Miután kitör a nukleáris háború az USA és a Szovjetunió között, amerikai helikopterek indulnak 12 titkos föld alatti atombunker felszíni bejáratához: az elnök parancsára minden egyes bunkerben 10 olyan, számítógép segítségével kiválasztott különlegesen tehetséges embert (5 férfit és 5 nőt) helyeznek el, akik majd képesek lesznek új világot építeni a régi romjain. A „szerencsések” azonban mit sem tudnak kiválasztott mivoltukról: álmukban rabolták el őket a családjuk mellől, majd benyugtatózták őket, és csak akkor térnek magukhoz, amikor már 536 méter mélyen leledzenek.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A bunkerek újdonsült lakóit egy olyan oktatófilm képsorai fogadják, amelyet a komplexum falába épített óriási képernyőn tekinthetnek meg: Mary Louise Borden, a projekt szóvivője tart nekik eligazítást megváltozott életkörülményeiket illetően. A mexikói bunkerbe a következő személyeket szállásolták el: egy viselkedéskutatót, egy regényírót, egy oceanográfust, egy kutatóorvost, egy politikust, egy iparmágnást, egy ökológust, egy dietetikust, egy olimpikont és egy biológust. Minden egyes bunkernek akad 11. lakója is: egy katonatiszt, aki a számítógépes vezérlőegységet kezeli – ez a mexikói létesítmény esetében Ellis őrnagy.
„Hol a fenében vagyunk?”
„Kedves kiválasztott túlélők! Mary Louise Borden vagyok, és üdvözlöm Önöket a föld alatti atombunkerben, amely öt éven át az otthonunk lesz. Remélem, nem borulnak ki túlzottan, ha közlöm, hogy odafent megszűnt létezni mindenfajta élet, ugyanis a nagyhatalmak úgy döntöttek, kiirtják egymást.”
„Na ne szórakozzon velünk, kislány! Ez ugye csak valami rossz vicc vagy egy valóságshow?”
„Nem áll szándékomban félrevezetni Önöket. A műholdak révén élőben követhetik nyomon a fent zajló eseményeket.”
Amerikai asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén
Miután ki-ki a maga módján feldolgozza a szerettei és korábbi életformája elvesztése miatt érzett sokkot, a bunkerlakók nekilátnak a páralkotásnak: a regényíró a politikust boldogítja, az olimpikon az ökológussal költözik egy szobába, az iparmágnás pedig előbb ráerőszakolja magát a kutatóorvosa, aztán megerőszakolja... A túlélők 5 évre elegendő élelmiszert kaptak, annál korábban nem mehetnek vissza a felszínre – hacsak nem szeretnének sugárfertőzötté válni. Azonban hamarosan kiderül, hogy hívatlan látogatókkal osztoznak a bunkeren: a liftakna falának repedésein gyilkos vámpírdenevérek másznak át a szomszédos barlangrendszerből, és miután végeznek az ebédlőben tartott díszmadarakkal, az oceanográfust is halálra „csapolják”. A túlélők körében kitör a pánik, a fikarcnyit sem rokonszenves iparmágnás pedig egyre valószínűbbnek tartja, hogy a társaival együtt kormányszintű átverés áldozata: talán nem is zajlott odafent atomháború, és valójában arról van szó, hogy valakik szupertitkos kísérletet végeznek az ő közreműködésükkel. Lehet, hogy neki van igaza?
„Vajon kit zavart annyira a madarak csiripelése, hogy ezt tegye velük?”
„A madárének rendkívül andalító volt, de sajnos megszomjaztunk a haverokkal.”
„Nem elég, hogy többé már nem mehetünk el rendes sminkkészletet venni vagy golfozni, még ezekkel a nyavalyásokkal is osztoznunk kell a bunkeren.”
„A kis szemétládák ráadásul aggasztó mértékben öregítik az arcbőrt.”
A 70-es években élték virágkorukat a nagyszabású, sztárszereplőkkel forgatott amerikai katasztrófafilmek, melyek közül a legismertebbek – például a Pokoli torony és a Földrengés – Magyarországon is sikert arattak. Természetesen a B-filmes univerzum producerei sem akartak lemaradni a pénzkeresési versenyben, így aztán az irányításukkal olyan olcsó, ám hatásos alkotások születtek, mint az 1974-es Kiválasztott túlélők (Chosen Survivors), amelyet egy régi motoros tévés direktor, Sutton Roley (A sátán háromszöge) dirigált a Columbia Pictures számára Harry Spalding (Az erdei kápolna titka) forgatókönyve alapján. Élvonalbeli hírességek alkalmazására a költségkeret nem adott lehetőséget, zsánerfilmes kiválóságokkal viszont nyugodtan telerakhatták a filmet.
