Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

Brigitte Bardot, a motoros díva

2021. július 31. - Teakbois

Az 1968-as a változások éve volt, szerte a világon olyan társadalmi és kulturális átalakulás ment végbe, amilyenre korábban szinte senki sem számított. Benne volt a levegőben, hogy bármi megtörténhet: például az is, hogy Brigitte Bardot (És Isten megteremté a nőt, A megvetés), a franciák kedvenc szexszimbóluma, úgy énekel majd számottevő énekhang nélkül motorokról, hogy az kifejezetten fogyasztható lesz…

bardot_22.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

Mindenre kapható modellek életveszélyben

Nude per l’assassino / Strip Nude For Your Killer (1975)

Milánó városában járunk a ’70-es évek közepén, és a lehető legidillibb módon indítjuk giallo-mesénket: Egy maszekban abortuszokat levezénylő orvos legfrissebb páciense meghal az illegális beavatkozás közben, ezért a holttestet doktorunk egy csak nyaktól lefelé látható fickó (ki lehet ő?) segítségével visszacsempészi a hölgy lakásába, és a fürdőszobában szépen elhelyezi a vízzel teletöltött kádban, ekképp szabadulva meg a felelősségtől. Ezt követően némileg előre ugrunk az időben, és annak válunk szemtanúivá, hogy egy talpig bőrbe öltözött, bukósisakot viselő illető leszúrja a dokit. 

nude_per_l_assassino_1975.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.  

Tovább

Az „elszálló” ügyvéd és a bájos hippilány

I Love You, Alice B. Toklas (1968)

Harold Fine az 1960-as évek végén pont azt a fajta unalmas életet éli, amely megannyi kortársának is kijutott: konzervatív felfogású szülei minden lépését felügyelik, és úgy tűnik, semmi sem akadályozhatja meg, hogy összeházasítsák a titkárnőjével, Joyce-szal (természetesen a munka ünnepén – amely szünnap −, nehogy egyetlen olyan órát is elvesztegessenek, amelyet egyébként igahúzással tölthetnének). Harold élete (és életfelfogása) azonban gyökeresen megváltozik, amikor a családja kedvenc kóser hentesének temetésén megismerkedik laza erkölcsű öccse, Herbie hippi barátnőjével, Nancyvel.

mv5bngnimzqxnzctngqzmi00ywiwlwiyyzgtzguxmzgzmzk3mtcyxkeyxkfqcgdeqxvynzc5mja3oa_v1_fmjpg_ux1000.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

Tisa Farrow: Érzéki amerikai nő Itáliában

Mia Farrow (Woody Allen egykori élettársa) napjainkban elsősorban professzionális vádlóként ügyködik, évtizedekkel ezelőtt azonban Hollywood egyik legfelkapottabb színésznője volt, és olyan filmekben nyújtott emlékezetes alakítást, mint a Roman Polanski által rendezett Rosemary’s Baby (Rosemary gyermeke, 1968), a See No Evil (Vakrémület, 1971), vagy a Hannah And Her Sisters (Hannah és nővérei, 1986). Húga, a nála jóval visszahúzódóbb Tisa, szintén roppant tehetségesnek bizonyult a kamerák előtt, azonban erről annak idején Magyarországon szinte senki sem tudott − egyrészt a művésznő „a szocialista értékrenddel összeegyeztethetetlen” filmjeit nem forgalmazták a megjelenésük idején hazánkban, másrészt az ifjabbik Farrow nővér kereken tíz év után pályát módosított, és eltűnt a sajtó árgus tekintete elől.

farrow_24.jpg

Tisa Farrow a Some Call It Loving című 1973-as fesztiválkedvenc drámában

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

Cápa- és kincsvadászat Vad Kornéllal

Sharks’ Treasure (1975)

Egy fiatal búvár, Ron Walker, Honduras partjainál egy aranyérmére és egy horgonyra bukkan, mást viszont már nem tud felhozni a mélyből, a lelőhely körül keringő cápák ugyanis elriasztják. Szerzeményeit megmutatja morózus barátjának, az öreg, ám kigyúrt tengeri medvének, Jim Carnahannak, aki rájön, hogy az érme egy régóta keresett és óriási értékű elsüllyedt kincshalom darabja. Ron és Jim boltos haverjukkal, Ben Flynn-nel és egy ifjú vietnámi veteránnal indulnak a kincs felkutatására Carnahan hajóján. Azonban az aranyért nem csupán cápák tucatjaival, de öt szökött rabbal is meg kell küzdeniük. Vajon ki találja meg a kincset, és ki marad életben egyáltalán?

sharks_treasure_1975.jpg

Tovább

A simlis bankrabló és a vagány szende

Special Delivery (1976)

Egy unalmasnak ígérkező tavaszi péntek délutánon négy elegáns úr trappol be egy Los Angeles-i bankba pont zárás előtt. A biztonságiak vetnének egy pillantást az úriemberek által hozott dobozokra, de a bank joviális igazgatója azonnal közbeavatkozik: rendkívül fontos ügyfelekről van szó, akiket az irodájában kíván fogadni. Amint becsukódik mögöttük az iroda ajtaja, az érkezők előszedik a dobozokba rejtett fegyvereiket, túszul ejtik vendéglátójukat, majd a bandavezér – aki valószínűleg hetekkel ezelőtt kezdte elhitetni az igazgatóval, micsoda kiváló üzletember is ő – olyan szónoklatot ad elő arról, hogy mit érdemelnek a kizsákmányoló kapitalista bankárok, hogy Marx és Engels egymás nyakába borulva zokognának tőle a meghatottságtól.

special_delivery_1976.jpg

Tovább

Hogyan nem lett kábítószer-ellenes zsaru Dennis Hopperből?

