Jerry Frazer San Francisco egyik legrendesebb járőröző zsaruja, aki még a közúti balesetbe keveredett hippiket sem vegzálja: ahelyett, hogy drogokat keresne náluk, inkább megértő mosollyal az arcán felírja az adataikat. Jane Bowers San Francisco egyik legcsinosabb gyerekorvosa, akit rendkívül irritál szoknyapecér kollégája, Lassiter doktor reá irányuló nyomulása, ezért hajlandó engedni harcos feminista gyerekpszichológus barátnője, Debby Inglefinger unszolásának, aki karateórákra invitálja, mondván, nem árt tudni, hányféleképpen lehet tökön rúgni egy hímsovinisztát. Jerry és Jane útjai akkor keresztezik egymást, amikor mindketten ugyanarra az olcsó, ám takaros albérletre vetnek szemet.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A jól nevelt Jerry a „hölgyeké az elsőbbség” elve alapján rögvest átengedné a lakást Jane-nek, akinek azonban az egyenlő bánásmódért küzdő fúriaként esze ágában sincs elfogadni egy ilyen megalázó ajánlatot. Némi vita után hőseink úgy határoznak, hogy házaspárnak adják ki magukat, és együtt veszik ki az albérletet, ahol aztán nem fogják zavarni egymás köreit, mert eltérő műszakokban dolgoznak. Jane vőlegénye, a még mindig az anyjával élő, meglehetősen töketlen liberális ügyvéd, Wyatt Foley semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy Jane egy másik férfi lakótársa lesz, Jerry viszont kétségbeesetten titkolja Jane jelenlétét a Playboy magazin éjszakai klubjában nyuszifülekkel pincérnősködő kedvese, Kitty Murdock elől. Akármennyire bátor feminista is, Jane csontkovács özvegy édesapjának, Horace-nak már nem köti az orrára, miféle lakótársat talált, és inkább azt hazudja neki, hogy egy kolléganőjével költözött össze.
„Természetesen megint falazok neked, ha feminista gyűlésre akarsz menni munkaidőben, Jane, bár nem ártana, ha cserébe végre igent mondanál a vacsorameghívásomra. Egyébként mi a fenéért jársz ilyesmikre? Azt hittem, csak bajszos leszbikák vesznek részt az efféle összeröffenéseken.”
„Pont az olyan tapló hímsoviniszták miatt hoztuk létre a mozgalmunkat, mint amilyen te vagy, Howard!”
„Lakásnézőbe jöttem, de sajnos kevés az időm, ezért hajtottam ámokfutó módjára. Természetesen nem akarom, hogy a külsőm miatt kivételezzen velem, biztos úr, az egyenlő bánásmód híve vagyok.”
„Kisasszony, ha ilyen kinézettel egyenlő bánásmódra vágyik, akkor vonuljon apácazárdába.”
„De addig persze megadhatom magának… Kezeket az autó tetejére, lábakat szét! És hogy még véletlenül se jelentsen fel szexuális zaklatásért, ez a lelkes járókelő nagyi motozza majd meg helyettem.”
A már eddig is igen mulatságos események akkor vesznek drasztikus fordulatot, amikor Debby meggyőzi arról Jane-t, hogy neki is ott a helye az NFE (Nők a Férfiak Ellen) csoportnak a nők tárgyiasítása ellen szervezett tüntetésén. A tiltakozó akció helyszíne nem más, mint Kitty munkahelye, a Playboy klub, az elszabaduló indulatok megfékezésére pedig Jerryt és rendőrtársait vezénylik ki. Jerry már megint régimódiságával bosszantja Jane-t: kiemeli a verekedő tömegből, és hazaviteti egy taxissal, elvégre a csini lakótársát nem kívánja letartóztatni. Jane éktelen haragra gerjed, amiért nem rabosítják Debbyékkel együtt, Kitty pedig szintén, ugyanis rajtakapja Jerryt, amint éppen begyömöszöli Jane-t a taxiba. Jane legnagyobb problémája valójában az, hogy fülig szerelmes Jerrybe, csak hát nem vallhatja be még önmagának sem… Jane távollétében Jerry felhozza az albérletükbe a vidám utcalányt, Lilah McGuinnesst, akinek korábban is gyakran segített: Lilah a hamar eljáró kezű stricije elől menekül, és Jerry ideiglenes búvóhelyet szeretne biztosítani neki. Jerry távoztával betoppan Jane apukája, aki Lilah-t Jane lakótársának véli, majd egymás után megérkezik a film összes többi kulcsfigurája is, hogy elkerülhetetlen románcba torkolló kalamajka keletkezzen…
„Bevallom, nekem tetszik, ha egy nő a segítségemre szorul, meg úgy általában kedves, és az is, ha nem akar díjbirkózó lenni, felvihetem helyette az emeletre a csomagjait, sőt kinyithatom neki az ajtót…”
„Maga egy őskori kövület, Jerry Frazer, és persze menthetetlen.”
