Az amerikai polgárháború a végéhez közeledik, Wishbone Cutter konföderációs kapitány pedig alig várja, hogy letehesse a fegyvert, ám a parancsnokai az utolsó pillanatban még alaposan kibabrálnak vele: arkansasi legényeivel együtt öngyilkos küldetéssel bízzák meg: rontson neki a túlerőben lévő unionistáknak, ami természetesen Cutter csapatának súlyos vereségét és megtizedelődését okozza. Miután Cutterék visszavonulót fújnak, Virgil Cane, a század őrmestere halálos sebet kap, de mielőtt kilehelné a lelkét, elárulja legféltettebb titkát a kapitánynak: évekkel korábban a Buffalo-folyó mentén szép summát érő gyémántokra bukkant, amelyeket aztán elrejtett egy hegyi barlangban, és mivel már nem veheti hasznukat, imádott feljebbvalójának ajándékozza őket. Cane még annyit fűz az elmondottakhoz, hogy az említett hegy hátborzongató hely, és annyira rossz a híre, hogy még az indiánok is messze elkerülik.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A háború a konföderációsok bukásával zárul, Cuttert pedig otthon nem várja tárt karokkal (meg lábakkal) a felesége, ugyanis miközben a férje jenkikre lövöldözött, ő inkább összeköltözött eggyel. Az exkapitány innentől fogva úgy véli, nincs vesztenivalója, úgyhogy a gyémántot rejtő hegy felé veszi az irányt hűséges indián nyomkeresőjével, Félholddal, valamint az iskolai tanítóból lett ásványszakértővel, Amos Richmonddal. Cutterék a Buffalo-folyó mellett haladva kifosztott és felgyújtott szekérre bukkannak, amelynek utasait az indiánok lemészárolták… egy rémült, hallgatag és valószínűleg megerőszakolt fiatal nő, Drusilla Wilcox kivételével. A vérengzés helyszínén jó néhány hever a támadó indiánok nyilaiból, és Félhold közli a társaival, hogy korábban sohasem látott a nyilakon találhatókhoz hasonló jelöléseket, azaz fogalma sincs, melyik törzs tagjai az utazók gyilkosai.
Cutterék nem tudják, kik és miért nyilazzák őket
Drusilla Wilcox: szánandó áldozat vagy a természetfeletti hús-vér eszköze?
Cutterék Drusillával kiegészülve folytatják útjukat Cane kincse felé, amelynek során rendre nyílzápor zúdul rájuk a semmiből, és csak egy hajszálon múlik, hogy nem végzik ugyanúgy, mint a szekér kilyuggatott utasai. A hegy lábához érve Félhold hirtelen ráeszmél, miféle helyet kerestek fel: ez bizony a Csokosobi-hegy, avagy a Démonok hegye, ahol a nagy szellemsas, Csikara a legendák szerint összecsapott egy irigy sámánnal, aki el akarta lopni a varázserejét. Csikara győzedelmeskedett, majd megtiltotta az indiánoknak, hogy akár csupán megközelítsék a hegyet. Félhold arra gyanakszik, hogy a nyomukban loholó láthatatlan nyilazók nem indiánok, hanem a hegyet őrző démonok, és azt is aggasztónak találja, hogy Drusilla az őket érő támadások idején rendre kámforrá válik, aztán egyszer csak megint felbukkan a körükben. A védtelennek látszó nő valójában nem az, akinek mondja magát, és hamarosan egymás ellen fordítja a három férfit. Vajon ki jön le végül a hegyről gyémántokkal az erszényében? Már ha lejön valaki egyáltalán…
Wishbone Cutter kapitányon (Joe Don Baker) úrrá lesz a gyémántláz
Drusilla Wilcox (Sondra Locke) meglágyítja Amos Richmond (Ted Neeley) szívét
Earl E. Smith forgatókönyvíró (Az igazság útja + A város, amely rettegett a naplementétől) Retrokult-kedvenc direktor barátjához, Charles B. Pierce-hez (A ház, ahol nem hagynak sokáig életben + Szürke Sas, a nők bálványa) hasonlóan Arkansas szerelmesének számított, és fejébe vette, hogy rendezői bemutatkozásképp westernhorrort forgat a Bull Shoals Nemzeti Parkban. Az inspirációt az 1906-os (tehát jóval a filmbéli események után végbement) arkansasi gyémántláz adta – eme amerikai államban található néhány a világ nem éppen rengeteg gyémántbányája közül. Smith Fair Winds néven produkciós céget alapított Barbara Pryorral, az arkansasi kormányzó, David Pryor feleségével, és közös erővel teremtették elő természetfeletti westernjük, a Csikara árnya (The Shadow Of Chikara) költségvetését. Pierce olyan tapasztalt munkatársait bocsátotta Smith rendelkezésére, mint James Roberson operatőrt, Tom Boutross vágót és Jaime Mendoza-Nava zeneszerzőt, akik ezúttal is magas színvonalon tevékenykedtek.