Dennis Hopper − a Szelíd motorosok és az Apokalipszis most sztárja, Hollywood egyik utolsó nagy lázadója, a hippi érzületű amerikaiak ikonja − 1983-ra eljutott oda, ahová csak a legszégyentelenebb drogfüggők képesek: heroin és kokain keverékével lőtte magát (ez a „koktél” végzett 1982 márciusában a The Blues Brothers főszereplőjével, Jim Belushival). Ha épp nem a napi adagja beszerzésével volt elfoglalva, a színész „rendelt” nőkkel orgiázott különféle lepukkant hotelszobákban, ugyanis szent meggyőződésévé vált, hogy a maffia vérdíjat tűzött ki a fejére, úgyhogy a hátralévő óráit, napjait, vagy esetleg hónapjait az élvezetek hajszolásával kívánta tölteni. És a munka? Az nem nagyon ment, és Hopper tartalékai fogyatkozni kezdtek… Úgyhogy pont kapóra jött egy nyugatnémet producer-rendező, Ernst Ritter von Theumer ajánlata.

hopper_24.jpg

Noha a cikket nem illusztrálják pikáns képek, a benne olvasható anekdoták miatt csak 18 éven felüli olvasóimnak ajánlom.

Tovább

Ken Russell és a világ legszexibb operafilmje

Aria / Nessun dorma (1987)

Ken Russellnek, a brit mozi fenegyerekének 1987-ben épp akadt némi szabad ideje két nagyjátékfilm (a Lory Byront és művészbarátait drogos rocksztár-elődökként ábrázoló Gótika és az Oscar Wilde színdarabját Rocky Horror Picture Show-szerűen prezentáló Salome utolsó tánca) forgatása között, így aztán igent mondott Don Boyd producer felkérésére, aki Aria címmel antológiafilm tető alá hozásán dolgozott. Boyd 10 áriából készíttetett 10 rendezőnagysággal klipszerűségeket, az alapkoncepció pedig az volt, hogy e kisfilmek nem az áriákhoz kapcsolható operákba adnak betekintést, hanem teljesen új cselekményt társítanak a jól ismert melódiákhoz. Russelltől még ebben az eredetiségre törekvő közegben is mindenki azt várta, hogy valami kirívóan egyedivel rukkol elő, ami természetesen bekövetkezett. Ki másnak jutott volna valaha eszébe, hogy egy élvonalbeli pornósztárt tegyen Giacomo Puccini legszebb áriájának hősnőjévé? Ehhez, kérem, Ken Russellnek kell születni…

aria_1987.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Tovább

Amikor Omar Sharifet majdnem megbotozták

The Rainbow Thief (1990)

Alejandro Jodorowsky chilei rendező 1970-ben szabadította a világra a keleti életfilozófiát pszichedelikus westernlátomás módjára tálaló A Vakond című filmjét, amelynek okán nem csupán a fesztiválszervezők figyeltek fel rá, de egyenesen John Lennon kedvenc direktora lett….

r2_3.png

Omar Sharif, aki lobbanékony természetével ment a rendezője, Alejandro Jodorowsky idegeire

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

„Sergio Leone nem hagyta békén a pincérnőket”

David Warbeck új-zélandi színész 1970-ben épp egy birminghami színház sikerdarabjában, a The Barretts Of Wimpole Street-ben (A Wimpole utcai Barrették) szerepelt, amikor az élete gyökeresen megváltozott. Az egyik előadás után betoppant hozzá több mint egy tucat hangoskodó olasz („úgy ordítottak, akár egy csapatnyi megvadult pávián”), és azt követelték tőle, hogy azonnal pattanjon fel velük az első Dublinba tartó gépre, majd a forgatási helyszínre érve játsszon el egy ír terroristát. A leghangosabb olasz, aki ráadásul egy különösen ragaszkodó medve elszántságával ölelgette Warbecket, miközben fránya angolsággal azt üvöltözte, hogy „csakhogy végre megtalálni téged, te arcod az igazi”, nem más volt, mint a spagettiwesternek koronázatlan rendezőkirálya, Sergio Leone, aki épp az Egy marék dinamit című készülő filmjéhez keresett kulcsfigurát.

01_5.jpg

David Warbeck

FIGYELEM! A cikk szókimondó jellege miatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Tovább
süti beállítások módosítása