Miután majdnem fél évet húzott le egy hajón matrózként, Rik, a jóképű alfahím, arra tér haza, hogy a felesége, Elke egyszerűen eltűnt a közös lakásukból. Az aggódó férj hamarosan megtudja, hogy a szeretett asszony, akivel fényes jövőről és sok szép gyerekről álmodozott, a várakozás unalmát azzal űzte el, hogy heroinista prostituált vált belőle. Rick csalódottságában alkalmi kapcsolatokban, valamint abban keres vigasztalást, hogy az útjába akadó összes nővel cudarul bánik.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az utcalányokat ki nem fizető és a női stopposokat megszégyenítő Rik a legjobb barátja feleségével, Doreennel is lefekszik, akiről úgy sejti, hogy köze lehet Elke lezülléséhez, ugyanis Doreen régóta szerelmes Rikbe, és nem válogat az eszközökben, ha valakit meg akar szerezni. Mint kiderül, Rik gyanúja nem volt alaptalan, úgyhogy kegyetlenül megalázza Doreent: úgy intézi, hogy a férje rajtakapja, amint az ő ágyában meztelenkedik. Doreen ezt követően bosszút forral: észrevette, hogy Rik szinte oltárképként tiszteli a szobája falán lévő posztert, amely egy pitypangot fújó lányt ábrázol. Doreen felkutatja a fotón látható modellt, és egy szép összeg ígéretével ráveszi, hogy segítsen neki Rik megszívatásában…
Rik (Rutger Hauer) keményen nekifeszül Doreennek (Dagmar Lassander A velencei karnevál buja szerelmeseiből) minden idők egyik leghosszabb és legizzasztóbb nem pornófilmes szexjelenetében
1973-ban mutatták be Hollandiában a Török gyümölcs (Turks fruit) című formabondó és botrányszagú mesterművet, a később a tengerentúlon is jócskán befutó rendező, Paul Verhoeven (A negyedik férfi + Spetters + Forró verejték) és néhány év elteltével szintén világsztárrá előlépő „múzsaszínésze”, Rutger Hauer (Hús + vér + Rejtélyek + Fantom az éjszakában) első közös játékfilmjét. A legjobb külföldi produkciónak járó Oscar-díjra jelölt Török gyümölcsben a páratlan energiával ügyködő Hauer egy Eric nevű szobrászt alakít, aki önpusztító szerelmi viszonyt kezd egy Olga nevű öntörvényű nővel, majd annak halála után alkalmi légyottok révén próbál megfeledkezni a lelkében tátongó ürességről. A féktelen szexmaratonokat cseppet sem biztonságos, akár közlekedési baleset okozására is alkalmas tevékenységként ábrázoló alkotás minden idők legsikeresebb holland filmje lett, és még nagyobb nemzeti ikont varázsolt Hauerből, mint az 1969-es Floris (szintén Verhoevennel forgatott kosztümös tévésorozat, amelyet egész Hollandia szájtátva bámult annak idején).
Rutger Hauer a pitypangos poszterlánnyal, Manu Wondratscheckkel lazít a Pusteblume forgatási szünetében
A Török gyümölcs Ausztriában és Németországban is „kasszabarátnak” bizonyult, úgyhogy mi sem volt természetesebb a hírhedt osztrák exploitation filmes producer-rendező, a feleségét a szőke amazon Sybil Danninggal csaló Adrian Hoven (Scorpions & Miniskirts, Succubus, Mark Of The Devil 1-2.) számára, hogy egy évvel később leforgassa Verhoeven művének szemérmetlen utánzatát Pusteblume (Pitypang) címmel. Hauer ezúttal nem szobrász, hanem tengerész (a színész maga is megpróbálkozott a szakmával, amikor 15 évesen elszegődött a holland kereskedelmi flottához), az Eric helyett pedig a felettébb hasonló hangzású Rik keresztnevet viseli. Ha eltekintünk ettől a néhány apróságtól, valamint attól is, hogy némi bosszúszál vegyül a cselekménybe, a Pusteblume csaknem teljes egészében a Török gyümölcs újragondolásának minősíthető, amelyben Hauer ugyanolyan kinézettel játssza ugyanazt a partizó, erőszakosan kanos nőmágnest, mint Verhoeven kultfilmjében. A legendás holland színész a rá jellemző szűkszavúsággal vallott e mára szinte teljesen elfeledett „szégyenfoltjáról” All Those Moments című 2007-es önéletrajzában:
Miután a mozik „agyonvetítették” a Török gyümölcsöt, máris jött a Pusteblume. Német film volt, a holland forgalmazók pedig azt a címet adták neki, hogy De Blonde Love-Machine, azaz A szőke szexmasina. Ezt viccesnek találtam, de nem tagadom, hogy hizlalta az egómat. A Pusteblume nagyjából ugyanarról szólt, mint a Török gyümölcs: egy paliról, aki vedel, motorozik és nőkre pazarolja a fiatalságát, valamint betegesen imád egy posztert, amin egy csaj pitypangot fúj. Élveztem az életet és a forgatásokat, bár nem ártott volna, ha elvállalok pár mélyenszántóbb és komolyabb filmet is.
A Pusteblume minden „haueristának” kötelező néznivaló, de azok is nyugodtan tehetnek vele egy próbát, akik nem fanatikusai a színésznek, ellenben falják a retro zsánerfilmeket. Bár nem ajándékozza meg a publikumot olyan falrengető aranyköpéssel, mint a Török gyümölcs („Jobban kúrok Istennél!”), már ama tény okán is épp elég különleges, hogy ez az egyetlen film, amelyben a szőke holland anyaszomorító örömzenélést imitál egy rockbandával, tökös wah-wah hangzást csalva elő hathúrosából (érdeklődő laikusoknak: ilyen a klasszikus wah-wah gitáreffekt).
Ráadás:
Rik (Rutger Hauer) négy gráciája a Pusteblume-ből.
Shirley Corrigan, azaz Elke, a Rik távollétében drogos prostivá züllő feleség. A bájos brit hölgy 5 éven át dolgozott Teréz anya mellett Calcuttában, majd csaknem 10 évnyi európai szex- és horrorfilmes karrier következett
Rik legjobb barátjának feleségét, a dögös és igazi dög módjára viselkedő Doreent egy vörös ördögasszony, a cseh származású Dagmar Lassander játssza
A német Heidrun Hankammer Rik/Rutger egyik ismerősét alakítja, akit a holland csődör egy korlátnak támaszkodva tesz magáévá
Manu Wondratscheck, azaz a pitypangos lány a német Playboy 1974. augusztusi számában