Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

Hogyan nem lett kábítószer-ellenes zsaru Dennis Hopperből?

2021. július 17. - Teakbois

Dennis Hopper − a Szelíd motorosok és az Apokalipszis most sztárja, Hollywood egyik utolsó nagy lázadója, a hippi érzületű amerikaiak ikonja − 1983-ra eljutott oda, ahová csak a legszégyentelenebb drogfüggők képesek: heroin és kokain keverékével lőtte magát (ez a „koktél” végzett 1982 márciusában a The Blues Brothers főszereplőjével, Jim Belushival). Ha épp nem a napi adagja beszerzésével volt elfoglalva, a színész „rendelt” nőkkel orgiázott különféle lepukkant hotelszobákban, ugyanis szent meggyőződésévé vált, hogy a maffia vérdíjat tűzött ki a fejére, úgyhogy a hátralévő óráit, napjait, vagy esetleg hónapjait az élvezetek hajszolásával kívánta tölteni. És a munka? Az nem nagyon ment, és Hopper tartalékai fogyatkozni kezdtek… Úgyhogy pont kapóra jött egy nyugatnémet producer-rendező, Ernst Ritter von Theumer ajánlata.

hopper_24.jpg

Tovább

Ken Russell és a világ legszexibb operafilmje

Aria / Nessun dorma (1987)

Ken Russellnek, a brit mozi fenegyerekének 1987-ben épp akadt némi szabad ideje két nagyjátékfilm (a Lory Byront és művészbarátait drogos rocksztár-elődökként ábrázoló Gótika és az Oscar Wilde színdarabját Rocky Horror Picture Show-szerűen prezentáló Salome utolsó tánca) forgatása között, így aztán igent mondott Don Boyd producer felkérésére, aki Aria címmel antológiafilm tető alá hozásán dolgozott. Boyd 10 áriából készíttetett 10 rendezőnagysággal klipszerűségeket, az alapkoncepció pedig az volt, hogy e kisfilmek nem az áriákhoz kapcsolható operákba adnak betekintést, hanem teljesen új cselekményt társítanak a jól ismert melódiákhoz. Russelltől még ebben az eredetiségre törekvő közegben is mindenki azt várta, hogy valami kirívóan egyedivel rukkol elő, ami természetesen bekövetkezett. Ki másnak jutott volna valaha eszébe, hogy egy élvonalbeli pornósztárt tegyen Giacomo Puccini legszebb áriájának hősnőjévé? Ehhez, kérem, Ken Russellnek kell születni…

aria_1987.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Tovább

Amikor Omar Sharifet majdnem megbotozták

The Rainbow Thief (1990)

Alejandro Jodorowsky chilei rendező 1970-ben szabadította a világra a keleti életfilozófiát pszichedelikus westernlátomás módjára tálaló A Vakond című filmjét, amelynek okán nem csupán a fesztiválszervezők figyeltek fel rá, de egyenesen John Lennon kedvenc direktora lett….

r2_3.png

Omar Sharif, aki lobbanékony természetével ment a rendezője, Alejandro Jodorowsky idegeire

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

„Sergio Leone nem hagyta békén a pincérnőket”

David Warbeck új-zélandi színész 1970-ben épp egy birminghami színház sikerdarabjában, a The Barretts Of Wimpole Street-ben (A Wimpole utcai Barrették) szerepelt, amikor az élete gyökeresen megváltozott. Az egyik előadás után betoppant hozzá több mint egy tucat hangoskodó olasz („úgy ordítottak, akár egy csapatnyi megvadult pávián”), és azt követelték tőle, hogy azonnal pattanjon fel velük az első Dublinba tartó gépre, majd a forgatási helyszínre érve játsszon el egy ír terroristát. A leghangosabb olasz, aki ráadásul egy különösen ragaszkodó medve elszántságával ölelgette Warbecket, miközben fránya angolsággal azt üvöltözte, hogy „csakhogy végre megtalálni téged, te arcod az igazi”, nem más volt, mint a spagettiwesternek koronázatlan rendezőkirálya, Sergio Leone, aki épp az Egy marék dinamit című készülő filmjéhez keresett kulcsfigurát.

