Sam Kellog egykor rendőr volt Los Angelesben, most viszont fejvadászként keresi a kenyerét ugyanott: körözött bűnözőket kerít kézre főnöke, Bill Schwartz számára, aki a város egyik leghatékonyabb fejvadász-cégét vezeti. Sam munkája cseppet sem unalmas, sőt, egyenesen életveszélyes: ha épp nem egy hentesként rejtőzködő nehézfiú akarja agyonverni egy báránylábbal, akkor verekedős homoszexuális csekkhamisítót kell becipelnie az őrsre. Hiába a sok meló, Sam még annyi pénzt sem tud félretenni, hogy a volt felesége és a kislánya részére tartásdíjat fizessen, ezért aztán az exneje közli vele, hogy amennyiben nem kapja meg tőle záros határidőn belül a neki járó összeget, Sam nem láthatja többé hétvégénként imádott gyermekét.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Miután egy Franciaországból Olaszországba érkező autó áthajt a határon, súlyos baleset részese lesz, utasai − egy férfi, egy nő és egy kisfiú − pedig szörnyethalnak. A rendőrségi vizsgálat során kiderül, hogy a felnőttek hamis papírokkal utaztak és nem a gyerek szülei voltak, hanem drogcsempészek, valamint az is, hogy a kisfiú már a baleset előtt két nappal elhunyt, a felvágott mellkasába pedig valakik fémhengerekbe csomagolt tiszta heroint rejtettek. Nemcsak a zsaruk háborodnak fel a drogcsempészek legújabb ocsmány trükkjén, de a Cosa Nostra vezéregyéniségei is, akik titkos gyűlésükön a felelősök megbüntetését, azaz likvidálását szorgalmazzák. A hányingerkeltő szállítási módszer kiötlője informátoraik szerint Don Ricuzzi Cantimo, egy kisfőnök, aki nemrég tért vissza Collepietrába Brooklynból.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A különc Judas Carmichael ifjú éveiben herpetológus volt, ám végül dúsgazdag emberré vált, aki öccsével, Jules-lel osztozik egy közös hongkongi lakáson, és két üzletkötés között kizárólag kígyógyűjteményének szenteli az idejét, amelyben a legártalmatlanabb fajokból ugyanúgy akadnak példányok, mint olyanokból, amelyeknek a mérge pár másodperc alatt végez bárkivel. Jules már nem bírja nézni, hogy bátyja képtelen becsajozni, ezért elviszi megnézni a gyönyörű Eva műsorát, akivel egyik üzleti útjáról hazatérőben ismerkedett meg a repülőgépen.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

1968-ban jelent meg az a dal, amelyet szinte mindenki kívülről fúj, aki Harley-Davidson, vagy úgy általában bármilyen motor nyergében tölti legszívesebben az időt. A Born To Be Wild nemzedékek rockhimnusza lett, és hiába folyt oly sokáig a csapból is, az eltelt évtizedek során cseppet sem veszített frissességéből: a klasszikus, Steppenwolf-féle verzió azonnal vérpezsdítően hat a rocker szívre, bárhol és bármikor szólaljon is meg. (A feldolgozásairól ugyanez sajnos nem mondható el, rengeteg híres bandának tört bele a bicskája a Culttól az INXS-ig: hiába a profizmus, valamiért a későbbi változatok mind erőltetettnek tűnnek.) De vajon miképp jött világra minden idők egyik legjelentősebb rockslágere és filmes betétdala, amelyről a mozirajongóknak rögtön Dennis Hopper (Dennis Hopper és a vágy szőke tárgyai + Száguldó nőrablók a Bronson-kanyonban + Hogyan nem lett kábítószer-ellenes zsaru Dennis Hopperből?) és Peter Fonda kultklasszikusa, a Szelíd motorosok jut eszébe?

Dennis Hopper és Peter Fonda a Szelíd motorosok egyik legendás jelenetében 

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Maggie Walsh és barátja, Pete Danner belsőépítészek, és a felső középosztálybeli Los Angeles-iek nyugodt életét élik. Maggie egy szép napon 50 ezer dolláros előleget kap egy rejtélyes, még a nevét is titkoló brit kuncsaft cégétől. Bár Pete-nek „bűzlik” a felkérés, végül beadja a derekát, és elrepül Maggie-vel a ködös Albionba. Immár az Egyesült Királyságban Maggie és Pete motoron száguld a megadott címre, ám az egyik vidéki útszakaszon sajnálatos módon jókorát ütköznek egy Rolls-Royce-szal, amely alaposan „helybenhagyja” szegény járgányukat. A méregdrága kocsi utasa és tulajdonosa, Jason Mountolive meginvitálja a párocskát a kastélyába, hogy kellemes körülmények között várakozhassanak, amíg a környék egyetlen autószerelője életet lehel a motorjukba.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női és férfi meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

A kaliforniai Ocean Beach a szörfösök, a vitorlázók és a fürdőzők egyik kedvenc tengerparti városa, a rajongóinak tábora azonban nemkívánatos és vérszomjas látogatóval bővül: egy óriáspolippal, amely tekintélyes mérete ellenére könnyedén észrevétlen marad a víz színe alatt. A polip partközelben cirkál, és amint megfelelő áldozatra lel – legyen az egy pillanatra őrizetlenül hagyott babakocsi utasa vagy egy békésen fütyörésző halász −, kinyújtja érte tapadókorongos karját, majd a mélybe rántja pont akkor, amikor egyetlen potenciális szemtanúra sem kell számítania. Robards seriff egyre nyugtalanabb, mivel sorra kerülnek elő a megcsócsált holttestek a tengerből, ő pedig nem tud épkézláb magyarázattal szolgálni a tettes kilétét illetően a vén róka módjára szaglászó újságírónak, Ned Turnernek.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

