A szörfös dokumentumfilmek műfaja az 1960-as évek elején született meg, amikor a sport és a hozzá kapcsolódó hedonista életstílus gyökeret vert Hawaii és Kalifornia partvidékén, valamint Ausztrália keleti részén. A korai szörfös filmek közönsége kezdetben szinte kizárólag szörfösökből állt, ám az USA fiataljain igen hamar úrrá lett a hullámlovagláshoz kapcsolódó divatőrület, például az Impacts, a Surfaris, a Beach Boys és társaik által játszott surf rock slágerek hatására. Innentől kezdve néhány esztendőn át amerikai fiatalemberek ezrei akkor is szörfdeszkát erősítettek a kocsijuk tetejére vagy cipeltek a hónuk alatt, ha egyébként több száz kilométerre laktak a legközelebbi tengerparttól és még csak kísérletet sem tettek soha a hullámlovaglásra – pusztán a deszka birtoklásával képesek voltak ugyanis csajozni. Az amerikai szörfös kultfilmek (például az 1966-os The Endless Summer) alapvetően azt a fajta életérzést tükrözték, amely a partok legedzettebb és legjóképűbb férfipéldányainak volt ekkoriban a sajátja, Ausztráliában viszont az 1970-es évek elején olyan alkotások is születtek, amelyek a szörfözés természetközeliségét és spirituális lényegét igyekeztek megragadni. Ezek közül az első az 1971-ben forgatott 1972-ben bemutatott Morning Of The Earth volt, Albert Falzon operatőri és rendezői remeklése.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.