Jasper B. Hawks, a nagydumás, ám folyton üres zsebű házaló együgyű társával, Elmer Briggsszel járja Amerikát, és Isten háta mögötti porfészkek hiszékeny boltosaira próbálja rásózni teljesen haszontalan portékáit. Az egyik célállomásuk, egy kaliforniai falucska közelében Briggs velőtrázó üvöltést hall, majd jókora lábnyomokra bukkan, amelyeket rögvest a legendás majomembernek, a Nagylábúnak tulajdonít, Hawks azonban nem kíván hinni a mitikus teremtmény létezésében. Eközben egy csapatnyi motoros érkezik oda, ahol már Hawksék is időznek: az egyik vagány, Rick, fogja a nőjét, Christ, és kirándulni meg persze kettyinteni indulnak az erdőbe. A megfelelő hely keresése közben Rickék egy Nagylábú-temetőre bukkannak, benne egy frissen elföldelt majomemberrel. Hamarosan egy élő hím egyed is előkerül, és miután kiüti Ricket, vállára veti a bikinis Christ, majd elégedetten távozik vele a sűrűbe.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Miután magához tér, Rick meg sem áll Bennett úr vegyesboltjáig, ahonnan felhívja a helyi rendőrőrsöt, de Cyrus seriff pár mondat után hibbantnak titulálja. Az épp itt tartózkodó Hawks viszont érdeklődéssel hallgatja Rick beszámolóját, és úgy dönt, mától mégis hisz a Nagylábú létezésében: sőt, elhatározza, hogy élve elfog egyet, aztán milliókat kaszál azzal, hogy pénzért mutogatja a szájtátiaknak. Hawks ellátja Ricket puskával és elemlámpával, majd Elmerrel együtt elkíséri a rengetegbe előkeríteni a srác barátnőjét. Bár Hawks folyamatosan azzal kérkedik, hogy nincs nála tapasztaltabb vadász és nyomkereső a bolygón, a Nagylábú klán tagjai könnyedén foglyul ejtik a triót. Mint kiderül, a klán három nőstényből és egy tagbaszakadt hímből áll, valamint egy csöppségből, aki félig-meddig emberi arcú. A Nagylábú-táborban Chrisen kívül egy másik hölgy is raboskodik: Joi pilóta, aki az erdő felett kénytelen volt ejtőernyővel kiugrani a meghibásodott gépéből, és amint földet ért, felnyalábolta a kan majomlény. Hőseinknek leesik a tantusz: a hím azért rabol magának Homo sapiens asszonyokat, mert már unja a banánt és a szőrmókokból álló háremét, a porontya pedig egy régebbi áldozatától született hibrid. Miközben a foglyok sorsuk alakulásán töprengenek, a motoros banda és a rend nemrég megvilágosodott őrei is a Nagylábú-rejtekhely felé tartanak... Vajon még azelőtt befut a felmentő sereg, mielőtt kezdetét venné a fajnemesítő ungabunga?
„Az alig szőrős szőkékre bukom, ez van...”
Jasper B. Hawks (John Carradine, jobbra) nagy üzletet szimatol, Elmer Briggs (John Mitchum, balra) pedig beletörődik
Noha már a 19. században is rendszeresen érkeztek róluk beszámolók, az USA erdőségeiben lakozó állítólagos majomemberek, a himalájai Jeti „unokatestvéreinek” számító Nagylábúak (angol nyelvterületen Bigfoot vagy Sasquatch) azt követően tettek szert nemzetközi ismertségre, hogy 1967. október 20-án két cowboy, Robert Patterson és Bob Gimlin, Észak-Kaliforniában, a Bluff-patak mentén lefilmezett egy iszkoló nőstény példányt. Az egyperces felvétel hatalmas érdeklődést váltott ki, és manapság sem csitulnak a róla szóló viták; egyesek profin kivitelezett átverésnek tartják, mások – például az egyik legnevesebb szörnyjelmez-készítő, William Munns (Mocsárlény + A vadak ura) – szerint valódi Nagylábú látható Gimlinék filmjében, nem pedig egy szőrmaskarát öltött mókamester. A dél-amerikai majomember, a Sukara 1951-ben, a Jeti pedig 1954-ben vált első ízben játékfilm főhősévé, szegény Nagylábúnak viszont a Patterson-Gimlin-féle eset után még három évet kellett várnia, hogy meghódíthassa a korabeli autósmozikat.
Nagylábú-bosszantó motoros huligánok érkeznek felverni az erdő csendjét
Temetni nem csak emberi dolog, de előemberi is...