1973-ban járunk, a kaliforniai Valley Középiskola tantestülete pedig – ifjú és világmegváltó gondolatoktól hevülő gyakornokainak hála − nyakig elmerül a „libsi fertőben”: Rachel Burton a napi tanórák utánra felvilágosító kört szervez, ahol a diákok bármilyen kínos kérdést feltehetnek neki; Tracy Davis megelégeli hímsoviniszta festőművész barátjának hűtlenkedéseit, és összeszűri a levet egy nagykorú tanítványával, aki rendszeresen kukkolja; a színes bőrű Jody Hawkins pedig a kerületének drogbáróit egymás ellen kijátszva próbál pénzhez jutni, hogy megmenthessen a ledózerolástól egy nehéz helyzetűeket segítő oktatóközpontot. A helyzet bonyolítása végett felbukkan egy bohócmaszkos erőszaktevő, aki talán azonos a Valley mocskos szájú és mélynövésű tornatanárjával. Nem lesz ennek jó vége… Vagy mégis?

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

1986 szeptemberében jelent meg az opera-rock császárának méltán kikiáltott Meat Loaf ötödik stúdióalbuma, a Blind Before I Stop. Legendás harcostársa, a komponista Jim Steinman (Ken Russell és a gyönyör szegecses éjszakája) ekkoriban épp haragudott rá (nem először és nem utoljára), úgyhogy Meat kénytelen volt más dalfaragók terméséből csemegézni. Noha a lemezen egyetlen szerzeménye sem kapott helyet, a brit énekes-gitárost, John Parrt Meat úgy tartotta számon, mint azt a fickót, aki átvehetné mellette Steinman szerepét, de a hosszú távú együttműködés végül nem jött létre. Parr az anyag második dalában, az izmos és lőporszagú Rock And Roll Mercenaries-ban (A rock zsoldosai) duettet énekelt hősünkkel, amelyet aztán a londoni Wembley Arénában élőben is előadtak… majd Parr lesétált a színpadról, és soha többé nem állt szóba Meattel. Ennek állítólag az volt az oka, hogy Meat nem konferálta fel Johnt, amit utólag azzal indokolt, hogy az ő koncertjei olyanok, mint a színházi előadások, márpedig azok közben sem konferálják fel a világsztárokat, amint felbukkannak egy jelenetben. Szerencsére a testes rocktenor és a Szent Elmo tüze című 1985-ös kultfilm listavezető betétdalát jegyző John Parr a nagy szakítás előtt videoklipet készített a Rock And Roll Mercenaries-hez, amely olyan, mintha egy bizarr B-kategóriás akciófilm nehezen értelmezhető részlete lenne.

John Parr és Meat Loaf

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Robbin Stanley egyike az 1970-es évek elején csellengő, épp csak nagykorúvá érett hippiknek: szívtelen anyja és alkoholista mostohaapja miatt lelépett otthonról, és céltalanul, autóstopposként járja Kalifornia partvidékét. A 7500 lakosú kisvárosba, Arrow Beach-be érve elszegődik mellőle a szerencse: egy olyan sofőr veszi fel, akiről útközben kiderül, hogy drogot szállít, és amikor megpróbál kereket oldani a rendőrök elől, a furgonja az oldalára fordul. A drogfutárt mentő viszi el, de Robbin – csodával határos módon – ép bőrrel ússza meg a kellemetlen kalandot, ráadásul Bingham seriff és a helyettese is elhiszi neki, hogy csupán pórul járt stoppos, nem pedig a sérült jómadár barátnője. A felkavaró élményt követően Robbin a tengerparton sétálgatva összeismerkedik egy elegáns középkorú úrral, Jason Henryvel, aki meginvitálja a közeli villájába, ahol húgával, Grace-szel lakik.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

1972-ben, azaz pontosan 50 éve mutatták be az amerikai pornómozik a Behind The Green Door (A zöld ajtó mögött) című, forgatókönyvvel szinte nem is rendelkező „digidugi” filmet, amelyben Marilyn Chambers (Marilyn Chambers: A szexbomba, aki tudja, mi a menő + Szexbomba a slágerlista élén), az Ivory Snow szappan korábbi családbarát reklámarca egy össznépi orgia fő attrakciójaként popkulturális ikonná nemesedett. Aki 1972 Amerikájában modern és haladó gondolkodású polgár benyomását kívánta kelteni, az bizony ellátogatott valamelyik rossz hírű külvárosi vetítőterembe megtekinteni a Behind The Green Door-t, amelyre a korabeli sajtóbeszámolók szerint olyan hírességek váltottak jegyet, mint például Jack Nicholson (Meztelen hippik és mámorító dallamok + Kínai negyed), Warren Beatty (Bonnie és Clyde), Sammy Davis Jr. (Ágyúgolyó-futam) és Elvis Presley (Elvis Presley legszexibb zaklatója + Elvis és a szépségkirálynő), aki állítólag privát filmgyűjteményébe is vásárolt egy kópiát a „zöld ajtóból”.

Marilyn Chambers immár szappan nélkül

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.