1972-ben, azaz pontosan 50 éve mutatták be az amerikai pornómozik a Behind The Green Door (A zöld ajtó mögött) című, forgatókönyvvel szinte nem is rendelkező „digidugi” filmet, amelyben Marilyn Chambers (Marilyn Chambers: A szexbomba, aki tudja, mi a menő + Szexbomba a slágerlista élén), az Ivory Snow szappan korábbi családbarát reklámarca egy össznépi orgia fő attrakciójaként popkulturális ikonná nemesedett. Aki 1972 Amerikájában modern és haladó gondolkodású polgár benyomását kívánta kelteni, az bizony ellátogatott valamelyik rossz hírű külvárosi vetítőterembe megtekinteni a Behind The Green Door-t, amelyre a korabeli sajtóbeszámolók szerint olyan hírességek váltottak jegyet, mint például Jack Nicholson (Meztelen hippik és mámorító dallamok + Kínai negyed), Warren Beatty (Bonnie és Clyde), Sammy Davis Jr. (Ágyúgolyó-futam) és Elvis Presley (Elvis Presley legszexibb zaklatója + Elvis és a szépségkirálynő), aki állítólag privát filmgyűjteményébe is vásárolt egy kópiát a „zöld ajtóból”.

Marilyn Chambers immár szappan nélkül

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Egy hegyvidéki spanyol falucskában egy unatkozó gazdag háziasszony épp kitenni készül a csavargó szűrét, akit szeretőjéül fogadott a férje távollétében. A fickó azzal próbálja meglágyítani a hölgy szívét, hogy Chaplin-maszkot és -ruházatot öltve utánozza a némafilmek sztárját, azonban a mókázási kísérlete nem arat sikert, úgyhogy inkább szíven döfi az asszonyt egy ollóval. A gyilkos ezt követően eldobja a maszkját, esőkabátot ölt, és – anélkül, hogy a nézők megpillanthatnák a valódi arcát − olajra lép. A következő jelenetben jóvágású, rockénekes külsejű brit vándorlegény száll le esőkabátban a vonatról egy cantabriai állomáson. A Barney Webster nevű fiatalember úgy dönt, nem fog panzióbéli szobára költeni, inkább Millerék istállójában húzza meg magát, amíg eláll a szakadó eső: itt talál rá reggel a csinos és nagyon amerikai Ruth Miller, aki mostohalányával, Chrisszel él egy – meglehetősen drága – fedél alatt.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Kr. e. 46-ban járunk… Kleopátra, az egyiptomiak kivételes intellektusú és csodaszép uralkodónője szeretője, Julius Caesar vendégszeretetét élvezi Rómában… vagyis inkább félig-meddig fogolyként éldegél a kacsalábon forgó konzuli palotában. Noha szigorúan megtiltották neki, hogy a saját isteneit imádja, a szobájában csinos kis Ízisz-szentélyt alakított ki magának, ahol rendszeresen kikéri az istennő véleményét. Ízisz kitartóan hallgat, Kleopátrát pedig Caesar végzetét előrevetítő rémálmok gyötrik, amelyek megfejtésében és értelmezésében a jóképű költő, Spurina segédkezik neki.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A termetes Jack Feldman szürke ballonkabátjában, ritkuló lenyalt hajával és szúrós tekintetével pont úgy fest, mint egy régi külvárosi pornómozi arrogáns tulajdonosa, azonban a látszat csalóka: Jack nagymenő szőrmekereskedő és szabó, aki csupán akkor képes lazítani, ha ellátogat a kedvenc sztriptízbárjába, és pár perces magánműsort kér a szórakozóhely népszerű fekete szépségétől, Shannától. Miközben Jack épp megint hasztalan és túl erőszakosan próbál közelebbi kapcsolatba kerülni Shannával, fő „irhaszerzője”, az orvvadász Jeb Jameson a fiával egy iszákos boszorkány, Mater mama birtokán csillogó bundájú mosómedvékre bukkan. Az ellenszenves páros jó néhányat agyonver szegény párák közül, mert tudják, hogy Jack rengeteg pénzt fog fizetni a különlegesen szép prémkollekcióért.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Neal Mottram, a kapzsi londoni régiségkereskedő havonta egyszer (és persze teliholdkor) furcsa összejövetelt tart a boltja pincéjében: tiszteletreméltó brit úr- és hölgyvendégei csuhát öltenek, és egy afrikai istenség, Chuku szobra előtt róják le hódolatukat, aki bűnronda, viszont meggyőződésük szerint szerencséssé teszi lelkes híveit. Neal biztos benne, hogy amennyiben nem mutatnak be megfelelő mennyiségű emberáldozatot Chukunak, a boszorkánycsapat vállalkozásai mind csődbe mennek, ezért aztán antihősünknek egy csepp nyugta sincs soha, és bizony aggasztó gyorsasággal veszti el eszének maradékát.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Cseppnyi túlzás sem vegyül abba a kijelentésbe, miszerint a 70-es évek közepétől a 80-as évek közepéig a bájos és barátságos Laura Gemser (Fekete Éva, a legszebb kígyóbűvölő + Amikor Fekete Emanuelle apácának állt + Mussolini legromlottabb bombanői + A velencei karnevál buja szerelmesei + Az élőhalottak erotikus éjszakái) volt az Itáliában forgatott erotikus filmek királynője, akiből a műfaj „szentségtelen pápája”, Aristide Massaccesi (alias Joe D’Amato, Füstölgő Magnum és tomboló düh + Őrülten szexi éjszakák Amanda Learrel + Emmanuelle szexbosszúja) rendező-operatőr faragott manapság is gyakran emlegetett bálványt. Gemser néha olyan filmekben is tiszteletét tette, amelyekben nem kellett megválnia a ruháitól – a magyar közönség sokáig csak ilyenekből ismerhette: például a Bűnvadászok című 1977-es Spencer & Hill klasszikusban domborított Bud és Terence oldalán, valamint a Tony Curtis egyik legviccesebb anekdotájában felbukkanó legendás színész-rendező, az Oscar-díjas Aranypolgárt megteremtő Orson Welles ölében és autójában üldögélt az 1976-os Elátkozottak utazása (Voyage Of The Damned) kapcsán.

