New Yorkban járunk, a hippimozgalommal és mindenféle egyéb érdekes „elhajlással” terhelt 1967-es esztendőben… Egy súlyos anyakomplexussal küzdő sorozatgyilkos abban leli örömét, hogy tisztességben megőszült gyanútlan asszonyokhoz kopogtat be álruhában és „álakcentussal”, majd miután a bizalmukba férkőzött, megfojtja őket, és vörös rúzzsal csókos szájat rajzol a homlokukra. Az ügy felgöngyölítésével a folyton elégedetlenkedő anyjával senyvedő agglegény rendőrfelügyelőt, Morris Brummelt bízzák meg felettesei, aki egy óvatlan pillanatában azt találja nyilatkozni az őt faggató újságíróknak, hogy a legutóbbi gyilkosság elsőrangúan kitervelt mestermunka volt. A tettes hiúságának hízeleg az ellenoldalról érkező elismerés, ezért hívogatni kezdi a munkahelyén Brummelt, hogy a régi és tervezett gyilkosságairól csevegjen vele, kínosan ügyelve arra, nehogy túl sokat áruljon el magáról dicsekvés közben. A mamája által egy rakás szerencsétlenségnek tartott detektív közben belehabarodik a gyilkost pár másodpercre megpillantó csinos szemtanúba, Kate Palmerbe, aki örömmel veti magát a karjaiba. Vajon sikerül kideríteni, hogy ki is ez a mindig más karakter bőrébe bújó gonosztevő, mielőtt a túl sokat tudó Kate élete is veszélybe kerül?