Peter Macomber (Bradford Dillman), a viselkedéskutató, aki kísérleti nyulaknak nézi embertársait
A regényíró Steven Mayes (Alex Cord) szinte rögtön összemelegedik Alana Fitzgerald képviselőasszonnyal (Diana Muldaur), és megállapítják, hogy nem sok értelme maradt az életnek
Lenore Chrisman kutatóorvos (Barbara Babcock) és Luis Cabral oceanográfus (Pedro Armendáriz) a kétségbeesés helyett a higgadtságot választja
Ray Couzins, az iparmágnás (Jackie Cooper) egy percre sem hajlandó elhinni, hogy nem valamiféle kegyetlen tréfa (vagy kísérlet) áldozata lett
Woody Russo (Lincoln Kilpatrick) olimpikon és Carrie Draper (Gwenn Mitchell) ökológus fehér túlélőtársai miatt kerül majd slamasztikába
Claire Farraday biológus (Nancy Rodman) azon töri a fejét, miképp oldja meg a csapatával a denevérproblémát
Kristin Lerner dietetikus (Cristina Moreno) lába alól teljesen kicsúszik a talaj
Gordon Ellis őrnagy (Richard Jaeckel) a családját siratja, miközben parancsnokként kell helytállnia
A kiváltságosnak kikiáltott túlélőket csupa elsőrangú színész vagy színésznő alakítja: Alex Cord (Szürke Sas, a nők bálványa + Ne szexelj az etruszk sírban!) humanista íróként, Richard Jaeckel (Feküdj le velem, mielőtt megölnek! + Az őrült furulyás és a keresztapa verőlegénye) komputerspecialista őrnagyként, Bradford Dillman (Szabadíts meg minket a kapzsiságtól!) pedig technokrata viselkedéskutatóként brillírozik – Dillman a film egyik kulcsjelenetében olyan remekül veszti el magabiztosságát és omlik össze, hogy a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart érdemelt volna érte. A Kiválasztott túlélőknek mellesleg nincs abszolút főszereplője, viszont mindenkinek jut pár perc a szereplőgárdából, hogy megmutassa, mit tud. Ha mégis szeretnénk valakit főszereplőnek nevezni, a reá eső játékidő alapján az atombunkerben is főnökösködni vágyó iparmágnást megformáló Jackie Coopert választhatjuk. A film forgatásakor 52. életévét taposó Coopert mindössze 9 éves korában jelölték Oscar-díjra a Skippy című 1931-es vígjáték címszerepében nyújtott alakításáért (egy doktor rosszcsont fiacskáját játszotta).
„Csak pár napja vagyunk idelenn, doktornő, de rajtam máris kitört a nőhiány...”
„Ne tegyen olyat, amit később megbánna, Mr. Couzins!”
„De őszintén szólva engem már az sem érdekel, ha mégis megteszi...”
„Azt hiszem, maradt még néhány denevér a bunkerben.”
„Próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat, és józan mérlegelés révén dönteni.”
„Ha magára hallgatunk, mind kinyiffanunk, pszichomókus úr.”
„Itt az ideje, hogy legalább akkora hőssé váljak, mint Szürke Sasként.”
„Ha hősre van szükségük, nézzenek be az ebédlőbe: ott megtalálnak.”
Bár a rőt vérszopó denevérek több közép- és dél-amerikai országban is honosak, az USA-ban nem azok, és importálni sem szabad őket, úgyhogy a Kiválasztott túlélőket teljes egészében Mexikóvárosban és környékén forgatták. A repülés mellett ugrani, futni és szinte felegyenesedve járni is képes rőt vérszopók igen tanulékonynak és intelligensnek számítanak, Clay Mitchell „bőregér-edző” pedig 5 héten át trenírozott 10 példányt, hogy használni lehessen őket a közeli felvételekhez. Rajtuk kívül még több mint 4000 vérszopó és gyümölcsevő denevér vett részt a munkálatokban „statisztaként”, és bizony jó néhány elhalálozott közülük a művészet oltárán. Jackie Cooper és a Nobel-díjas kutatóorvost alakító Barbara Babcock a film premierjét követően azt kérelmezte a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiánál, hogy szigorítsanak a forgatásokon érvényes állatvédelmi előírásokon. A Kiválasztott túlélők volt az első olyan mozgóképes mű, amelynek kedvéért egy teljes stáb denevérharapás okozta betegségek (például veszettség) elleni oltásokban részesült: kivéve Coopert és Babcockot, akik nem akartak beadatni maguknak egyet sem, inkább vállalták a kockázatot. A föld alatti atombunker díszleteit 4 hónapon át építették körülbelül 2 millió dollárból, és a legbonyolultabbak voltak a mexikói filmipar addigi történetében. Aki egy kellemes retro katasztrófafilmet akar látni, amely a sci-fi és a horror műfaj jellegzetességeit sem nélkülözi, az bátran adjon esélyt a Kiválasztott túlélőknek.
„Mondja csak, Couzins, mi a fenét csináljunk idelenn öt éven át?”
„Amit Miss Draper: nézzük újra minden kedvenc retro filmünket!”
Ráadás:
„Tilos a leszbizés, hölgyeim!”
„Tessék csak elővenni a személyiket!” A Kiválasztott túlélők Alex Cordja csaknem két évtizeddel később Gary Graver (A tanárnő, aki a diákja tüzével játszott + Vedd fel az őrverő kesztyűt! + Szexi örökösnők eksztázisa + Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be) zsarufilmjében, A gonoszság gyökereiben nyomozott