Laura Gemser és Orson Welles az Elátkozottak utazása című drámában

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

James Robertson már négy hónapja járja a manilai kacatboltokat egy menő amerikai múzeum megbízásából felvásárolható értékes műkincsek után kutatva, amikor ráakad egy 1592-es festményre, amely három boszorkány máglyahalálát ábrázolja. Bár az alkotás enyhén szólva nem felel meg kényes ízlésének, mégis ellenállhatatlan késztetést érez, hogy hazavigye, és szépen a nappalija falára akassza, ugyanis a kép közepén látható elítélt javasasszony pont úgy néz ki, mint a felesége, Chris.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Laura Wynant, a dúsgazdag földbirtokos özvegy valamilyen (a nézők előtt ismeretlen) okból kissé bekattant, ezért kiadós szanatóriumi kezelésre és pihenésre szorult. Hazatérése után úgy dönt, körbe-lovaskocsikázik a földjén, és az egykori húsfüstölő házikó romjaihoz érve megdöbbentő felfedezést tesz: ott, ahol épp egy kutya kaparászik, a föld alól, a betemetett pincehelyiségből segítségkérő nyöszörgés hallatszik fel. Laura egy, a talajból kikandikáló csődarabon keresztül meg is pillantja az élve eltemetett asszonyt, akinek látványától szinte eszét vesztve hazarohan.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Egy viharos éjszakán egy Frank Lucas nevű becsüs érkezik a nemrégiben elhunyt dúsgazdag gyűjtő, Hiram Drake Los Angeles-i villájába, hogy megállapítsa, mennyit érnek az illető által felhalmozott régészeti leletek. Lucas a ház pincéjében szarkofágra bukkan, amely egy smaragdszemű macskát ábrázoló aranymedált visel: a bebalzsamozott tetem Básztet istennő egyik papnőjéé. A becsüs nem tudja, hogy a műkincstolvaj Joe Sung a villában rejtőzködik, és amikor Mr. Lucas figyelme elkalandozik, Sung meglép a medállal; e cselekedete azonban életveszélyes parajelenségeket idéz elő: a pincébe visszatérő Lucas torkát egy különösen agresszív cica hasítja fel, a papnő múmiája pedig kámforrá válik.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Leslie Chase, a vadkapitalista építési vállalkozó a mexikói San Del Solban igyekszik betondzsungelt létrehozni a valódi helyén, ám eközben jókora problémával szembesül: tolték indiánok lakják a környéket, és eszük ágában sincs elhúzni a francba őseik földjéről holmi törtető üzletember kedvéért, ráadásul egyre gyakrabban rabolják el Leslie munkásait, hogy aztán a hagyományaiknak megfelelően feláldozzák őket vérszomjas isteneiknek. Leslie a lehető legolcsóbb megoldást választja az indiánok „elmozdítására”: felbérel pár lelkiismeretlen zsoldost, hogy irtsák ki őket. A zsoldosok annak rendje és módja szerint elteszik láb alól a toltékokat, a törzs utolsónak vélt tagját pedig maga Leslie küldi a másvilágra egy pisztolygolyóval. Őserdei táborába visszatérve azonban kellemetlen meglepetés éri a tőkés gazembert: a toltékok főnöke túlélte a mészárlást, és népe elpusztítójába akarja mártani jellegzetes tőrjét. Leslie-nek kemény küzdelem árán sikerül felülkerekednie, ám a mágiában jártas törzsfőnök utolsó leheletével gyilkosa testébe küldi saját lelkét.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.