Giorgio Martini marketinges újságíró Egyiptomba utazik fényképész munkatársával, hogy az ekkoriban népszerű homokfutókról (azaz dune buggykról) készítsen reklámanyagot. A fotózáshoz megfelelő helyszínek kiválasztásakor megpillantja az osztályával épp tanulmányi kiránduláson lévő csodaszép núbiai tanárnőt, Maryamot, és rögtön tudja, hogy ő lesz a tökéletes modell, „a terepjárós lány”, akinek az arcával minden egyes homokfutót értékesíteni tud majd a megrendelő. Giorgio időközben beleszeret felfedezettjébe, és kitartó udvarlása meghozza a gyümölcsét: az egyiptomi kiküldetése végeztével megkéri Maryamot, hogy tartson vele szülővárosába, az olaszországi Ferrarába, a nő pedig beleegyezik.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Joe Snake a chicagói Vörös Kakas bár és egy tekepálya tulajdonosa, valamint a helyi afroamerikai alvilág oszlopos tagja: ő bújtatja Tony Redet, akinek volt képe 1 millió dollárt elcsenni az olasz maffia pénzéből. Joe természetesen nem emberbaráti szeretetből ad menedéket Tonynak – arra kíváncsi, hová rejtette a vendége a zsákmányt, az viszont nem hajlandó elárulni, ugyanis tudja, hogy ezt követően rögtön alulról szagolná az ibolyát. Tony szerencsés időszaka nem tart sokáig: valakik Gene Lombardo biztosítási nyomozóval együtt agyonlövik a találkozójukon. Az ismeretlen gonosztevők pechjére Lombardo az itáliai emigráns Charlie atya gyülekezetének tagja volt, a papi hivatást enyhén szólva sajátos módon űző tisztelendő pedig nagyon nem szereti, ha a rendszeresen templomba járó katolikusokat csak úgy lepuffantják.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Egy nyári vasárnapon három lelkiismeretlen kanadai bankrabló – a maffiózó fellépésű Dinelli, az elmebeteg Leroy és a leginkább körzeti orvosnak kinéző Ackerman – az Ontario provinciabéli Bolton közelében száguld a kocsijával. Leroy-ék kifosztottak egy pénzintézetet, valamint lelőttek két járókelőt, a rend őrei pedig már a nyomukban vannak. A bűnözők úgy vélik, ideje másik autót keresni maguknak, ezért lepuffantanak egy épp kereket cserélő fiatal párocskát, Timmyt és Jennifert, és az ő járművükkel menekülnek tovább. Miután a rádióból tudomásukra jut, hogy a rendőrség lezárta az összes környékbeli utat, Leroy-ék úgy döntenek, hogy meghúzzák magukat egy boltoni tanyán, és ott várják meg, amíg a rendőrség figyelme lanyhulni kezd, a lakókat pedig lemészárolják.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

William Dorn savanyú ábrázattal járja Los Angeles utcáit, és minden egyes őt érő méltánytalanságért hosszas fejmosásban részesíti az „ellene vétkezőket”. Szemetelsz? Bolti eladóként nem vagy hajlandó megadni az egyébként még érvényes árkedvezményt? A gyalogosokat veszélyeztetve vezetsz? Pincérnőként rá sem nézel a vendégre, amikor az épp közli veled, mit rendel? Dorn úr az önzésed, pimaszságod vagy modortalanságod egyetlen megnyilvánulását sem hagyja szó nélkül, és egy életre megjegyezteti veled, hogy pont a te fajtád miatt élünk lealjasult világban. Mr. Dorn látszólag csupán egy háborgó polgár, aki szerint régen minden jobb volt, ám a valóság egyenesen hátborzongató: a Dorn által hurcolászott papírzacskó házi készítésű bombát rejt, amellyel alkotója úgymond meg akarja „tisztítani” a várost.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Los Angeles, 1978... A város legszorgalmasabb sátánistái úgy döntenek, hogy a világ teljes lakosságát uruk és parancsolójuk szolgálatába állítják, ehhez pedig egyedi módszert eszelnek ki. Megvásárolják Kalifornia legtermékenyebb németjuhász tenyészszukáját, amelyet főpapnőjük egy istállóbéli szertartás keretében a sátán kutyájává varázsol. A kutyamama innentől foga kizárólag olyan utódoknak ad életet, amelyek pszichikus erővel rendelkeznek: például addig bámulják majd leendő gazdijukat, amíg az maga is sátánistává nem válik. Miután a szentségtelen eb teleszülte az ólját, egy házhozszállítással foglalkozó gyümölcsárusnak álcázott sátánista elkezdi osztogatni a szuka porontyait Los Angeles tisztes kertvárosi családjainak, akik persze nem tudják, miféle lényeket fogadnak be. Ha már van kutyája egy családnak, az sem gond: a sátánisták nagy fekete autója elüti szegényt, és máris átveheti a helyét a gyümölcsárus ajándéka.