Ellen Carlyle oknyomozó újságíró és egy nagy amerikai tévécsatorna népszerű műsorvezetője, aki sosem rest megmártózni a nagyvárosi fertőben, ha egy szaftos sztoriról van szó: legújabb riportjában például harmadrangú Elvis-imitátor és a továbbtanulása finanszírozása végett vetkőző sztriptíztáncosnő bukkan fel. Ellen az esti adásban épp elbúcsúzik a nézőktől, amikor beront a stúdióba egy felfegyverzett hajléktalan, és a warholi 15 perc hírnév megszerzése céljából túszul ejti őt. Szerencsére Joey Phillips, az operatőr, megőrzi a hidegvérét, és sikerül kiütnie kamerájával az elmebeteg hívatlan vendéget.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Megmenekülését követően Ellen úgy dönt, hogy nem árt egy kis feltöltődés, és elvonul vakációzni egy puccos vidéki vityillóba. Csakhogy az erdőszéli élet cseppet sem bizonyul kevésbé felkavarónak a Los Angeles szívében zajlónál: Ellen arról értesül, hogy egy sorozatgyilkos megszökött a közeli börtönből, és azonnal nekilátott újabb áldozatokat szedni, valamint őt is szeretné eltenni láb alól, elvégre annak idején pont Ellen oknyomozói tevékenysége juttatta rács mögé. Az eleinte tanácstalanul rettegő nagyvárosi dívába egyedül az önt bátorságot, hogy a helyi seriffhelyettes, Ben Scanlon a szomszédja, aki ráadásul igen sármos fickó. Csakhogy a gyilkosságok az után is folytatódnak, hogy a szökött rabot kézre kerítik, és az ekkoriban már Ellen ágyában heverésző Ben egyre inkább olyan személy benyomását kelti, aki nem az épelméjűek táborát gyarapítja…
„Van, aki csak vetkőzik…”
„… más vetkőzik és felszolgál…”
„… de egyvalami közös bennük: mind le akarnak diplomázni.”
„A túszul ejtésem az utolsó csepp a pohárban: ha túlélem, hónapokon át relaxálok majd.”
A B-kategóriás filmuniverzum egyik legjobb kaszkadőrje, John Stewart (Rémálom délben + Démonok éjszakája) összesen hét alkalommal huppant bele a rendezői székbe – negyedszer a Rejtett megszállottság (Hidden Obsession) című pszichothriller kedvéért tette meg, amelyet a Cinemax tévécsatornának gyártott késő esti attrakció gyanánt. Kliséhalmozó és pofonegyszerű alkotásról van szó, amelyet kizárólag az tesz különlegessé, hogy együtt szerepel benne a 80-as évek két legnotóriusabb kokainfogyasztó sorozatsztárja. Ellen Carlyle-t a „portündér” Heather Thomas formálta meg, aki A zuhanó ember (The Fall Guy) című roppant népszerű szériában Lee Majors (Gyönyörű fotómodellek veszélyes vizeken) partnereként másodállásban fejvadászként bűnözőket hajkurászó kaszkadőrt játszott. (A fall guy kifejezés eredetileg bűnbakot jelent, a kaszkadőrök szlengjében viszont – szó szerinti értelmezésben − saját magukat; tetőkről és sok más helyről pénzért lezuhanó egyéneket.) Ben Scanlon szerepét a karrierje csúcsán az amerikai Alain Delonnak kikiáltott Jan-Michael Vincent (A Delon-hasonmás hippi békeharca + Szabadíts meg minket a kapzsiságtól! + Az UFO összesugarazott szerelmesei) kapta, akit a magyar nézők az Airwolf sorozatnak köszönhetően kedvelhettek meg, amelyben egy szuperszonikus harci helikopter CIA-s pilótájaként domborított olyanok társaságában, mint Ernest Borgnine (A kanadai farmer véres vasárnapja) és Alex Cord (Ne szexelj az etruszk sírban! + Szürke Sas, a nők bálványa + Nemi erőszak az atombunkerben).
„Isten hozta az Isten háta mögött, kisasszony!”
„Jaj, de megijesztett, szomszéd!”
„Ha meglátja a seriffhelyettesi egyenruhámat, már csak nem rémüldözik többet a naccságos asszony!”
„Fredricks? Baromi furcsák ezek a vidékiek… Vigyél haza innen, mielőtt baj lesz!”
„Imádlak, aranytojást tojó tyúkocskám, de leghamarabb holnap reggel érek rá hős lovagot játszani.”
Heather Thomas 1985-ben legyőzte a kokainfüggőségét, és feleségül ment Allan Rosenthalhoz, az Anonim Kokainisták nevű nemzetközi leszoktató szervezet egyik alapítójához, a 74 évesen, 2019-ben elhunyt Jan-Michael Vincent azonban csak élete utolsó éveiben volt képes szakítani a drogokkal és az alkohollal. Noha Vincent arcvonásai 1993-ban már híven tükrözték önpusztító életformáját, a teste ekkor még nagyjából úgy nézett ki, mint legaktívabb szörfös korszakában, azaz igen jól. Heather Thomas arcán egészen másfajta változások jeleit fedezhették fel a nézők: A zuhanó ember epizódjaiban még természetes szépségként tündöklő színésznő 1993-ra már körülbelül olyan gyakran járhatott plasztikai sebészhez, mint műkörmöshöz. A színésznőt a kritikusok gyakran hasonlítgatják a B-vonal szőke ciklonjához, Shannon Tweedhez (A legszexibb bosszúálló + Kéjsóvár luxusfeleség életveszélyben + Shannon Tweeddel a jakuzziban + A bombanő és az egyszemű hipnotizőr), aki valószínűleg végigvetkőzte volna a Rejtett megszállottságot, ha történetesen őt rakják a filmbe. A konzervatív nézeteket valló Thomas sosem mutogatta a cicijét kamerák előtt, a színészettel pedig végérvényesen szakított, miután a Rejtett megszállottságban látható elmebetegekhez hasonló pszichopata rajongói elkezdték zaklatni, és az egyikük még a kertjébe is behatolt, ahol aztán késsel fenyegette a dívát, míg a rend őrei le nem kapcsolták. Thomas és Vincent a tőlük megszokott profizmussal tették a dolgukat John Stewart filmjében, amelynek legbizarrabb szereplője Ellen főnöke, Fredricks műsorigazgató, akinek bőrébe a ripacs David Glasser bújt. A forgatás idején 22 éves, meglehetősen alacsony Glasser úgy néz ki és beszél a Rejtett megszállottságban, mint egy idegesítően hebrencs 13 éves, aki hirtelen túl nagy hatalmat kapott a dúsgazdag papájától – e röhejes alakításnak köszönhetjük ennek a konvencionális, ám a maga módján szórakoztató thrillernek a legkínosabb perceit.
„Elkapták a fránya sorozatgyilkost, de valamiért mégsem tudok megnyugodni. Szerinted miért nem megy ez nekem, drágám?”
„Lássuk csak… Talán mert én az elfogott fickónál is elvetemültebb pszichopata vagyok?”
Ráadás:
Heather Thomas modellkedik.
