Liza Crocker New York-i divattervező bebeszéli magának, hogy rendszeresen pucér nőket fényképező fotós férje, Eddie megcsalja, ezért ötévnyi távollétet követően hazatér lelkileg felkészülni a válásra a nagyapjáról elnevezett nevadai faluba, Stainesville-be. Már a faluszéli benzinkútnál is mogorva fogadtatásban részesül, és később megtudja, hogy a családja nem túl népszerű a környéken, mióta dúsgazdag apja bezáratta a bányát, amely a helybéli férfiak jó részének megélhetését biztosította. A papa által birtokolt szállodába érve Lizát mostohaanyja, Rose Staines fogadja, akivel főhősnőnknek igen jó a kapcsolata. Rose közli Lizával, hogy az apja (aki afféle hobbi-archeológus) épp Mexikóban tartózkodik és maja romokat tanulmányoz, valamint bemutatja neki korábbi házasságából született fiát, a művészlelkű és zongorázgató Justint, akivel Liza azért nem találkozott eddig, mert a fiatalember drogelvonón leledzett.
Liza a Stainesville melletti hatalmas tó partján sétálgatva megismerkedik az apja szolgálatában álló szobalány csemetéjével, Betsyvel, aki elmeséli neki, hogy nemrég a tóban találták meg unokatestvére, Melanie holttestét – Melanie Liza gyerekkori barátnőjének, Sally Bixtonnak volt a kislánya. Szegény Betsyt csúnyán elveri alkoholista apja, amiért fecsegett a „jövevénynek”, Liza pedig egy szót sem tud kihúzni Sallyből a haláleset kapcsán. Ráadásul észreveszi, hogy apja otthon felejtette kabala-Bibliáját, amely nélkül sosem kel útra. Lehet, hogy valójában el sem utazott? De akkor hol lehet? A közeli erdőségből minden este keserű vonyítás hallatszik: egy kóbor eb hangoskodik, amelyet valami furcsa okból több helybéli férfi is mielőbb le akar puffantani. Liza megszánja a blökit, és ennivalót visz neki a sűrűbe, ahol aztán az üldözött állat egy igencsak sírnak tűnő földhányáshoz vezeti. Liza azonnal értesíti a seriffet, aki azonban vonakodik terepszemlét tartani. Lizát egy viharos éjszaka hazafelé menet valaki megtámadja és megsebesíti, Eddie pedig elindul New Yorkból Stainesville-be, mert úgy érzi, válni kívánó feleségének nagyobb szüksége lehet rá, mint eddig bármikor. Mi a fene folyik a nevadai településen? Hová lett Liza apja, és miért nem akar senki sem beszélni a tragikus körülmények közt elhunyt Melanie-ról? Kié lehetett a közutálatnak örvendő kutya? És miért tűnik úgy, hogy Justint és Rose-t természetellenesen szoros kötelék fűzi egymáshoz?
Barbara Eden és Larry Hagman az A Howling In The Woods forgatásán
1965 és 1970 között futott az USA-ban a Jeannie, a háziszellem (I Dream Of Jeannie) című vígjátéksorozat, amelyben a Dallas leendő Jockey Ewingja, Larry Hagman egy olyan kétbalkezes asztronautát játszott, aki az űrmissziója után egy lakatlan szigeten földet érve szőke bombanő dzsinnt tartalmazó palackra bukkan. A 2000 éve „parlagon heverő” dzsinnecske annyira megörül új gazdájának, hogy menten beleszeret, és vele tart Floridába, ahol aztán megannyi mókás epizódon át okoz különféle bonyodalmakat. A rendkívül népszerű széria az első sugárzása óta eltelt évtizedek során olyannyira kultikussá vált, hogy a tengerentúlon napjainkban is elsősorban ennek köszönheti hírnevét Larry Hagman, és csak másodsorban az olajbárók családkrónikájának. A Jeannie, a háziszellem öt évadot ért meg, a munka végeztével pedig a dzsinnt alakító Barbara Eden Hagmannel egyetértésben úgy döntött, hogy együtt kezdik a „megkomolyodást”: így fordulhatott elő, hogy 1971-ben válófélben lévő házaspárként szerepeltek a kiváló színészvezetőnek tartott tévés direktor, Daniel Petrie A Howling In The Woods (Vonyítás az erdőben) című, erősen hitchcocki thrillerjében.
Vera Miles az 1983-as Psycho 2-ben, amelyet már nem Alfred Hitchcock, hanem az ausztrál Richard Franklin rendezett
A Velda Johnston azonos című regénye alapján készült film hitchcocki jellegét erősíti, hogy a hazalátogató divattervezőt tárt karokkal fogadó mostohaanya nem más benne, mint Vera Miles. Az 1929-ben született Miles három Psycho-filmben (köztük az Alfred mester által rendezett 1960-as elsőben) alakította Lila Crane-t, a világhírű fürdőszobai gyilkosság révén elhalálozó Marion Crane testvérét, valamint ő volt Henry Fonda hitvese Hitchcock A tévedés áldozata (The Wrong Man, 1956) című klasszikusában. Miles kiváló színésznő, és Edennek igencsak fel kellett kötnie a gatyája helyett a szoknyáját, hogy lépést tartson vele − pláne, mivel a nézők korábban komikának könyvelték el −, de szerencsére nem vallott szégyent. A mellékszereplők is egytől egyig elsőrangúan teljesítettek; különösen a Barbara Eden titkolózó barátnőjét megformáló Tyne Daly (aki néhány év múlva egy sikeres feminista sorozat, a Cagney és Lacey női detektívduójának Lacey-je lett) és a Vera Miles különcködő fiát játszó, „retro göndör” frizurájú John Rubinstein. A szövevényes történethez az Oscar-díjas Dave Grusin (A keselyű három napja, A milagrói babháború) komponált kiegyensúlyozottan érzelmes aláfestő muzsikát, a szereplőket és a gyönyörű Tahoe-tó környéki tájat pedig operatőrként az a Jack Marta örökítette meg, aki a Steven Spielberg befutását előidéző Párbajt (Duel, 1971) fényképezte. Ha Alfred Hitchcock a 70-es évtizedben ismét vállalt volna televíziós munkákat, valószínűleg olyan lélektani krimiket forgatott volna, mint az A Howling In The Woods, úgyhogy a brit zseni minden rajongójának ajánlom Jockey Ewing eme érdekes kitérőjét.
A vendégszereplő Barbara Eden és a főszereplő Larry Hagman a Dallas egyik epizódjában