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Frankie és Patch a Great American Carnival nevezetű utazó mutatványostársulattal járja Amerikát és évek óta legjobb barátok – olyannyira, hogy egyazon lakókocsiban hajtják álomra a fejüket. Frankie esténként bohócképűvé festi magát, és beül egy ketrecbe, amelynek alját vízzel töltötték tele. Ő ugyanis Bozo (Bunkó), a profi beszólogató, aki válogatott sértéseket vág a fizető vendégek fejéhez, akik aztán némi készpénz ellenében kísérletet tehetnek a „megfürdetésére”: ha valaki baseball-labdával képes eltalálni a ketrec mellé felállított céltáblát, működésbe lép egy kar, amely kihúzza Bozo alól az ülőkéjét, és a nagypofájú bohóc csobban egyet. Bozót és a társulat többi, a szájtátiak átverésére szakosodott tagját természetesen szinte minden helyszínen meg akarják ruházni a háborgók, az efféle helyzeteket pedig Patch simítja el, akinek beszélő neve Problémamegoldót jelent. Patch először szelíden és halk szavakkal próbálja jobb belátásra bírni a dollárjaikat visszakövetelőket, ám ha ily módon kudarcot vall, előrántja legkedvesebb borotváját, majd elkapja a durcáskodó nyakát, és közli vele, hogy egy perce maradt eltűnni, különben vércsapolás következik. Patch egyben a vidámpark tulajdonosának, Heavy bácsinak a jobbkeze: műsor közben és záráskor is összegyűjti a bevételt.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Joy, a gyönyörű fotómodell a divatmagazinok sztárja, férfiak százezrei adnák oda neki az összes megtakarításukat csupán egyetlen éjszakáért, újságíró barátja, Marc azonban még a cigarettásdobozával is gyengédebben bánik, mint Joyjal, aki született mazochista, és képtelen nem szeretni ezt a hűtlen és kőbunkó figurát. Miután az érzéketlen és öntelt Marc majdnem Joy orra előtt tesz magáévá egy másik felajánlkozó nőt a táncparketten, a szép modell besokall, és elfogadja az immár őszülő, ám dúsgazdag világfi, Bruce ajánlatát, aki Bangkokba invitálja egy kis kikapcsolódásra. Történetesen Marc is Bangkokba igyekszik, és ezt Joy is tudja, és titokban azt reméli, hogy Bruce révén majd megint keresztezik egymást az útjaik, undorítóan viselkedő kedvese pedig visszafogadja őt.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Roger Melli egy bentlakásos elemi iskola igazgatója és orvosa Montpellier-ben. Ha épp nem a nebulói fegyelmezésével vagy gyógyításával van elfoglalva, a csinos Sonya Dorignyvel pásztorórázik, aki sajnos házas, a férje pedig egy mocskos disznó (legalábbis ez Roger és Sonya véleménye). A szerelmesek elhatározzák, hogy megszabadulnak az útban lévő harmadiktól, ezért Roger bérgyilkost fogad fel, a kopasz likvidátor azonban igencsak túlteljesíti a feladatát: bombával végez Sonya férjével, amelyet azonban nem az áldozat autójában helyez el, hanem azon a Boeing 747-esen, amelyre Monsieur Dorigny több mint 100 utastársával egyetemben váltott jegyet.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Dr. Brad Russell seattle-i pszichiáter levegő- és környezetváltozásra vágyik, mivel úgy véli, csak ezek hoznák meg az ihletét ahhoz, hogy megírja élete fő művét, amely majd forradalmasítja a lélekturkászatot. Az idillinek gondolt helyet a kanadai Új-Skócia egyik halászokkal teli kisvárosában, Clark’s Harbour-ben találja meg, és amint teheti, házat bérel a tengerparton feleségével, Elaine-nel. Amint megérkeznek, Russellék két dolgot konstatálnak: egyrészt azt, hogy a helyiek – élükön a segítőkészséget hírből sem ismerő seriffel, Whalennel – roppant barátságtalanok, másrészt azt, hogy Brad egyik régi páciense és családja is ide költözött. A 13 éves Robby Palmer Seattle-ben súlyosan autistának számított, ám a szülei, Glen és Rebecca váltig állítják, hogy amióta Clark’s Harbour-ben élnek, a fiú csodával határos módon normálissá vált, és immár olyan önálló, hogy bátran a gondjaira lehet bízni a kishúgát, Missyt, ha a szülőknek elintéznivalója akad a városban.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A svájci Marcel és amerikai felesége, Deborah friss házasok, akik a mézesheteik eltöltése végett érkeznek Genfbe, ahol Marcel évekkel ezelőtt lakott. Miután a szállodai szobájuk zuhanyzójában lezavarnak egy kellemes menetet, a hotel étterme felé veszik az irányt, ahol pont egy egzotikus szépség mutat be sztriptízt. Mindketten őszinte érdeklődéssel bámulják a műsorszámot, amely alatt Marcel a nézők között megpillantja egy régi barátját, Philipet, aki, amint felismeri Marcelt, dühödten kiviharzik az épületből. Marcel – a nyomában Deborahval – utána iramodik, és végül beéri. Philip szörnyű hírt közöl vele: miután Marcel a hitelezői elől egy időre lelépett Bostonba, Deborah előtti kedvese, Suzanne bánatában öngyilkosságot követett el. Philip, aki Marcel mellett Suzanne-nek is jó barátja volt, nem rejti véka alá, hogy Marcelt okolja a nő haláláért.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.