A Nagylábú című exploitation kaland-horrorfilm egyes jeleneteit pont arrafelé forgatták Észak-Kaliforniában, ahol Gimlinék is megfordultak a majomember nyomában járva, a többit pedig a Tehachapi-hegységben, valamint stúdióbéli díszletek között. Az 1970. október 21-én bemutatott, csupán két hét alatt összeeszkábált műhöz a B-vonal fenegyerekének számító producer, Anthony Cardoza teremtette elő a költségkeretet. Cardoza – aki mellesleg Joy Wilkersont, a korszak úttörő női autóversenyzőjét vette feleségül – a koreai háborúban bátorságával kitüntetések garmadájára tett szert, azonban ebből civilként nem tudott megélni, úgyhogy elment egy repülőgépgyárba hegesztőnek, majd 1959-től zsánerfilmekbe fektette a támogatói pénzét. A Nagylábú rendezői székébe barátját, az alkotás forgatókönyvét is jegyző Robert F. Slatzert ültette, szereplőnek pedig megannyi anyagi gondokkal küzdő középkategóriás sztárt és lelkes pályakezdőt kért fel.
Pulttámasztás cselekvés helyett: Elmer Briggs (John Mitchum), Jasper B. Hawks (John Carradine), Bennett úr (Ken Maynard) és Rick (Christopher Mitchum)
A Nagylábú valószínűleg az a retro filmklasszikus, amelyben a legtöbb olyan színész bukkan fel, akinek valamelyik rokona sokkal híresebb volt, mint ő maga. Jasper B. Hawksot David Carradine (Tina Turner miatt vették őrizetbe David Carradine-t + David Carradine és a hullarészeg „madár”) papája, a már fiatalon is szeszkazán nyugdíjasnak kinéző horrorspecialista, John Carradine (Holt örömlányok társasága + Gyilkos macskanő Egyiptomból + UFO-k, autószerelők és bombanők) alakítja, a figura legjobb barátját, Elmer Briggset pedig John Mitchum, a legendás Robert Mitchum (Charlie angyala és Hitler autója) a bátyjánál jóval kevésbé ismert öccse. További Mitchum is akad a szereplőgárdában: a barátnőjét Nagylábú-támadás révén elvesztő motoros vagányt, Ricket, Robert Mitchum fia, Christopher játssza, aki apja arcvonásait ugyan örökölte, a tehetségét azonban nem. A motorosok vezéreként bukkan fel a körülrajongott táncdalénekes, Bing Crosby fia, Lindsay (Száguldó nőrablók a Bronson-kanyonban), aki viszont szép hangot örökölt a papájától, és dalos kedvű testvéreivel az 50-es és 60-as években The Crosby Brothers néven turnézott szerte Amerikában. Végezetül pedig erdőkerülőként egy bizonyos Doodles Weaver is felfedezhető a filmben, aki nem más, mint Sigourney Weaver (A nyolcadik utas a Halál) nagybácsikája. Az elsősorban rádiójátékokban szereplő Weaver 1983. január 17-én, 71 éves korában hunyt el: a rendőrségi jelentés szerint öngyilkosságot követett el úgy, hogy kétszer mellkason lőtte magát...
„Milyen bátran küzd a medvével! Hát nem szexi?” A hím Nagylábút alakító James Stellarnak ez volt az egyetlen filmszerepe, Bruno, a medve viszont olyan további klasszikusokban is látható, mint A Boszorkány-hegy vagy A Robinson család kalandjai a vadonban
„Ronda és szőrös, de talpig férfi, aki ha ránk néz, utódnemző hangulatba kerül.” Joi (Joi Lansing) és Chris (Judith Jordan) tárgyilagosan értékeli a helyzetet
Ken Maynardnak (Aranykaraván), a némafilmes korszak nagy westernsztárjának Mr. Bennett, a vegyesbolt-tulajdonos szerepe jutott, és egyes visszaemlékezések szerint atomrészegen csinálta végig a forgatást, ami a figuráján is meglátszik. Joit, a Nagylábú klán fogságába eső szőke bombázó pilótanőt Joi Lansing (A gonosz érintése) játszotta, akit az 50-es és 60-as években a kebelcsoda színésznő és modell, Jayne Mansfield (Herkules, a nők bálványa) vetélytársaként emlegetett a sajtó, és állítólag azért nem sikerült soha Mansfield fölé kerekednie népszerűség terén, mert kolléganőjével ellentétben sosem volt hajlandó meztelen fotókat vagy jeleneteket vállalni. Akárcsak Mansfield, Lansing is tragikusan fiatalon hunyt el: az előbbi 34 éves korában szenvedett halálos autóbalesetet, az utóbbi 43 évesen halt meg mellrák következtében. Érdemes megemlíteni, hogy a Nagylábú klán ellen harcba induló motorosok egyikét Del West alakította, aki Elvis Presley (Elvis Presley legszexibb zaklatója) színészi karrierről ábrándozó testőre volt.
