Két vén trotty édestestvér, Hobe és Taylor, a floridai mocsárvidék mélyén illegális szeszfőzdét üzemeltet, és már épp sikerül összehozniuk hosszú életük addigi legjobb, a parasztokat szó szerint megvakító itókáját, amikor Ralph Hunnicutt emberei rajtuk ütnek. Hunnicutt úr, ha épp nem a környék legmenőbb sztriptízbárjában múlatja az időt, a Honey Dew üdítőitalt gyártja… mellette pedig titokban Florida első számú illegális szeszfőzője, aki nem nézi jó szemmel a konkurenciát. A három általa küldött verőlegény, Jake, Jim és Bubba, dinamittal felrobbantja Hobe-ék családi vállalkozását, és azt hiszik, ezzel megoldották a problémát, de nagyobbat nem is tévedhetnének…
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az igazán jelentős problémát Harley Thomasnak hívják: ő Hope és Taylor kemény öklű és lábú szeszcsempész unokaöccse, aki mocsárjáróval és Chevrolet-vel száguldozva szállítja a kétes értékű nedűt az árusokhoz. Harley úgy dönt, alaposan megleckézteti Ralphot, aki már régóta utálja őt, mivel a szakadt öltözetű és nem éppen naponta tisztálkodó mocsári Casanova pont Ralph egy szem csinos lányával, Nancy Sue-val jár. Ralphot azonban nem csupán Harley szeretné megszorongatni: a tevékenységét és pökhendiségét helytelenítő nagyvárosi maffia egyenesen a szuszt is kiszorítaná belőle. Ralph, Harley és a maffia bérgyilkosainak útjai hamarosan keresztezik egymást, aminek jókora autós üldözés és lövöldözés lesz a vége…
„Ez a legfinomabb moonshine, amit valaha készítettünk!”
„Nem sokáig kóstolgathatjátok, taták…”
„Az Úr ad nekem erőt legyőzni a fenevadat, áldassék hát az ő neve, hallelúúúja…”
„Harley! Már ezerszer kértem, hogy ne csipkedd a fenekemet a templomban, mialatt a tiszteletes úr a lelki üdvünkért aligátorral birkózik!”
„Rosszul választott magának párt, Miss Hunnicutt.”
„Adja át üdvözletemet a főnökének, Jake, és tudassa vele, hogy a lánya jól elvan velem.”
„Tisztes családapához és honpolgárhoz méltó helyen rúgsz ki a hámból, Ralph…”
„Csak beugrottam szólni, hogy elveszem feleségül Nancyt.”
„Ez a legjobb vicc, amit eddigi életemben hallottam! Vagy hőgutát kaptál a mocsárban, Harley, és félrebeszélsz?”
Az USA-ban az 1800-as években vált számottevő tényezővé a többnyire kukoricából párolt, házilag összeeszkábált berendezésekkel előállított gabonapálinka, amelyet ekkoriban elsősorban az Appalache-hegység területén élők „kotyvasztottak” szorgalmasan. Mivel eme itóka illegálisnak minősült, a főzését jobbára az éj leple alatt végezték, ezért lett a neve moonshine, azaz holdfény. A moonshine az 1920 és 1933 között érvényes szesztilalom időszakában állt népszerűsége csúcsán, de az elmaradottabb(nak tartott) déli államokban még a 70-es és 80-as években is jó pár öreg és kevésbé öreg „szaki” foglalkozott a készítésével és az értékesítésével. Az exploitation zsánerfilmek producerkirálya, Roger Corman (Drakula női Erdélyben tvisztelnek + Bosszúálló amazon két keréken) természetesen ebben a bűnözői tevékenységben is meglátta a fantáziát, úgyhogy több opuszt is legyártott a moonshine-csempészés témakörében, melyek közül a Corey Allen (A színész, aki emberrablónak adta ki magát) által rendezett Villámgyorsan (Thunder And Lightning) azért lett különösen emlékezetes, mert a kasszasikernek bizonyult A-kategóriás filmeket előszeretettel kopírozó Corman ezúttal maga vált alműfaj-teremtővé. A Villámgyorsan 1957-es Chevrolet-vel száguldozó nagydumás Harley Thomasa ihlette ugyanis a Burt Reynolds (Mr. Süket trükkjei) nevével fémjelzett Smokey és a Bandita-filmeket, valamint a Magyarországon szintén roppant népszerű Hazárd megye lordjai tévésorozatot. A Clint Eastwood, Jeff Bridges és George Kennedy (Árpád vezér az űrlények ellen + Agatha Christie filmsztár vetélytársa + A zsoldos, aki lesmárolta a diktátort + Szabadíts meg minket a kapzsiságtól! + A veszett farmer és a Playboy-modell) főszereplésével forgatott 1974-es road movie-t, a Villám és Fürgelábat (Thunderbolt And Lightfoot) eredeti angol címében jócskán megidéző Villámgyorsant mellesleg nem más írta, mint William Hjortsberg (Legenda + Angyalszív).
