Jeff Miller, a nőhiányban szenvedő idült alkoholista krupié munka mellett kizárólag dorbézolással tölti az idejét a szerencsejátékosok Mekkájának számító Bejrútban. A bepiálva kötekedővé átlényegülő Jeff legborgőzösebb álmában sem gondolta volna, hogy a rendőrség egyszer pont őt szervezi majd be „a nagy rulett-összeesküvés” nevezetű csalássorozat elkövetőinek leleplezésére, pedig végül így hozza a sors. Jeffnek azonban nem csak e slamasztika miatt főhet a feje, hanem amiatt is, hogy belehabarodik a csinos énekesnőbe, Laurába, ő azonban inkább a csalók bandavezérét részesíti előnyben, ha randevúkról van szó.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
1969-ben mutatták be a Rebus (Talány) avagy Appointment In Beirut (Találkozó Bejrútban) című bűnügyi filmet, amelyet argentin-olasz-spanyol-német koprodukcióban forgattak venezuelai, angol és libanoni helyszíneken. A mellékszereplői gárdát nagyrészt spagettiwesternekből ismerős fizimiskákkal (Andrea Bosic, José Calvo, Alberto de Mendoza stb.) töltötték fel, a főszerepeket pedig két amerikai sztár kapta. A részeges osztót, Jeff Millert a szép hanghordozásáról, kifogástalan úriemberi modoráról és a koreai háborúban szerzett emberevői hajlamáról híres Laurence Harvey formálta meg, álmai asszonyát, a gonosztevőkkel hetyegő énekes-táncosnőt, Laurát pedig Ann-Margret, aki Harley-Davidsonja nyergében máig ugyanolyan otthonosan érzi magát, mint egykor Elvis Presley ölében. A forgatókönyvet a pincérnőket zaklató Sergio Leone jó barátja, Sergio Donati „firkantotta le” két habkönnyű zsánermeló között (ezek közé tartozott a holdbéli szőke bombanőt felvonultató ...4 ...3 ...2 ...1 ...morte is), a rendezői feladatokat pedig Nino Zanchin látta el, aki fantasy- és kémfilmek rendezőasszisztenseként kezdte az ipart még az 1950-es évek végén, majd miután a Rebus-szal bejelentkezett a főállású direktorok ligájába, többé nem nagyon kért senki a szolgálataiból.
„Még nem sejti, de maga egyszer az enyém lesz, Laura.”
„Szó sem lehet közös hálószobáról, én ugyanis…”
„… a pénzzel kitömött idősebb gengszter urakat favorizálom.”
„Temérdek iszonyúan jó nő illegeti magát itt Bejrútban, de nekem akkor is Laura kell…”
„Tessék, Mr. Miller, egy Buddha-szobor… Szíveskedjék minden reggel ezt bámulva meditálni, akkor majd nem tetszik állandóan a szexre meg mindenféle Laurákra gondolni.”
A régi szép retro időkben sem csupán kizárólag mesterművek termettek, bár értékes és érdekes produkcióból lényegesen több akadt, mint manapság. A Rebus enyhén szólva nem rengette meg a világot, ugyanis minden képkockája arról árulkodik, hogy a szereplői kizárólag a venezuelai és libanoni forgatási helyszínen kivitelezhető egzotikus nyaralás végett adták hozzá a nevüket. Viszont az is tény, hogy a középszerűség és izgalommentesség posványába süppedő gengsztermeséhez a Neruda postása című könnyfakasztó dráma kísérőzenéjével Oscart nyerő Luis Bacalov filmtörténeti mérföldkőhöz illő muzsikát komponált. A Rebus egyetlen igazán emlékezetes jelenetében Ann-Margret eljárja a maga huncutkodásra invitáló táncát, és utánozhatatlan macskanői orgánumával elrecsegi a Take A Chance című Bacalov-örökzöldet. Részben eme dal miatt lett a film soundtrack-je a gyűjtők kedvence, a Retrokult blog egyszemélyes szerkesztőbizottsága pedig e minisláger felidézésével kíván tisztelegni a kirobbanóan szexi alakításokat halmozó életvidám művésznő előtt, akit a hazai közönség elsősorban a Viva Las Vegas (1964), a Testi kapcsolatok (1971) és A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) főszereplőjeként ismer. Ann-Margret 2022. április 28-án ünnepli 81. születésnapját.
Ann-Margret Lauraként a Rebus forgatásán
Ráadás:
Ann-Margret és Anthony Hopkins a Magic című 1978-as pszichothrillerben
