A mészárszék-szagú westernek és a tesztoszterontól túlcsorduló akciófilmek mesterdirektora, Sam Peckinpah mondta: „A sztárok nevével adjuk el a filmeket, de azok gyakran nem tőlük, hanem a karakterszínészektől lesznek igazán jók.” Keresve sem találhatnánk megfelelőbb alanyt az előbb idézett mondás helytállóságának igazolására, mint az 1940. február 12-én született és 2012. június 19-én elhunyt Richard Lynchet (Kaszkadőrök: Vakmerő férfiak bombanőkkel). Az ír származású Lynch Brooklynban jött világra, és bár kezdetben hivatásos katonaként képzelte el a jövőjét (négy évig szolgált az USA tengerészgyalogságának kötelékében), végül mégsem tudott ellenállni Thália hívó szavának, és a világot jelentő deszkákat választotta a kaszárnya deszkapadlója helyett. Azonban nem sokkal e döntését követően majdnem sikerült nem csupán leendő művészi karrierjét, de önmagát is kicsinálnia: Richard Lynch ugyanis elkötelezett hippiként rendszeresen LSD-t szedett, és az egyik 1967-es „lélekutazása” alkalmával olyannyira elvesztette az önkontrollját, hogy a New York-i Central Parkban − megannyi rémült bámészkodó szeme láttára − felgyújtotta magát, és összeégette a teste 70%-át.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Egy csupa régi motoros profi bűnözőből álló banda az éj leple alatt robbanásokat idéz elő egy megnevezetlen brazil város olajfinomítóinál (ugyanitt található egyébként egy drágakőbánya is), majd miközben az alkalmazottak a tűz eloltásán fáradoznak, antihőseink kifosztják a telep smaragdokkal teli széfjét. Miután sikeresen kereket oldottak az őket üldöző biztonságiak elől, a Robert Lasky által dirigált rablók egy tóba pottyantják a smaragdokat tartalmazó ládát, és megígérik egymásnak, hogy csupán hatvan nap elteltével és közös erővel hozzák majd felszínre, addigra ugyanis már biztosan nem fogja őket (és persze zsákmányukat) lázasan keresni a rendőrség.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tedeum, a jóképű fiatalember a mamája rendhagyó választásának köszönhetően egy latin nyelvű gregorián imádság első két szavát (Te Deum laudamus − Téged Istenként dicsérünk) viseli keresztnévként, méghozzá a családnevét ellensúlyozandó: az ugyanis Ganéj, a mosdatlan família tagjai pedig ehhez hűen messziről bűzlenek… Tedeum kivételével. Ganéjék mind szélhámosként és tolvajként keresik a kenyerüket: Ganéj mamánál például épp akkor indult meg annak idején a Tedeumot eredményező szülés, amikor megpróbált lopni a templomi perselyből. Az immár felnőtt Tedeum arról értesül, hogy aranybányát örökölt egy jó messze elhunyt bácsikájától. Mivel a megboldogult szintén svindler és notórius hazudozó volt, a Ganéj szülők biztosak benne, hogy a bánya „meddő”, Tedeumot pedig elküldik az Isten háta mögé rásózni az értéktelennek vélt örökségét az első útjába akadó pénzes hiszékenyre.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

1888-ban London rettegett sorozatgyilkosát, a sebészi pontossággal vérengző Hasfelmetsző Jacket pont a London Bridge-en érte utol a halál: a menekülő gonosztevőt bekerítették a rendőrök, majd agyonlőtték. Jack holtteste a Temze vizébe zuhant, és közben magával rántotta a híd egyik meglazult építőkövét. A London Bridge az 1960-as évek végére már nem volt elég stabil a megnövekedett forgalom számára, úgyhogy egy rendhagyó ötlettől vezérelve a városi tanács szétszedette, és eladta egy különc amerikai milliomosnak, aki aztán az Arizona állambéli Lake Havasu Citybe szállíttatta az elemeire bontott hidat, majd „felhúzatta” a Colorado-folyó fölé, és turistalátványossággá tette.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Catherine egy texasi olajbáró, Robert West felesége, aki unalmas jólétben tengeti mindennapjait – egészen addig, míg Robertünk el nem halálozik autóbalesetben. Ezt követően a 200 millió dolláros vagyont öröklő Catherine-t megrohamozzák a magánéleti szennyes kiteregetését remélő firkászok, úgyhogy az egyelőre nem túl víg özvegyet Robert ügyvédje, Brian Sanders átmenekíti Rómába, ahol Catherine egy kényelmes villában várhatja meg, amíg a média új slágertémát talál magának helyette. A szép szőkeség eleinte a személyzet cseszegetésével tölti az idejét, ám az élete jókora fordulatot vesz, amikor megismerkedik a vonzó és ravasz Peter Donovannel, egy bostoni turistával, akinek az autója „véletlenül” pont Catherine ideiglenes lakhelye közelében robban le.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

