Frank Waite, a montreali üzletkötő luxusautókkal kereskedik, a bankszámlája folyamatosan hízik, odahaza pedig topkategóriás feleség várja a szemrevaló szőke Lee személyében, aki ráadásul szép kis vagyont örökölt. Frank azonban mégsem boldog, sőt: a szorongás szinte felemészti az idegrendszerét, a kisebbrendűségi komplexusa agresszív és pökhendi alakká teszi, a munkamániája pedig olyannyira kifacsarja nap mint nap, hogy amikor késő este végre hazaesik Lee-hez, a ház asszonya hiába várja, hogy ledöntse a lábáról – Frank ekkor már csupán némi impotenciával megfejelt összeomlásra képes.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Franket a fránya merevedési zavara olykor annyira durcássá teszi, hogy kést ragad, és az íróasztalát szurkálja vele, miközben torkaszakadtából üvöltve hibáztatja a feleségét saját hasznavehetetlenségéért, és azzal fenyegeti, hogy egyszer kitekeri a nyakát. Lee „vigasztalásul” csupán annyit tud kinyögni, hogy ő bizony bármikor készen áll az aktusra, ha Frank esetleg meggondolná magát és hisztériázás helyett a tettek mezejére lépne. Frank ettől aztán többször is úgy dühbe gurul, hogy elhomályosul előtte a világ, és órákkal később arra ocsúdik kábulatából, hogy semmire sem emlékszik abból, ami a kiesett idő alatt történt. Miközben a Waite-házaspár szanaszét drámázza magát, Montreal utcáin esténként sorozatgyilkos serénykedik, jókora fejfájást okozva George Kyber felügyelőnek, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy egyre kevesebb örömét leli a szakmájában. A gyilkos kivájja nőáldozatai szemét, Frank pedig rendre a tetthelyek közelében tér magához aktuális bódultságából.
„Zabos vagyoooook, méghozzá piszkosul!”
„Ha a férjed kivetkőzik önmagából, te csak vetkőzz le, Lee, és ezzel máris kezdetét veszi a terápia.”
„Kedves pácienseim! Ültessük át az elméletet a gyakorlatba!”
Frank méregdrága pszichiátere, dr. Harriett Foreman úgy véli, elérkezett az idő, hogy átadja a stafétát egy szintén méregdrágán dolgozó kolléganőjének, Anouk Van Derlin szexterapeutának. Miss Van Derlin talpig dominaszerelésben ugrik be egy kis vizitre Waite-ékhez, hogy rendbe hozza a cseppet sem rokonszenves duó nemi életét. Van Derlin szexi francia akcentussal duruzsol, úgyhogy Frank és Lee hamarosan egymásra gerjednek az utasításaitól, ám Lee „összemocskolódottnak” érzi magát a terapeuta által rendezett „szeánsz” után, ezért aztán nem akarja többé vendégül látni a lélekturkászt. Franknek azonban nincs kifogása Van Derlin kisasszony ellen, úgyhogy Lee távollétében is találkozik vele, a nő pedig arra biztatja, hogy bátran bánjon vele úgy, mintha Lee „helyettese” lenne, és tegyen meg vele mindent, amit a feleségével szeretne. Lee sem tétlenkedik ezalatt: minden titkát kifecsegi legjobb „barátnőjének” a transzvesztita régiségkereskedőnek, Ericnek, aki – Frankhez hasonlóan – szintén gyanúsan gyakran bukkan fel a tetthelyek közelében (természetesen női ruhában), és ha épp nem Bette Davisnek öltözik odahaza, dinnyéket szeletel egy nagy késsel és meglehetősen vehemensen. Vajon Frank vagy Eric Montreal legújabb sorozatgyilkosa? Esetleg a boszorkánynak beillő Anouk Van Derlin, aki egyszer csak zsarolóvá lép elő? Túléli-e Lee, hogy ilyen figurák veszik körül?
„Még egy szó az impotenciámról, és kicsinálom az íróasztalomat!”
„A fene egye meg... Hogyan kerültem ide az íróasztal mögül? És hány óra van egyáltalán?”