„Nem túl lassú ez a monstrum, édesem?”
„Dehogynem, Nancy. A Chevymben érzem inkább elememben magam. Kapaszkodj, mert letakarítjuk az útról a konkurenciát!”
„Teringettét! Ez a Harley nem Davidson, de úgy vezet, mint rajta kívül senki itt Bunkófalván.”
A nagyvárosból kiruccant bérgyilkosok rettenetes turistaingben lesik Hunnicutt urat
Harley Thomast, a koszosan és izzadtan is nőmágnes moonshine-csempészt David Carradine (Tina Turner miatt vették őrizetbe David Carradine-t + David Carradine és a hullarészeg „madár”) játszhatta el, aki ekkor már „hétpróbás” B-filmes ikonnak számított, szerelmét, Nancy Sue-t pedig Kate Jackson, aki pont egy évvel korábban vált Charlie entellektüel magándetektív angyalává az elegancia-orientált kolléganőjét megformáló Jaclyn Smith (Charlie angyala és Hitler autója + Charlie angyala az oligarcha ellen) és a bohókás szőke harmadikat életre keltő Farrah Fawcett (A feminista bombanő, aki macsó rendőrt szeretett) mellett. Corman eredetileg a világhírű teniszcsillagot, a színészetet is kipróbálni vágyó Jimmy Connorst szánta Harley Thomasnak, Nancy szerepére pedig Susan George-ot (A kisváros, ahol a seriff a legnagyobb gazember) szemelte ki, de végül úgy ítélte meg, hogy jobban jár Carradine és Jackson alkalmazásával. Természetesen nincs valamirevaló zsánerfilm viharvert arcú remek karakterszínészek nélkül, akik közül − nem is olyan furcsa módon − többen is úgy néztek ki ezúttal, mint akik moonshine-nal indítják a napot. Roger C. Carmel (Gyalogáldozat + Star Trek) zseniálisan ripacs Ralph Hunnicuttként − a szájhős déli kiskirályok tökéletes paródiáját nyújtja –, verőembereit pedig három elsőrangú „rosszarcú”, Charles Napier (Akit Gregory Peck a legjobban utált + Az Alien és a rendőr, aki dudálva csajozott be + Unaloműzés és szexpartner-vadászat CB-vel + A rendőr, aki nem ismer kegyelmet + Starsky, Hutch és a sátán boszorkányai), George Murdock (Országúti bunyós) és Ron Feinberg (A fiú és a kutyája) alakította. Érdemes megemlíteni, hogy Harley Thomas figurájának egyik szeszfőző bácsikáját (azt, amelyik a cikkem elején lévő képen a moonshine-os üveget szorongatja) Sterling Holloway játszotta, aki nem más, mint Micimackó eredeti amerikai szinkronhangja.
David Carradine Harley Thomasként a mocsárjárón, amellyel sikeresen felborult
„Hallom, David, hogy te aztán méretes genyó vagy, aki nem a levegőt püföli, hanem tényleg odasóz a színésztársainak.”
