Shannon Tweed (A legszexibb bosszúálló + Kéjsóvár luxusfeleség életveszélyben + A bombanő és az egyszemű hipnotizőr), a 80-as és 90-es évek kábeltévés amerikai erotikus thrillerjeinek legnagyobb sztárja, 1983-ban kapta első olyan filmszerepét, amelyhez meg kellett válnia a ruháitól. A Peter Markle (Gyilkos szem) által rendezett, Hot Dog című vérbő komédia nem a közismert gyorsételt zabáló hájpacnikról szól, hanem egy kaliforniai síverseny résztvevőiről és azok szexuális életéről (a hot dog kifejezés mellesleg nyaktörő mutatványokra vállalkozó síelőt is jelent). A Playboy-modellként „edződött” színésznőnek – aki immár a leghíresebb magyar származású rocksztár, a KISS kötelékébe tartozó Gene Simmons felesége – nem esett nehezére a pucérkodás, ám a manapság divatos (és borzalmas) intimitáskoordinátor híján arra kényszerült, hogy sajátos technikával ő maga koordinálja a főszereplő Patrick Houserrel (Veszélyeztetett faj) közös szexjelenetét.

Shannon Tweed vízben és védtelenül

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Cliff Burden a festői szépségű kaliforniai város, Beaumont rendőrnyomozója, aki, mióta elvesztette a feleségét, egyszer takaréklángon ég, másszor egyenesen kiégett ember benyomását kelti. Beaumont bűnüldözői szempontból elég unalmas hely, ahol a gyilkossági csoportnak szinte sosem akad dolga, ám egy holdfényes éjszakán megváltozik a helyzet, ugyanis valaki golyót ereszt az ingatlanmágnás Frank Stegner hátába, aki épp a dúsgazdag turisták kedvenc hoteljének úszómedencéjébe próbálja becsalogatni bögyös szeretőjét. Pont úgy hozta a sors, hogy Stegneren és a kedvesén kívül nem volt vendég az elit üdülőhelyen; egyedül a folyton zsörtölődő digó portás, Cy Tarr, és a szálloda szép tulajdonosnője, Cathy Merrims tartózkodott a helyszínen, ám az utóbbi két delikvens váltig állítja, hogy nem látott és hallott semmit Stegner túlvilágra küldéséből.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Françoise-t, a rokonszenves és jószívű fotómodellt minden ismerőse kedveli, és egyikük sem gondolná róla, hogy egy szívtelen szerencsejáték-függő bunkóval, Carlóval él, aki a lábtörlőjét valósággal dédelgeti ahhoz képest, ahogy szegény lánnyal bánik. Françoise érzelmi és fizikai értelemben is hűséges rabszolga: például a lehető legmélyebb depresszióba zuhan, ha úgy tér haza Carlóhoz munka után, hogy nem visz neki egy dobozt a férfi kedvenc cigijéből. Amikor egyik nap Carlót egy fekete hajú vonzó hölgyön fekve találja a lakásukban, teljesen összeroppan. Carlo gennyes alakra valló mosollyal gyorsan összecsomagol Françoise-nak, majd kitessékeli az ajtón. A porig alázott és kihasznált jótét lélek ezután meg sem áll a vonatsínekig, ahol némi hezitálást követően az érkező gyors elé veti magát.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Wes, a kissé naiv, ám talpraesett és jó humorú oklahomai legény azért érkezik Minneapolisba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait építészmérnök szakon. Ami a problémamegoldó képességét illetti, már rögtön az első napon „leteszi a névjegyét”: miután egy magát tanárnak kiadó csaló olcsó, ám végül elavult tartalmúnak bizonyuló régi tankönyveket sóz rá, Wes azáltal vesz elégtételt, hogy fellógatja a fickó autóját egy különösen nagy teherbírású fára, és csak azt követően engedi vissza az aszfaltra, hogy visszakapta a pénzét. Wes természetesen ettől még mindig nem számít rendezett anyagi hátterűnek, ezért önkéntes kísérleti nyúlnak jelentkezik a pszichológia szakosok laborjában.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Lepukkant országúti diszkó forgólámpájára emlékeztető UFO landol a nyaraló hedonisták által elözönlött Malibu egyik erdejében, a vele érkezett földönkívüliek pedig nem teketóriáznak: azonnal birtokba vesznek egy kórházat, amelyet innentől fogva fajtársaiknak gyűjtő vérbankként használnak. A vércsapolás végett az idegen lények – akik még 1985-ben is az 50-es évek sci-fijeinek divatja szerint öltözködnek – felfogadnak két pénzszűkében lévő és szigetvilági nyaralásról ábrándozó autószerelőt, Fredet és Kurtöt, hogy végezzék el helyettük a piszkos munkát, azaz tucatjával szállítsák a kórházba az elrabolt és távolról sem önkéntes fiatal véradókat. Fredéknek nincs nehéz dolguk, Malibuban ugyanis ekkortájt szó szerint minden bokorban felajzott főiskolások fetrengenek egymáson, a nyugdíjazás előtt álló autószakiknak csak le kell hajolniuk értük. A begyűjtés egy ideig sikeresen zajlik, ám végül bekövetkezik a nagy melléfogás: a hajilag és agyilag egyformán szőke Heather és nem kevésbé antientellektüel barátai egyik gondot okozzák a másik után, és eszük ágában sincs vérükkel támogatni a távoli galaxis lakóinak felfrissülését…

 FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Demetrio Cultrera, a nagydumás palermói autókereskedő a tipikus 70-es évekbeli olasz nőcsábászok kényelmes mindennapjait éli, amíg meg nem ismerkedik a gyönyörű Rosalba Giordanóval, egy gazdag tonhalimportőr papa lányával. Demetrio szenvedélyes szerelemre lobban Rosalba iránt, és amilyen gyorsan csak tudja, feleségül veszi, azonban már a mézesheteik alatt kellemetlen meglepetések érik. Mint kiderül, Rosalba megveszekedett emancipált nő és felvilágosult feminista, aki az összeköltözésük után teljes erőbedobással lát neki átalakítani régi vágású és elvakultan macsó férje életét.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Alfred LaRue 1917-ben jött világra a Louisiana állambéli Gretnában, majd kamaszkorában a családjával Los Angelesbe, az amerikai filmgyártás fellegvárába költözött. Jogásznak készült, de az egyetemen betévedt egy színjátszó szakkör gyűlésére, és ez megpecsételte a sorsát. Elkezdett castingokra járni, azonban a nagyobb stúdiók mind elutasították, mondván, rendelkezik ugyan némi tehetséggel, de túlságosan hasonlít az arca Humphrey Bogartéra, márpedig Bogartból bőven elég egy. Bár szerepelt két, a Universal vállalat égisze alatt készült musicalfilmben, LaRue-nek ezek után jobbára csak a B-ligában jutott munka. 1945-ben Robert Emmett Tansey producer leszerződtette a PRC stúdióhoz, ahol ekkoriban kezdtek olcsó, de színes westernfilmeket forgatni. Alfred LaRue eleinte egy Cheyenne Davis nevű revolverhőst játszott, majd megszületett a saját magáról elnevezett legendás figurája, Lash (azaz Korbács) LaRue, a banditákat a pisztolya helyett inkább az ostorával ártalmatlanító rendőrbíró, akit összesen 11 mozgóképes műben alakított.

Alfred „Lash” LaRue, a 40-es és 50-es évek B-filmes westernsztárja

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Miután letöltötte ötévnyi börtönbüntetését – amelyet marihuána birtoklása miatt róttak ki rá −, Daniel „Poke” Jackson visszatér texasi szülővárosába, ahol nem más fogadja a buszmegállóban, mint egykori letartóztatója, Duke Calley, aki öt éve még seriffhelyettes volt, most viszont már ő a törvény őreinek helyi falkavezére. Calley közli Poke-kal, hogy nem látja szívesen az ő kis városában, mire Poke biztosítja arról, hogy esze ágában sincs a kelleténél tovább időzni eme isten háta mögötti helyen, ugyanis a füvesekkel sokkal toleránsabb Kaliforniába szándékozik áttelepülni.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Greta Franklin, az ifjú és enyhén szólva bombázó külsejű titkárnő Velence lagúnarégiójának egyik festői szépségű magánszigetére érkezik, hogy híres honfitársa, a nagyvilági playboy író, Richard Stuart alkalmazásába álljon és legépelje annak „fejben készülő” új regényét. Amint becsukódik Greta mögött a kívülről nyomasztó látványt nyújtó, viszont kitűnő ízléssel berendezett villa ajtaja, megtudja, hogy Stuarték spagettiwesternekbe illően kíméletlen arcú inasa sohasem tölti az épületben az éjszakát; Richard és rámenős felesége, Eleanora, ugyanis esténként olyan házibulikat rendez, amelyeket mindenképp el akar rejteni a kíváncsi proletártekintetek elől.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Kate Wainwright − egy tehetős San Franciscó-i üzletasszony − nyugtalanító telefonhívást kap a húgától. Susan azért tárcsázta a nővére számát, hogy bejelentse: elválik a férjétől, Ben Chappeltől, akivel immár képtelen egy fedél alatt aludni, valamint bármi egyebet csinálni. Ben nincs elragadtatva a fejleményektől, de hát ilyen az élet… Susan egyedül búslakodik a Bennel közös monterey-i villájában, ugyanis a férje üzleti útra ment Los Angelesbe, és néhány napig biztosan nem jön haza. Kate mindenképp támogatni szeretné a húgát lelkileg e nehéz időszakban, ezért felajánlja, hogy elmegy hozzá, de Susan hallani sem akar a dologról. Kate később visszahívja a testvérét, ám a vonal foglaltat jelez…

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.