David Hemmingset (A mozgássérült bombanő és az ékszertolvaj + Az ördög szeme) Michelangelo Antonioni (A kaland + Vörös sivatag + Zabriskie Point) popkulturális szempontból vízválasztó 1966-os filmje, a Nagyítás tette világszerte ismertté: az ifjú és roppant tehetséges brit színész e mű hatására néhány hónapra a felső tízezer partijainak népszerű vendége lett, egy évvel később pedig már Hollywoodban tartózkodott, azt remélve, hogy ott valaki megkínálja a következő, még nagyobb sztárságot hozó szereppel. Miközben az áhított felkérésre várt, Hemmings − aki nagykanállal falta az életet és több kőkemény alkoholistának való italmennyiséget fogyasztott naponta – rendkívül hasznos módon ütötte el az időt: a Daisy nevű mulatóba például Dylan Thomas-szavalóestet szervezett magának, amely végül kisebb botrányba torkollott, ugyanis Stuart Whitman (Fekete Emanuelle Venezuelában + Füstölgő Magnum és tomboló düh + Gyilkos macskanő Egyiptomból + Naiv hippilány a kannibál házában) egy jobbhoroggal kiütötte, miután Davidünk egyenesen a színpadról rányomult a színészkollégája barátnőjére. Egy kevésbé zűrös hollywoodi napon Hemmings úr ráébredt, mi a legmegfelelőbb módja annak, hogy két forgatás között is „releváns” maradjon 1967 hippiktől hangos évében: rocklemezt kell késztenie énekesi minőségben.
David Hemmings kalapot választ
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.