Don Carmody amerikai producer (Bűnben égve + Milliókért a pokolba) igencsak összebalhézott az Űrvadász című 1983-as sci-fi forgatásán annak direktorával, Lamont Johnsonnal, majd fejébe vette, hogy minden filmrendező dilettáns hülye, és bárki el tudná végezni a munkájukat – akár még egy producer is. Carmody elméletének bizonyítása végett Kanada felé vette az irányt, ahol megírt és levezényelt egy Hitchcock Psychója által ihletett kis költségvetésű erotikus thrillert, A helyettest (The Surrogate), majd miután ennek köszönhetően rájött, hogy a filmdirektori szakma sem csak mókából és kacagásból áll, inkább visszatért a producerkedéshez. A több rangos díjban részesített François Protat operatőr kamerája előtt megannyi Kanadában közismertnek számító művész bukkant fel A helyettes kapcsán. Frank Waite szerepében Art Hindle utálatoskodhatott, akit a magyar nézők David Cronenberg Porontyok című horrorklasszikusának egyik főszereplőjeként ismerhetnek, Anouk Van Derlinként pedig Carole Laure színész- és énekesnő (Füstölgő Magnum és tomboló düh), aki életművéért 2013-ban megkapta Kanada legmagasabb állami kitüntetését. Az említett életmű szerves része a szerb Dušan Makavejev rendezte 1974-es avantgárd botrányfilm, a Sweet Movie is, amelyben Laure hatalmas adag folyékony csokoládéban fetreng meztelenül.
„Úgy döntöttem, hogy kapsz egy ráadás-kezelést, Frank.”
„Egy forró fürdő munka után... Engem már csak ez tesz boldoggá Frank helyett.”
Lee Waite-ként az ekkor még pályafutása elején tartó, 1957. március 10-én született Shannon Tweedet (A legszexibb bosszúálló + A bombanő és az egyszemű hipnotizőr + Shannon Tweeddel a jakuzziban) láthatjuk, aki egyrészt minden idők legsikeresebb magyar származású rocksztárjának, Gene Simmonsnak (KISS) a felesége, másrészt a 90-es években szinte nem is forgattak olyan kábeltévés amerikai erotikus thrillert, amelyben ne mutatta volna meg bájait, valamint tényleg létező színészi tehetségét. Az ügyeletes travit, azaz Ericet Kanada egyik fő nőimitátora, Jim Bailey formálta meg (a vetélytársáról, Craig Russellről a Fókaromantika Donald Sutherlanddel című Retrokult-cikkben esik szó), aki elsősorban azzal szerzett magának nemzetközi hírnevet, hogy különösen érzékletesen tudta utánozni Barbra Streisand hangját – természetesen úgy, hogy közben Barbrának öltözve állt a színpadon. II. Erzsébet brit királynő és férje, Fülöp herceg olyannyira rajongtak Baileyért, hogy kétszer is meghívták fellépni „magánbulikra”. A morózus George Kyber felügyelőt a morózus Michael Ironside (Agyfürkészők + Az emlékmás) alakította, A helyettes legnagyobb meglepetése azonban nem ő, hanem Jackie Burroughs, a Váratlan utazás című családbarát tévésorozat karót nyelt Hetty nénije: a már 1984-ben, 45 éves korában is ősöregnek tűnő színésznő a rosszindulatú szexterapeuta egyik pácienseként kislány módra öltözködik, és olyan férfira vágyik, aki alaposan elfenekeli egy óriás nyalókával! Aki kibírja a „Hetty” által okozott sokkot (vagy azt, amelyet Eric okoz Betteként), az egy kellemesen hitchcocki, bár minden másodpercében „olcsóságszagot” árasztó thrillerként könyvelheti el A helyettest.
„Hát nem ismersz meg, Lee? Bette Davis vagyok! Na jó, csak vicceltem: Eric vagyok, és kölcsön szeretném kérni pár fehérneműdet.”
„A kismackóm azt mondja, rossz kislány voltam, ezért kapnom kell párat a hátsómra a nyalókámmal. Felkérhetem a büntetés végrehajtására, Frank?”
„Nem hittem volna, hogy ennyi perverz disznó él Montrealban. És ami a legrosszabb: még nyomoznom is kell utánuk.”
Ráadás:
Shannon Tweed, a Playboy magazin üdvöskéje.