01_5.jpg

David Warbeck

FIGYELEM! A cikk szókimondó jellege miatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Tovább

Joey Heatherton, a tűsarkúval támadó díva

Joey Heatherton 1960-ban hódította meg az amerikai férfiszíveket, hogy aztán csaknem két évtizeden át ő legyen az USA egyik legfőbb Marilyn Monroe-pótléka. Noha nem volt tehetségtelen színésznő − ráadásul kitűnően énekelt −, Joey elsősorban könnyed kikapcsolódást ígérő filmekben kapott lehetőséget a bizonyításra, valamint előszeretettel tartott zenés-táncos önálló esteket „igényes szórakozásra” kiéhezett katonák és matrózok számára. 1972-ben hazánkban is megfordult, itt forgatta ugyanis Richard Burton partnereként a Kékszakáll-mítosz modernizált verzióját megannyi korabeli bombanőtársa (például Sybil DanningRaquel Welch és Karin Schubert) részvételével: Burton egy valóban tengerkék szakállú ex-náci nőcsábászt alakított, a kihívóan érzéki Joey pedig az ő utolsó feleségét. Joey csillagának fénye 1978-tól rohamosan tompulni kezdett, és a nyolcvanas évekre a díva szinte teljesen kikopott a köztudatból.

heatherton_22.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

A két Derek, Donald Trump és a kéjsóvár szellem

Ghosts Can’t Do It (1989)

Katie az idősödő (ne finomkodjunk: baromi idős) milliárdos üzletember, Scott kirakatfelesége. Noha több mint 30 év korkülönbség éktelenkedik köztük, a szerelmük nem is lehetne valódibb, és igencsak aktív életet élnek – ágyban és azon kívül is. Egy szomorú napon azonban véget ér a paradicsominak vélt állapot: Scott szívrohamot kap lovaglás közben (nem Katie „lovagolta meg” Scottot túl hevesen, hanem egy paripa hátáról zuhant le az addig fitten viselkedő öregúr), amelyet ugyan túlél, de szörnyű diagnózist kap a doktorától: búcsút kell mondania a szexnek, ugyanis egy túlságosan forró aktus bármikor leállíthatja a ketyegőjét. Scotton a hír hallatán a lehető legmélyebb depresszió lesz úrrá, úgyhogy amikor kiderül, hogy élemedett kora miatt esélye sincs a szívátültetésre, a kardjába dől… jobban mondva szájába veszi kedvenc vadászpuskáját, és meghúzza a ravaszt. A túlvilágon összefut egy dögös vezérlőangyallal, akit sikerül meggyőznie, hogy szellemként engedje vissza a földi hívságok honába – kizárólag azért tudja telebeszélni az angyalka fejét, mert az még kezdő a szakmájában, és fogalma sincs, hová is kell rakni az öngyilkosokat (állítólag a pokol egyes bugyraiban a helyük). Scott tehát gyászoló ifjú felesége mellett terem, de csak az asszony hallhatja őt, látni pedig senki sem látja. Az újból egymásra találó párt hamar elkezdi frusztrálni a tény, hogy továbbra sem kettyinthetnek, ezért Scott géniuszra valló ötlettel áll elő: Katie keres egy fiatal és jóképű fickót, akit aztán megöl, Scott pedig szépen beleköltözik az elhalálozó csődör testébe, utána pedig ismét vígan élhetnek, amíg meg nem hal valamelyikük… aki aztán elindulhat vissza a túlvilágról új testet keresni, amivel egy csodaszép reinkarnációs körforgást kapunk. Hogyan válasszon magának kinyírandó társat Katie? Scott erre is tudja a választ: minél több jelölttel kell lefeküdnie, hiszen semmi értelme annak, hogy Scott olyan Adónisz testébe tegye át a székhelyét, akinek mondjuk kicsi a hímtagja, vagy a muki egyszerűen csak nem kompatibilis szexualitás terén Katie-vel. A fekete özvegy a mesterterv megismerése után fogja az örökségét, és körbeutazza a világot a megfelelő áldozat után kutatva…

ljymbunegvkf3xuto1quk2guwso.jpgFIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Tovább

Jack Nance útja David Lynchtől a hátsó fertályig

1977-ben került a mozikba David Lynch első játékfilmje, a Radírfej, amely minden idők egyik legismertebb frizurájú színészévé tette a főszereplő Jack Nance-t. A magánéletben is furcsa szerzetnek számító Nance kitűnően alakította a mutáns gyermeke sírása elől a fantázia birodalmába menekülő Henry Spencert, akinek a kobakja – némi szürrealista hatásvadászat révén – ceruzák végén végzi radírként. Nance és Lynch között a forgatáson életre szóló barátság szövődött, így aztán a koravén külsejű színész a legendás direktor majdnem minden fontosabb filmjében szerepet kapott. Játszott a Dűnében, a Kék bársonyban, a Veszett a világban, a Lost Highwayben, valamint Lynch Twin Peaks című kultikus tévésorozatában és a hozzá kapcsolódó mozifilmben, a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem!-ben. Nance olyan további klasszikusokban is tiszteletét tette, mint a Szörnyecskék első része, Ken Russell A prosti című szatírája (a Micsoda nő! „ellenfilmje”), továbbá a Faye Dunaway és Mickey Rourke képességeit próbára tevő Bukowski-adaptáció, a Törzsvendég. Noha mindegyik általa megformált „legitim” karakter kellőképpen bizarra sikeredett, Nance legbizarrabbját a kíváncsiskodóknak a „kazettakölcsönzők” hátsó traktusában kellett keresniük: a színész ugyanis második feleségével fenekelős fétisvideót készített 1991-ben (tehát akkor, amikor már javában Twin Peaks-ezett), amelynek létezéséről csak az internetkorszak beköszöntével szerzett tudomást a művészfilm-rajongó nagyközönség.

