Az 1880-as évek Angliájában járunk... Miközben a kollégái és betegei által egyaránt nagyra becsült Jekyll doktor egy újfajta érzéstelenítőt próbál létrehozni kokain és éter felhasználásával, óvatlan majmocskája, Charlie (aki egyszerre házi kedvenc és kísérleti alany) felborítja a befejezetlen csodaszert rejtő üvegcsét, amelynek tartalma így a levegőbe kerül, a derék orvos pedig belélegzi.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

„Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély…” Eme idézet Mark Twaintől, az amerikai kulturális ikontól, a Tom Sawyer kalandjai, a Koldus és királyfi, valamint a Huckleberry Finn kalandjai szerzőjétől származik, és akár Brad F. Grinter rendező és Manny Dietz forgatókönyvíró is ihlethette volna – már ha Twain egy időgép révén megismerkedik velük. A híres tollforgató nem nélkülözte a humorérzéket, sőt fejlettel rendelkezett, úgyhogy valószínűleg harsány röhögésben tört ki, amikor egyik szintén elhunyt pályatársa azzal a hírrel lepte meg 1975-ben a kedvenc túlvilági kávézójukban, hogy a földi hívságok birodalmában a két fent említett fickó pikáns paranormális dráma szereplőjévé tette őt.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Louisianában kezdődik a történetünk, méghozzá 1928-ban... A kétes hírű Monroe családnak esze ágában sincs kiköltözni a házából, noha az már nem az ő tulajdonuk, hanem a Shreveporti Banké, amely felé eladósodtak. Amikor a helyi seriff és a kilakoltatók felszólítják Monroe-ékat az ingatlan elhagyására, tűzharc alakul ki, amelyben Monroe-ék odavesznek... vagy mégsem... 1942-ben Jake Rudd, a ravaszdi rókáéra emlékeztető mosolyú ingatlanügynök új lakókat üdvözöl a Monroe família egykori otthonában. Ben és Ruth Watkins a lehető legrokonszenvesebb ifjú házaspár; megunták a nagyvárosi nyüzsgést és békés vidéki életre szeretnék cserélni.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Marc Borel − aki egy betű híján Marc Porel, továbbá visszaeső szoknyapecér és hamiskártyás − a legutóbbi monte-carlói kiruccanása alatt egy amerikai gengszterfőnök, MacKee nejével szűrte össze a levet. MacKee úr nem szereti a fején éktelenkedő szarvakat, ezért megparancsolja embereinek, hogy likvidálják Marcot, aztán hozzák el neki tálcán a fejét, hogy a felesége megcsodálhassa, mi maradt a szeretőjéből. Marc a bűnözők fogságába esik, de mielőtt még a kobakját elválasztanák a testétől, kereket old a gengszterek autójával, bár nem jut messzire: a tengerbe zuhan vele, ám végül sikerül partra úsznia.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Jenny Davis, a süket 17 éves lány elszökik a szüleitől, és San Francisco hippik lakta városrészébe, Haight-Ashburybe buszozik, hogy megkeresse évek óta nem látott szobrász bátyját, Steve-et. A Haight szívében csellengve megismerkedik egy feltörekvő zenekar, a Mumblin’ Jim tagjaival, amelynek rámenős és kedves gitárosa, Stoney pártfogásába veszi. A visszafogott és félénk Jenny újdonsült barátai segítségével beilleszkedik a hippik közé, és fokozatosan rájön, hogy az élet itt sem fenékig tejfel és peace & love.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Susan Stevenson, a gazdag üzletasszony és öccse, Arthur Weissenauer azért érkezik Pápua Új-Guineába (amely az angol szinkronban valamiért a Szabad Guinea nevet viseli), hogy megtalálja három hónappal korábban eltűnt férjét, a híres antropológust, dr. Henry Stevensont. Mivel a helyi hatóságok megtiltják nekik, hogy a dzsungelbe hatoljanak, valamint semmiféle segítséget nem akarnak biztosítani az expedícióhoz, Stevensonék Henry jó barátjához, az itt élő és szintén antropológus Edward Fosterhez fordulnak, aki úgy ismeri az őserdőt, mint a tenyerét, ráadásul sejti, pontosan hol kell keresni Henryt: a Matabara dzsungel túloldalán fekvő kis szigeten, azon belül is pedig a Ra-Rami hegyen.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

David Carradine (Charlie angyala és a vagány szeszcsempész + Kill Bill 1-2.), a rocksztári életmódot folytató és Tina Turnert védelmező filmsztár, 1975 decemberében ismerkedett meg Linda Anne Gilberttel, aki nem más volt, mint az amerikai Beatlesként emlegetett világhírű Byrds (Madarak) együttes énekes-gitáros alapítójának, Roger McGuinnek az elhidegült neje. David 1977-ben vezette Lindát oltár elé, az addig tartó időszak pedig a kitartó udvarlás jegyében telt Carradine úr számára. A színész 1976 márciusában impozáns Ferrarijával és lánya, az 1962-ben született Calista társaságában érkezett Linda aktuális házibulijára, ahol csak úgy hemzsegtek a poszthippi ellenkultúra zászlóvivői.

David Carradine rocker üzemmódban

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Walter Bergmannra, a dögunalmas középkorú üzletemberre egyszer csak rátör a kapuzárási pánik, amelyet elsősorban annak tudata idéz elő, hogy miközben ő a ritkuló haját fésülgeti otthon a tükör előtt, a 20 éves lánya olyan klubokban bulizik, ahol fekete importmuzsikusok adják elő a vérpezsdítő soul slágereket. Walter rádöbben, hogy fiatalsága immár a múlté, de mivel képtelen elfogadni a helyzetet, faképnél hagyja csinos és figyelemre vágyó feleségét, majd Sylt szigetére utazik: hivatalosan azért, hogy részt vegyen egy magafajta unalmas frátereknek szervezett konferencián, nem hivatalosan pedig azért, hogy totálisan becsajozzon.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

1983-at írunk… Chicagóban tombol a nyári hőség, mindenki izzadságtól csatakos ruhában vonszolja magát az utcákon. William Parrish, az ünnepelt, ám emberkerülő fuvolaművész egyike azoknak, akikről patakokban csorog a veríték napközben, az egyik este azonban nem csak a hőhullám izzasztja meg, hanem egy kínos felfedezés is: miközben szokása szerint távcsővel vizslatja, mi zajlik az övével szembeni toronyház emeletein, hirtelen ráeszmél, hogy a pont vele szemben lakó szomszédja, egy csinos hölgy szintén kukkol, ráadásul őt.  

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Donnelly, a Los Angeles-i motoros hekus minden évben ugyanott tölti a vakációját: a kaliforniai China Lake kietlen tájain száguldozik fel és alá munkaeszközével, és persze az egyenruháját sem felejti otthon. Donnelly azonban nem a sebesség szerelmese, hanem a gyilkolásé: mondvacsinált indokkal megállítja a magányos sofőröket, majd miután alapos cseszegetésben részesítette őket, hideg cinizmussal oltja ki az életüket. Legújabb áldozata a középkorú Helene, akit gyorshajtással és ittas vezetéssel vádol, aztán megbilincsel és saját kocsija csomagtartójába zár, a „meló” fennmaradó részét pedig a rekkenő hőségre bízza.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.