredett operatőri megoldásai Sandro D’Evának (Meztelennek látok minden nőt) köszönhetők. A rátarti és kőbunkó hímsovinizmust és a „péniszlohasztó” (Demetriótól idéztem) keményvonalas feminizmust egyforma kajánsággal kifigurázó Olyan rabszolgám van, amilyen neked nincs az a fajta anti-polkorrekt komédia, amilyet manapság már sehol a világon nem mernek készíteni. Aki arra vágyik, hogy olyasmin szórakozzon kitűnően, amin napjainkban cseppet sem illik, az keresve sem találna megfelelőbb megtekintenivalót e kétes hírű remekműnél.
Demetrio kénytelen szívességet kérni a volt feleségétől
„Ez az esküvőm lesz az utolsó!”
„Vajon efféle aranyélet vár rám, vagy megint minden megváltozik, miután kimondtuk az igent?”
Ráadás:
Az Olyan rabszolgám van, amilyen neked nincs zenéjét Piero Umiliani (Nyár, whisky és orgazmus + A legszexibb terepjárós lány) komponálta
