Meredith professzor egy tekintélyes amerikai orvosi egyetem nyugdíjazás előtt álló genetikusa, aki világmegváltó tervet dédelget: klónozni akar egy emberi lényt, és ennek érdekében titkos laboratóriumot rendez be magának az intézmény egyik lebontásra váró épületének alagsorában. Meredith legtehetségesebb egykori tanítványa a szintén az egyetemen oktató, harmincas évei végén járó Paul Corwin, aki igencsak felháborodik, amikor Meredith közli vele, hogy miféle projektbe kezdett. Corwin erkölcsi megfontolásokra hivatkozik, ám amikor nem őt lépteti elő az igazgató, hanem a Corwin munkáját arcátlanul plagizáló kollégáját, a tenyérbemászó képű Hillstromot, Corwin rájön, hogy egyetlen esélye maradt arra, hogy a legjelentősebb tudósok körébe verekedje magát: ha csatlakozik Meredith-hez az alagsorban.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Mint kiderül, Meredith elcsente a vérbankból Corwin saját mintáját, ugyanis nem egy átlagember klónját kívánja létrehozni, hanem egy zseniét, márpedig volt tanítványát annak tartja. Corwin nem repes az örömtől, hogy hamarosan a kiköpött másával kell farkasszemet néznie, de mindent megtesz a kísérlet sikeréért. A két tudós végül kénytelen vérbeli sci-fibe illő módon felgyorsítani az eljárást: Corwin klónja felnőttként lép ki a burokból, amelyben nemrég még magzati állapotban „ejtőzött”. Az új Paul Corwin igen tanulékony; számítógép és elképesztő memóriája segítségével néhány hét alatt beszédképtelen kőbunkóból az eredeti Paul Corwin szellemi vetélytársává képezi magát. Corwin és Meredith azt tervezi, hogy az esedékes tudóskonferencián mutatja be közös munkájának hús-vér gyümölcsét, ám időközben nem várt bonyodalmak adódnak. Corwin klónja a teremtői távollétében eljárogat a rejtekhelyéül szolgáló laboratóriumból, és elkápráztatja az ágyban Corwinnét – szegény nő persze azt hiszi, a hirtelen sokkal szerelmesebbé és macsóbbá lett férjével hál. Sajnos Meredithék teremtménye távolról sem tökéletes: olykor fennakad a jobb szeme, és gyilkos indulat lesz úrrá rajta – ez pedig drámai fordulatot eredményez...
A klónozás úttörői: Dr. Paul Corwin (Robert Forster) és Meredith professzor (Ray Milland)
Csecsemőből felnőtt pár perc alatt: a klón felgyorsított fejlődését John Carl Buechler CGI-mentes speciális effektusainak köszönhetjük, aki később olyan filmeken dolgozott, mint a Vérszomjas szörnyecskék vagy a Rémálom az Elm utcában 4. − Az álmok ura
1978-ban látott napvilágot David Rorvik, a Time magazin tudományos újságírójának bestsellere A saját képére: Egy ember klónozása (In His Image: The Cloning Of A Man) címmel, amely hatalmas feltűnést keltett – többek közt azért, mert nem valamiféle szenzációhajhász bulvárkiadó, hanem a komoly orvosi és gyógyászati műveket forgalmazó J. B. Lippincott & Co. jelentette meg. A dokumentarista műfajúnak kikiáltott kötetben Rorvik arról számolt be, hogy egy csak Max néven emlegetett dúsgazdag üzletember megbízta egy vezető tudósokból álló csapat verbuválásával, amely aztán Max magánlaboratóriumában sikeresen klónozott egy embert. Bár Rorvik könyvéről később bírósági ítélet mondta ki, hogy csupán egy nagy és gondosan kitervelt átverés eszköze, a népes olvasótábora továbbra is igaznak vélte a benne foglaltakat, Hollywood pedig rögtön három emberklónozós sci-fit készíttetett, hogy meglovagolhassa a hirtelen trendivé lett témát. Az 1978-as A klónozás mesterében (The Clone Master) az Art Hindle (Porontyok) által alakított tudós több példányban is klónozza saját magát; a Peter Graves (Farkasember-vadászat Kaliforniában) főszereplésével reklámozott 1979-es A klón-horrorban (The Clonus Horror) a felső tízezer tagjai titkos klóntelepet üzemeltetnek, amelynek lakói szervdonorként szolgálnak számukra; a szintén 1979-es A rémület sötétebbik oldalában (The Darker Side Of Terror) pedig a Quentin Tarantino Jackie Brownjából ismerős Robert Forster (A sátán szexi hercegnője + Kaszkadőrök: Vakmerő férfiak bombanőkkel) arra döbben rá, hogy a klónja sokkal jobban kijön a feleségével, mint ő. Szintén jelentős retro alkotás még „klónvonalon” az 1978-as A brazíliai fiúk (The Boys From Brazil), amelyben Gregory Peck (Mackenna aranya) Dél-Amerikában rejtőzködő Josef Mengeleként Hitler sokszorosításán ügyködik, ám ezt a filmet már 1977-ben elkezdték forgatni, és nem Rorvik könyve, hanem Ira Levin egyik regénye ihlette. A Rorvik-hatású filmek közül egyedül A rémület sötétebbik oldalának született meg a forgatókönyve jóval az újságíró kötetének megjelenése előtt: Al Ramrus és John Herman Shaner már 1971-ben megírták, miután elolvastak egy érdekfeszítő cikket a Time magazinban a génsebészetről, ám csupán akkor tudták értékesíteni, amikor 1978-ban felütötte fejét a fent említett popkulturális „klóndivat”. Érdemes megemlíteni, hogy H. G. Wells regénye alapján Ramus és Shaner írta a 1977-es Dr. Moreau szigetének forgatókönyvét: az ember-állat hibrideket kreáló címszereplő tudós egyetlen szép „alkotását” a Playboy-modell színésznő, Barbara Carrera formálta meg.