Wishbone Cutter (a filmet egyes államokban ezzel a címmel vetítették) szerepét Texas büszkesége, Joe Don Baker (Bankárhúsra vágyó falka + A száguldó magánkopó és az autótolvaj) kapta, aki ezúttal is szúrós tekintettel néz, és valamiért mindig morcos. A vadnyugati értelmiségit, Amos Richmondot Ted Neeley játszhatta el, akit világszerte a kultikus musicalfilm, az Andrew Lloyd Webber által komponált és Norman Jewison által rendezett Jézus Krisztus szupersztár címszereplőjeként ismernek. A karrierjét beaténekesként kezdő Neeley igen hamar megbarátkozott a neki szánt skatulyával, és csak ritkán állt kamera elé a Jézus-film sikerét követően: inkább egészen élemedett koráig Webber zeneművének színpadi verziójával turnézott különféle társulatok tagjaként, kiérdemelve az Éneklő Megváltó becenevet. A titokzatos Drusilla Wilcoxot Sondra Locke (A vesszőfutás) formálta meg, aki két évvel a Csikara árnya forgatása előtt bútorozott össze a westernsztár Clint Eastwooddal, akivel aztán több közös filmet is készített. Sondra és Clint tizennégy évvel később meglehetősen csúnya körülmények között mondott búcsút egymásnak, és a színésznő 1997-ben publikált memoárjában azzal vádolta meg Clintet (sokak szerint nem alaptalanul), hogy befolyásos hollywoodi ikonként a szakításuk után bosszúból mindent elkövetett annak érdekében, hogy tönkretegye volt szerelme karrierjét. Sondra szerint Clint kétszer is abortuszra kényszerítette, mondván, nem akar tőle gyereket, mert az elhagyott feleségétől született kettő bőven elég neki… közben viszont Sondra háta mögött kettőt is „csinált” stewardess szeretőjének. A Csikara árnya mellékszereplői ugyancsak megérdemlik, hogy név szerint említsem őket: a zsánerfilmes rendezőként is aktív Joy N. Houck Jr. (Törvénytől sújtva) Félholdat; a rodeólovasból lett színész, Slim Pickens (Dr. Strangelove) Cane őrmestert; Linda Dano (Ármány és szenvedély) Mrs. Cuttert alakította, Dennis Fimple (Prériölyv, a nőrabló indián) és John Davis Chandler (Veszett Kutya Coll) pedig konföderációs katonaszökevényeket. A baljós hangulatú Csikara árnya legnyugtalanítóbb jelenete azonban nem a kitűnő színészeknek köszönhető, hanem néhány jobb sorsra érdemes paripának. Cutterék lovai a hegyi útról az egyik szereplővel egyetemben szakadékba zuhannak, amit a direktornak esze ágában sem volt szalmabábokkal megoldani, úgyhogy igazi lovak hullanak a mélybe. Hogy döglött lovakról vagy élőkről van szó, azt nem tudom megmondani, mindenesetre elgondolkoztató, hogy a film egyetlen elérhető verziója a tévécsatornák számára „átvariált” változat, és az ominózus jelenetet nyilvánvalóan megvagdosták – egyes vélemények szerint pont azért, hogy ne derüljön ki, hogy a lovakat tényleg a halálba lökték a művészet kedvéért. Ha ez az igazság, cseppet sem sajnálom, hogy Earl E. Smith soha többé nem tudott összekalapozni elegendő pénzt egy újabb rendezéshez, bár azt is el kell ismernem, hogy a Csikara árnya az egyedibb westernek közé tartozik, és a lózuhanástól eltekintve roppant élvezetes alkotás.
Félhold, a gyanakvó indián (Joy N. Houck Jr.)
Virgil Cane, a lepuffantott őrmester (Slim Pickens)
Wishbone Cutter, akinek gyémántra fáj a foga (Joe Don Baker)
Rosalie Cutter, aki nem bírta férfi nélkül (Linda Dano)
Amos Richmond, az ásványszakértő (Ted Neeley)
Drusilla Wilcox, a rejtélyes nő (Sondra Locke)
Rafe, a katonaszökevény (John Davis Chandler)
Posey, aki szintén katonaszökevény (Dennis Fimple)
Ráadás:
Sondra Locke dühösen nekivetkőzik A vesszőfutásban
Ted Neeley egy évvel a Jézus Krisztus szupersztár filmpremierje után adta ki első szólóalbumát 1974 A. D. (Krisztus után 1974 évvel) címmel, amely mára a lemezritkaságokat gyűjtők egyik kedvence lett (például az enyém)
