Cora rendkívül szigorú erkölcsi elvek szerint éli az életét a férje, Albert gróf mellett: már négy éve házasok, de Albert még egyszer sem láthatta meztelenül, mert ha nagy ritkán szeretkezésre kerül a sor, Cora csakis vaksötétben hajlandó nekifogni. Ha azt is számításba vesszük, hogy a grófné az orális szexnek a gondolatától is undorodik, máris teljesebb képet kapunk arról, milyen sanyarúan telnek Albert mindennapjai a kacsalábon forgó villájában. Azonban a gróf úr türelme nem végtelen, és egy szép napon kész tények elé állítja a feleségét: vagy elmegy Jules-höz, a dőzsölő elit kedvenc lélekturkászához és kikezelteti magát a gátlásosságából, vagy máris kezdhet új eltartó után nézni…
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Jules hipnotizálja a grófnét, akiről nyomban kiderül, hogy két különféle személyiség lakozik benne: egy szűzies, visszafogott dáma és egy vulgáris nőstény ördög, akinek csak a szexen jár az esze. Cora transzállapotba esik, és elmeséli Jules-nek néhány, még a házassága előtti élményét, amiből a pszichológus számára nyilvánvalóvá válik, hogy volt egy időszak, amikor a kezeltje nagyjából mindenkivel lefeküdt, aki becsöngetett hozzá ilyen-olyan okból. Miután magához tér, a grófné semmire sem emlékszik az elhangzottakból, Jules pedig megállapítja, hogy Cora cseppet sem reménytelen eset.
„Jules? A férjem szorgalmazta, hogy kérjek időpontot Öntől…”
„Mi lehet a bajom, doktor úr?”
„Lazuljon el, és máris megleljük a probléma okát.”
„Laza vagyok… és látom a régi énemet, aki nem volt rest elélvezni…”
„… meg kísérletezni.”
Albertet a hír nem izgatja fel különösebben, amikor viszont egy marék óvszert talál a felesége retiküljében, igencsak elgondolkozik, és arra is roppant kíváncsi, honnan lett az asszonynak hirtelen sokkal több „zsebpénze” annál, amennyit ő ad neki. Jules közben elhatározza, hogy titokban követni fogja páciensét, és ez hasznos döntésnek bizonyul: rájön, hogy Cora üres óráiban egy bordély vendégeit boldogítja göndör parókában. Miután Jules elújságolja a felfedezését Albertnek, a gróf próbaképp kuncsaftnak adja ki magát, és időpontot egyeztet a kupi madame-jával a feleségéhez. A délutánonként kéjsóvár személyisége által uralt Cora természetesen nem ismeri fel hites urát, és olyan minőségű orális kényeztetésben részesíti, hogy Albert a totális kielégítettség érzetétől kótyagosan tér haza. A gróf úgy véli, rendbe tehetné a házaséletét, ha Cora repedt sarkú énjét otthon is elő tudná csalogatni. Vajon siker koronázza majd az erőfeszítéseit, vagy a Corára szemet vető Jules kibabrál vele, és elszereti tőle élete párját?
„Mostantól csak otthon leszek szőke!”
„A kupiban más hajszínnel hódítok.”
„Még a tengerpartra is parókában fogok járni.”
Az 1980-as évek első felében Silvio Berlusconi médiabirodalma nem csupán az olasz tévés színteret „gyűrte maga alá” – hogy pornográf csengésű kifejezéssel éljek −, hanem a mozikultúrát is, ami azt eredményezte, hogy a művészfilmes direktorok jelentős részének ugyanúgy nem termett többé babér, mint a merészebb témákat felvállaló zsánerfilmeseknek. Az utóbbiak táborához tartozott Andrea Bianchi (Mindenre kapható modellek életveszélyben + A szőke ciklon, aki elcsábította a bérgyilkost), aki, hogy ne kopjon fel az álla, angolra tükörfordította a becses nevét, és Andrew White-ként pornókat kezdett gyártani. A világhírű német színésznő, Karin Schubert (Így fürdött és rettegett a spanyol Sophia Loren + Az ügyvéd, a prosti és a bosszúállók + Pornósztár volt őnagysága) Bianchi/White 1985-ben bemutatott, Morbidan a tiéd (Morbosamente vostra) című alkotásában szexelt először „élesben” a kamerák előtt. Schubert a karrierje csúcsán vígjátékokban, drámákban és bűnügyi filmekben szerepelt olyan nagyságok partnereként, mint Jean-Louis Trintignant (A szomszéd nője mindig vonzóbb + A megalkuvó), Michel Piccoli (Pokoli trió), Jean Seberg (Szent Johanna, a szexi gonosz mostoha) és Jean Sorel (Deborah édes teste + Az elfeledett szívtipró). A díva a 70-es évek elején Magyarországon is megfordult, amikor Richard Burton (Nem félünk a farkastól), Raquel Welch (Szexi go-go táncos életveszélyben + Szexszimbólum a kereszten + Mr. Süket trükkjei), Virna Lisi (Margó királynő), Nathalie Delon (Francia szexszimbólum San Franciscóban) és Agostina Belli (Ursula Andress és a gyilkos villámcsapás) társaságában nálunk forgatta a Kékszakáll című abszurd thrillert. A 80-as évek közepére a kizárólag külső adottságai miatt foglalkoztatott, élete negyedik évtizedét taposó Schubert egyre kisebb szerepeket kapott, mivel a producerek többé nem látták meg benne a végzet fiatal asszonyát. Végül fia drogfüggősége indította el a lejtőn: az elvált színésznő azért nyergelt át a pornókra, hogy fedezni tudja felelőtlen és megbízhatatlan csemetéje elvonókúráinak költségeit. Karin Schubert vegyes színvonalú pornómunkái közül kétségkívül a Morbidan a tiéd emlékeztet leginkább egy igazi filmre, azaz nem puszta szexjelenet-gyűjteményről van szó: némi történetet is kapunk a kamatyolás mellé. Ez elsősorban a termékeny forgatókönyvíró, Piero Regnoli (A kondor) érdeme, aki Andrea Bianchi-hoz hasonlóan a B-filmes közegből érkezett a pornóvilágba és a rendező jó barátja volt, a szintén zsánerfilmes hátterű operatőr, Pasquale Fanetti (Lady Emanuelle) pedig arról gondoskodott, hogy a Morbidan a tiéd ugyanúgy nézzen ki, mint egy valamirevaló mainstream alkotás. Karin Schubert felnőttfilmes debütálása egy habkönnyű és vérbő vígjáték, amelyet a művésznő rajongóinak és az olasz kuriózumok kedvelőinek egyaránt nyugodt szívvel ajánlok.
„Nem, nem rémlik az arcod sehonnan, szépfiú…”
„Lássuk, meddig bírod, miután kezelésbe vettelek!”
Ráadás:
A Morbidan a tiédben a Fun Fun nevű olasz diszkóegyüttes Give Me Your Love című dala is felcsendül. Hogy a slágert Signor Bianchi a csapat engedélyével használta-e, arról fogalmam sincs, de nem lepne meg, ha a hölgyduó tagjai a cikkemből értesülnének arról, mivé „züllött” a számuk…
Karin Schubert 1974-ben, a Playboy olasz kiadásában