Gus Trikonis – A rémület sötétebbik oldala rendezője − az első feleségével, Goldie Hawnnal
A CBS tévécsatornán 1979. április 3-án bemutatott A rémület sötétebbik oldala tapasztalt és a hitchcocki feszültségkeltésből jelesre vizsgázó rendezőt kapott Gus Trikonis (Elvis és a szépségkirálynő + Szexi pincérnők életveszélyben + Antropológus amazon a „törpék” ellen) személyében. Trikonis színészként és táncosként kezdte a karrierjét: a West Side Story 1961-es verziójában egy Indio nevű bandatagként ropta a köreit, az 1964-es, öt Oscar-díjra jelölt Az elsüllyeszthetetlen Molly Brownban pedig minden idők egyik legparádésabb táncjelenetében tett ki magáért Debbie Reynolds és Grover Dale társaságában (ez utóbbi jelenése ide kattintva tekinthető meg, Trikonis és Dale 1:30-nál kezd táncolni Reynoldsszal). Gus Trikonis 32 évesen, 1969-ben kezdett zsánerfilmeket rendezni: az élelmes producer, Roger Corman (Halemberek a szépségkirálynő ellen + A szexfilm, amelyben Chuck Norris 1 percig karatézik) egyik legtehetségesebb munkatársának nevezte, aki motoros akciófilmet (Five The Hard Way) ugyanolyan magabiztosan vezényel le, mint pszichothrillert (The Swinging Barmaids) vagy kísértetházban játszódó horrort (The Evil). A táncos lábú direktor olyan Retrokult-kedvenc színészekkel dolgozott, mint Ross Hagen (Vedd fel az őrverő kesztyűt!), Andrew Prine (A tanárnő, aki a diákja tüzével játszott), Richard Crenna (A Bond-amazon és a sátán kutyája), William Smith (Aki simán legyőzte Schwarzeneggert) és Peter Fonda (Szelíd motorosok). Trikonis első felesége a népszerű színésznő, Goldie Hawn (Óvakodj a törpétől!) volt, akivel 1969 és 1976 között éltek együtt, és mindig egyszerre ünnepelték a születésnapjukat, ugyanis mindketten november 21-én jöttek világra.
A Corwin házaspárt alakító Adrienne Barbeau és Robert Forster A rémület sötétebbik oldala reklámfotóján
A 70-es évek amerikai tévéfilmjeiben általában öreg rókának számító vagy leendő sztárok nyújtották tehetségük legjavát: A rémület sötétebbik oldala sem jelent kivételt e szempontból. Az illegális emberklón-projektet elindító Meredith professzorként Ray Milland (A békabirodalom visszavág + A Playboy-modell és a szemtanú) brillírozik: Meredith vén és megkeseredett tudós, aki arra vágyik, hogy élete alkonyán a világ fel- és elismerje zsenialitását. Margaret Corwinként Adrienne Barbeau (David Hasselhoff Hafelmetsző Jack ellen) maga a megtestesült báj és ragaszkodás, a férje pedig igen nagy marha, amiért nem szentel a kapcsolatuknak elég időt – Barbeau egy évvel később az igazi házastársa, John Carpenter horrordirektor A ködjével került az élvonalba. Paul Corwint és klónját a már említett Robert Forster alakítja, A rémület sötétebbik oldala pedig neki köszönhetően vált igazán emlékezetessé. Forster Corwin doktorát bántja a lelkiismerete a klónozás morális következményei miatt, de a kíváncsiság is hajtja, ezért Meredith oldalára áll. A tudomány forradalmasításának gondolata azonban olyannyira eluralkodik Corwin elméjén, hogy az érzelmi élete elsivárosodik, így aztán teljes mértékben elhanyagolja szerető feleségét. Miközben Corwin a bokros teendői közepette megfeledkezik arról, mi tesz emberré minket, gyilkos ösztönének elfojtásán fáradozó klónja pont annak megtapasztalására törekszik. Forster túlzásoktól mentes, maximálisan realista, férfiasan szikár alakítása a sci-fi műfajának egyik legjobbja, A rémület sötétebbik oldalával pedig a zsáner minden olyan rajongójának érdemes próbát tennie, aki a gondolatébresztő, felnőtt szellemiségű mozgóképes műveket kedveli.
„Felfogta, mit tett, professzor úr? Istent játszva beleavatkozott a természet rendjébe!”
„Talán békésen horgászgatva kellene várnom a halált? Szó sem lehet róla! Nyugdíj előtt még alaposan meghökkentem a világot!”
„Szeretetre és megértésre vágyom, de ha fennakad a jobb szemem, kissé elállatiasodom.”
„Semmi baj, drágám... Olyan szexi, ahogy begőzölve verekszel értem a tengerparti tapizó tahókkal. Nem is értem, hol bujkált korábban ez az éned.”
Ráadás:
Adrienne Barbeau kitárulkozik
Gospel-egyveleg Elvis Presley (Elvis Presley legszexibb zaklatója) ’68 Comeback Special című zenés tévéműsorából. A táncosok egyike Gus Trikonis, A rémület sötétebbik oldalának rendezője