1984-et írunk: Los Angelesben tombol a hedonizmus, és még nyomokban sem találunk a „bűn” városában polkorrektséget… Az Ocean View Főiskola tanárnője, Diane Stevens épp irodalomórát tart, és azt ecseteli, hogy Shakespeare Macbethjének kulcsfigurája a címszereplő felesége, akinek kapzsisága nem ismer határt, és a férjét arra is képes rávenni, hogy az előrejutás végett megölje szeretett királyát. A lúzer kinézetű Jay Richard ábrándos tekintettel issza a szemtelenül vonzó Diane minden szavát, majd az óra végeztével elképesztő ajánlatot kap tőle: ugyan jöjjön már el valamelyik nap Stevens asszony jachtjára (az irodalomtanárok a világ ezen pontján efféle hasznos „kütyükre” költik a megtakarításaikat), és fényesítse ki a hajó fakorlátjai. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: a fényesítést a mellben is erős tanerő csupán előjátéknak szánta − a polírozás a fedélzeten kezdődik, de igen hamar a hálókabinban folytatódik.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Jasper B. Hawks, a nagydumás, ám folyton üres zsebű házaló együgyű társával, Elmer Briggsszel járja Amerikát, és Isten háta mögötti porfészkek hiszékeny boltosaira próbálja rásózni teljesen haszontalan portékáit. Az egyik célállomásuk, egy kaliforniai falucska közelében Briggs velőtrázó üvöltést hall, majd jókora lábnyomokra bukkan, amelyeket rögvest a legendás majomembernek, a Nagylábúnak tulajdonít, Hawks azonban nem kíván hinni a mitikus teremtmény létezésében. Eközben egy csapatnyi motoros érkezik oda, ahol már Hawksék is időznek: az egyik vagány, Rick, fogja a nőjét, Christ, és kirándulni meg persze kettyinteni indulnak az erdőbe. A megfelelő hely keresése közben Rickék egy Nagylábú-temetőre bukkannak, benne egy frissen elföldelt majomemberrel. Hamarosan egy élő hím egyed is előkerül, és miután kiüti Ricket, vállára veti a bikinis Christ, majd elégedetten távozik vele a sűrűbe.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Frank Braswell 22 év után szabadul a sittről jó magaviseletének és állítólagos pálfordulásának köszönhetően, ugyanis sikerül elhitetnie a sorsáról döntőkkel, hogy többé nem lappang benne gyilkos indulat, és képes lesz a társadalom hasznos tagjaként meghúzni magát. Frank a saját, az eset idején 12 éves lánya, Karen tanúvallomása alapján került börtönbe, aki végignézte, ahogy az apja bántalmazta, majd lelökte a lépcsőn az anyját, aki emiatt nyakát szegte és meghalt. Frank hazatér az arizonai Cottonwoodba, ahol Karen keményen dolgozó sztriptízbári pincérnőként és egyedülálló szülőként tartja el 12 éves kisfiát, Pete-et.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Oscar Minno hosszú távollét után tér vissza Milánóba dél-afrikai kiküldetéséből. Nem sokkal hazaérkezése után megpillantja az utcán régi szerelmét, Sandrát, aki annak idején hozzáment jó barátjához, Fabrizio Garceshez, és egy fiút is szült neki. Sandra az anyja mellett ül engedelmesen egy elsuhanó autóban, és bár a tekintetük találkozik, Oscar legnagyobb megdöbbenésére egykori kedvese nem ismeri fel. A csalódott fiatalember tisztes távolból követi Sandrát, akiről kiderül, hogy dúsgazdag anyja villájában lakik, és sehová sem mehet egyedül, ugyanis meghibbant: tízéves kislánynak képzeli magát valamiféle súlyos lelki trauma hatására. Az egyre kíváncsibb Oscar pont a villával szemben bérel lakást, hogy annak ablakából figyelhesse Sandrát távcsővel.

Stefania Sandrelli (Sandra) és Keir Dullea (Oscar) az Il diavolo nel cervello forgatásán

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Ambler Bowman egy prosperáló texasi megye, Bogen tejhatalmú és erősen megalomániás ura: ha egy rendőr gyorshajtáson kapja, az kér tőle bocsánatot, amiért megkísérelte igazoltatni (Ambler természetesen még lassítani sem hajlandó, nemhogy megállni), helikopterről vadászik, ha épp úgy tartja kedve, hétvégénként pedig kerti sütésre invitálja talpnyalóit, ahol aztán bármelyik nőnek csapni kezdi a szelet, cseppet sem zavartatva magát megalázott és gyönyörű trófeafelesége, Maggie jelenlététől. Maggie végül megelégeli férje hűtlenkedését, összepakol, és úgy dönt, lelép Bogen megyéből. Csakhogy Ambler nem szereti, ha a tulajdonának tekintett alattvalói fellázadnak ellene. Kirángatja hát Henry Martin bírót az ágyból, és rögvest elfogatóparancsot adat ki vele elhidegült felesége ellen.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.