„Gyere csak közelebb, Charlie, és megtudod, igaz-e a pletyka…”
Személyes kedvencem, Charles Napier így emlékezett vissza a Villámgyorsan forgatására Szögletes áll és nagy szív (Square Jaw And Big Heart) című önéletrajzában:
A floridai Everglades mocsárvidékén készítettük a filmet. David Carradine nagy sztárnak számított akkoriban a Kung-fu című tévésorozata okán, amelyben egy vadnyugati harcművészt alakított. Azt hittük, drága autóval és a legdivatosabb ruházatban ereszkedik majd le közénk, ehelyett busszal érkezett, ráadásul nem akárhogyan: csöveshez illő nadrágban, meztelen felsőtesttel és mezítláb szállt le róla. Elhozta a kutyáját is, amelyet póráz híján gatyamadzaggal próbált maga mellett tartani. Megkérdeztük tőle, mégis mi a fenéért tűnik ennyire csórónak, mire azt felelte, hogy tényleg az: vett ugyan az elmúlt években pár sportkocsit, de illuminált állapotban összetörte őket, a gázsijai fennmaradó részét meg nincstelen indiánoknak adta. David nagyon szívén viselte az indián polgárjogi aktivisták sorsát, és óriási lelkesedéssel tépett be a sámánjaikkal.
David az a fajta roppant kellemetlen akciófilmes színész volt, aki tényleg megüti, megrúgja a verekedési jelenetekben a kollégáit és a kaszkadőröket, azaz nem csak színleli a bunyót. Ron Feinbergnek ebből annyira elege lett, hogy azon jelenet előtt, amelyben le kellett ütnie Davidet egy piásüveggel, valódi üvegre cserélte a kelléktárgyat, és amikor David újabb igazi ütést mért rá, úgy fejbe kólintotta az üveggel, hogy Mr. Carradine tényleg elterült, nem csak eljátszotta a dolgot. Amikor David magához tért, rögtön tudta, mi a helyzet, és innentől kezdve visszafogta magát. Olyannyira összebarátkoztunk vele utána, hogy egyik éjszaka még bulizni is ellógtunk a társaságában Naplesbe: mivel nem volt kocsink, David, a gyakorlott autótolvaj, meglovasított egyet a forgatáson használtak közül. Másnap reggel szörnyű fejfájással ébredtem egy motelszobában, és semmire sem emlékeztem abból, ami előző este történt velem, azt viszont tudtam, hogy baromi gyorsan oda kell érnem az aznapi forgatási helyszínre: épp csak sikerült, mivel David és a többiek kedvesen leléptek nélkülem.
A Villámgyorsan több jelenetében kulcsszerep jutott a jellegzetes floridai mocsárjáróknak, amelyek például üldözték is egymást. Ekkor az egyiken a rendező, az operatőr, valamint három segítőjük foglalt helyet, onnan filmezték a másik járgányt. A mocsárjárók tulajdonosa csak röhögött, amikor a stáb első alkalommal elkezdte felpakolni a nehéz felszerelést az öt ember mellé a járműre. Hiába mondta, hogy nem ártana kevesebb súllyal nekivágni az útnak, Hollywood büszkeségei nem hallgattak rá, úgyhogy 20 méter megtétele után süllyedni kezdett a mocsárjáró, a méregdrága felszerelés pedig tönkreázott, újat kellett hozatni helyette. Roger Corman enyhén szólva nem repesett a boldogságtól. A legnyaktörőbb mutatványok kivételével David maga vezette a mocsárjáróját, és az egyik jelenetben jobbra kellett vele fordulnia egy kanyarban. Megtette, de azzal a lendülettel ki is száguldott a partra, egyenesen a bozótba: a mocsárjáró felborult, David meg szépen kirepült belőle. Csodával határos módon megúszta pár karcolással.
A Villámgyorsan a tapló mélydéli akciófilmek azon szerelmeseinek készült, akik CGI nélküli és mocskos mocsári élvezetekre vágynak. Szerencsére akad még belőlünk néhány e gyönyörű bolygón.
„Van egy rossz hírem számodra, Ralph…”
„Mi lenne az, te alattomos féreg?”
„Lelépünk a lányoddal, téged meg itt hagyunk magyarázkodni a maffiózóknak.”
Ráadás:
„Kicsit több szenvedéllyel, gyerekek! Mi annak idején a színiiskolában nem csak ímmel-ámmal imitáltuk a szexet.” David Carradine az Állati ösztönök (Animal Instincts) című 1992-es erotikus thrillerben
