Dr. Paul Holliston, az özvegy kaliforniai genetikus magányosan és dologtalanul tölti mindennapjait, a birtokán berendezett laboratóriumában lassan pókhálók borítanak minden kémcsövet. Amióta a felesége meghalt autóbalesetben, Holliston elvesztette az életkedvét, és azt még hűséges asszisztense, Martha Douglas (aki történetesen az elhunyt Hollistonné húga) sem tudja visszaadni neki. Egyik éjszaka, miközben a megengedettnél nagyobb sebességgel száguld az esőben, Holliston elgázol egy kóbor dobermannt. Az állatbarát tudós felnyalábolja szegény ebet az útról, és hazahajt vele. A laborban veszi észre, hogy a kutya terhes – a súlyosan sérült mama elhalálozik, de Hollistonnak sikerül megmentenie az egyik kölykét a három közül egy mesterséges anyaméh segítségével. A doktoron ekkor úrrá lesz a kísérletezhetnék, és drasztikusan felgyorsítja a vemhességi időt emberi méhlepényből nyert növekedési hormonnal. A kutyaembrió pár nap alatt felnőtté érik, Holliston azonban egyelőre senkinek sem szeretné a tudomására hozni a tudományos sikerét, ezért azt hazudja a fiának, Gordonnak; a menyének, Helennek; valamint Marthának, hogy az elgázolt kutya meggyógyult, és az csahol most a ház körül.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.