„Holnap este NFE-gyűlés nálad, Jane. És ne feledd a jelmondatunkat: aki nincs velünk, az ellenünk van!”
„Megértem, hogy a sok hisztis gyerek után neked felüdülés a csihipuhi, Debby, de nekem nem dobja fel a napomat, ha eltörik karateórán az orromat.”
„Semmi kifogásom az ellen, hogy Jane a maga lakótársa lesz. Már nem a vadnyugaton élünk, és a féltékenység érzete számomra meghaladott konzervatív csökevény.”
„Az én drágám nem olyan felvilágosult, mint a maga Jane-je, Wyatt. Playboy-nyúl pincérnő a lap klubjában, és kikaparná a szemem, ha tudná, hogy egy másik szöszivel osztozom az albérletemen, úgyhogy egy szót sem szólok neki a szobatársamról.”
1971. január 26-án, az ABC tévécsatornán debütált minden idők egyik legaranyosabb vígjátéka, a színészből lett direktor, Jerry Paris (Rendőrakadémia 2-3.) rendezte A feminista és a zsaru (The Feminist And The Fuzz), amely a Magyarországon is népszerű Jeannie, a háziszellem című sorozat rokonszenves sztárjának, Barbara Edennek (Larry Hagman a félelem erdejében) kínált újabb vicces főszerepet Jane Bowers képében. Az ABC fejesei kitűnő poénokat akartak, úgyhogy a forgatókönyvet az a James S. Henerson írta, aki a Jeannie, a háziszellem 139 epizódjából 36-ét. Jerry Frazert az Emmy-díjas David Hartman (Sziget a világ végén) alakította, aki négy évvel később az ABC reggeli talkshowjának műsorvezetője lett. A karakterszerepeket sem akárkik kapták: Wyatt Foley-t Herb Edelman (Furcsa pár), Horace Bowerst Harry Morgan (Délidő), Lilah McGuinnesst a femme fatale Julie Newmar (UFO-k, autószerelők és bombanők + Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be + A két Derek, Donald Trump és a kéjsóvár szellem), Kitty Murdockot pedig Farrah Fawcett formálhatta meg, aki 1976-ban Kate Jackson (Gyilkos méhek) és Jaclyn Smith (Charlie angyala és Hitler autója + Charlie angyala az oligarcha ellen) társaságában Charlie egyik angyalává lépett elő. A feminista és a zsaru kinevetteti nézőivel a militáns feminizmust (példák: Debby ordenáré mozgalmársága és az NFE erőszakos törekvései) és a tufa hímsovinizmust (példák: a magát ellenállhatatlannak gondoló Lassiter doktor megjegyzései és a Playboy klub egyik részeg vendégének a feleségével szemben megnyilvánuló tahósága), a női egyenjogúság alapeszméjét és a klasszikus értelemben vett férfiasságot viszont egyaránt becsülendőnek tartja. Polkorrektnek azonban cseppet sem nevezhető (szerencsére), mivel arról szól, hogy egy nőies nő csak addig harcos feminista, amíg le nem veszi a lábáról egy igazi férfi (ma már ezért az „üzenetért” minimum boszorkányüldözés és tollban hempergetés járna az alkotóknak). A feminista és a zsaru forgatásán valódi románc is született, méghozzá ironikus felhangú: a Lassiter doktort játszó Roger Perry (aki mellesleg haditengerészeti hírszerző tisztként kémkedett, mielőtt színészkedni kezdett volna) és a Debbyt életre keltő Jo Anne Worley a közös munka során egymásba szerettek, 1975-ben összeházasodtak, majd 25 évig éltek együtt.
„Hogy ízlik a nyakának a technikám, macsó fakabátkám? A csontkovács papámtól tanultam.”
„Látom, egész jól elvagy nélkülem napközben, Jerry… Na, ezért még számolunk!”
„A stricim úgy elvert, hogy szeretnék egy időre elköltözni tőle. Nem tudsz egy jó kis búvóhelyet, Jerry? Nem cellára gondoltam.”
„A régi ismeretségünkre való tekintettel nálam meghúzhatod magad, Lilah, szerintem a szobatársamat sem fogod zavarni. Aztán keresünk neked egy rendes, nappali műszakos állást.”
„Kiropraktőr vagyok… Ha mondjuk valakinek bemerevedett a nyaka, segítek rajta.”
„Nahát, hogy mi mennyire hasonlítunk! Én is merev testrészű emberekkel foglalkozom!”
„Aranyszívű cuki muki ez a Jerry, de sajnos nem a magamfajta bukott lányokra bukik. Maga viszont szép eséllyel indul nála, dokiasszony!”
Ráadás:
Julie Newmar a Playboy magazinban
Farrah Fawcett és Kirk Douglas a Hármas számú űrbázis című 1980-as sci-fiben
Barbara Eden otthon