„Lőjétek szitává, fiúk! Vagyis dehogy: nekem élve kell!”
„A leghatalmasabb szörny King Kong óta”.... „A legrealisztikusabb rémfilm, amely valaha készült”... „A Nagylábú bárkivel/bármivel hajlandó párosodni”... A film a cikkem elején mellékelt plakátján olvasható, költőien túlzó reklámszlogenek közül az első kettő cáfolásához elég egy pillantást vetni a forgatási fotókra, ráadásul még a harmadik sem fedi a valóságot: fickós Nagylábúnk ugyanis kizárólag a csajokat szereti, tehát az, hogy akármilyen lyukra „rámozdulna” kínjában, arcpirító hazugság. A Nagylábú ízig-vérig olcsó B-film, a szőrös kripitid lények pedig sokkal inkább tűnnek röhejesnek, mint félelmetesnek, ez azonban semmit sem von le a film (bűnös) élvezeti értékéből. Akiért elsősorban érdemes megnézni, az a film forgatása idején 63 éves John Carradine, akinek ez volt az utolsó valamirevaló főszerepe (ezt követően kizárólag kisebb karakterszerepeket bíztak rá). A hórihorgas és nyugtalanító arcberendezésű Carradine kitűnően hozza a cinizmust szenvedélyből űző, kisstílű, ám dörzsölt szélhámos figuráját: őszinte örömmel ripacskodja végig a filmet, és – ironikus módon – sokkal virgoncabban trappol a Nagylábúak nyomában az erdő mélyén, mint nála évtizedekkel fiatalabb társai. A film egyik legemlékezetesebb jelenetében azonban nem Carradine látható, hanem a lengén öltözött Joi Lansing (Joi) és Judith Jordan (Chris), akik tisztában vannak vele, hogy a kan majomember párosodás céljából rabolta el őket, de a rémülettel elegyedő kétségbeesés vagy menekülési kísérlet helyett inkább nyugodt hangnemben eldiskurálnak az evolúció hiányzó láncszemeivel kapcsolatos teóriákról. A Nagylábú tökéletes „desszert” hőguta mellé a totális agyhalálhoz. Csak ínyenceknek ajánlom ... és persze őrülteknek! Slusszpoén: Robert F. Slatzer, a film rendezője, 1974-ben Marilyn Monroe élete és különös halála (The Life And Curious Death Of Marilyn Monroe) címmel konspirációs elméleteket taglaló könyvvel jelentkezett, amely az elsők között állította azt, hogy a díva nem önkezével vetett véget életének, hanem meggyilkolták. Noha a mű több érdekes felvetést is tartalmaz, Slatzer igencsak lejáratta magát, amikor arról kezdett nyilatkozni, hogy ő is Monroe exférjeinek egyike, csak épp rajta és Marilynen kívül senki sem tudott a frigyükről.
„Mondanék még pár okosságot, de nincs több a szövegkönyvben.”
„Akkor maradjunk annyiban, hogy úúúúaaaaaaah!”
Ráadás:
A Nagylábú muzsikáját Richard Podolor, a 60-as és 70-es évek egyik legtöbbet foglalkoztatott zenei producere és hangmérnöke szerezte, akinek a nevéhez olyan felvételek fűződnek, mint a Three Dog Night listavezető slágere (Mama Told Me Not To Come) vagy a Steppenwolf által előadott ikonikus motoros himnusz, a Born To Be Wild. A Nagylábú félkarú indián hamiskártyását mellesleg Hard Rocknak hívják, az azonos nevű zenei műfaj viszont nem képviselteti magát a filmben.
„Kedves matróz urak! A lányaimmal szívesen látjuk Önöket éjszakára.”
„Az én kupimban...”
„... mindenki megtalálja a számítását.”
John Carradine olyan alapművekben is szerepelt, mint a Cirio H. Santiago (Carla, a meztelen bosszúálló) által rendezett horrorkomédia, a Vámpír lotyók