22_1.jpegJack Nance és az ő világhírű sérója a Radírfejben

FIGYELEM! A cikk egyik illusztrációja meztelenséget ábrázol, valamint a témája is igen kényes, ezért csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Tovább

Sophia Loren elátkozott románca

Angela (1977)

Angela Kincaid, a prostituáltból lett kanadai pincérnő keményen dolgozik azért, hogy eltartsa újszülött gyermekét, akit férje távollétében hozott világra. A korai háborúból hazatérő apának, Benjaminnek azonban esze ágában sincs elhinni, hogy Angela az ő fiát szülte meg, nem pedig az állítólagos szeretőjéét. Benjamin a katonai szolgálata előtt a helyi keresztapának, Hogannek az alkalmazásában állt, és leszerelése után is neki akar dolgozni: azonnal kap is tőle feladatot; egy esedékes fegyverszállítmányt kell átvennie. A magát megcsaltnak képzelő Benjamin bosszúra szomjazik, és ráveszi Hogant, hogy raboltassa el Angela gyermekét, akit aztán nevelőszülőknek adnak. Angela pontosan tudja, kik állnak az aljas tett mögött, és névtelen telefonálóként közli a rendőrséggel Benjaminék fegyverbizniszének a helyszínét. Angela férje 20 évre rács mögé kerül, Hogan viszont megússza a letartóztatást, és tovább prosperál a maga mocskos szakterületén. Angela végül étteremvezetővé küzdi fel magát, ám egy nap az élete drasztikus fordulatot vesz: az éttermébe betoppan egy újdonsült húsfuvarozó fiú, Jean Lebrecque, akibe egy szempillantás alatt beleszeret. Szerencsétlen asszony nem sejti, hogy a saját halottnak hitt fiáról van szó, így örömmel kezd viszonyt vele. Benjaminnek időközben letelik a büntetése, és szabadulása után bosszúszomjasabb, mint valaha…

05_3.jpg

Noha a cikket nem illusztrálják meztelenséget ábrázoló képek, a kényes téma miatt csak 18 éven felüli olvasóimnak ajánlom.

Tovább

A tanárnő, aki a diákja tüzével játszott

They’re Playing With Fire (1984)

1984-et írunk: Los Angelesben tombol a hedonizmus, és még nyomokban sem találunk a „bűn” városában polkorrektséget… Az Ocean View Főiskolán Diane Stevens épp irodalomórát tart, és azt ecseteli, hogy Shakespeare Macbethjének kulcsfigurája a címszereplő felesége, akinek kapzsisága nem ismer határt, és a férjét arra is képes rávenni, hogy az előrejutás végett megölje szeretett királyát. A lúzer kinézetű Jay Richard ábrándos tekintettel issza szemtelenül vonzó tanárnője minden szavát, majd az óra végeztével elképesztő ajánlatot kap tőle: ugyan jöjjön már el valamelyik nap Stevens asszony jachtjára (az irodalomtanárok a világ ezen pontján efféle hasznos „kütyükre” költik a megtakarításaikat), és fényesítse ki a hajó fakorlátjai. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: a fényesítést a mellben is erős tanerő csupán előjátéknak szánta − a polírozás a fedélzeten kezdődik, de igen hamar a hálókabinban folytatódik. A nem túl meggyőzően tiltakozó és vézna diáknak esélye sincs a vágyait egy nőstény tigris gyengédségével kinyilvánító sportos vendéglátójával szemben. A kölcsönös megelégedéssel záruló aktus után Diane elviszi Jayt a benzinkúthoz, ahol a fiú a zsebpénzéért gürizik tanítás után, és közli vele, hogy majd kérni fog tőle egy szívességet… Mint kiderül, a szívesség abból áll, hogy meg kell ijeszteni Diane szintén tanár férjének kacsalábon forgó házban élő anyját és nagyanyját: ha ugyanis kellő mértékben megkergülnek ettől, könnyedén öregek otthonába lehet dugni őket, mesés vagyonuk pedig Diane és kegyetlenséget sugárzó arcú hitvese, Michael ölébe hull. Hát van olyan szerelmes diák, aki ne tenné meg ezt az apróságot imádott tanárnője és annak férje kedvéért? Persze, hogy nincs! Jay bukósisakban érkezik a villába nyugdíjas-rémisztés céljából, ám végül ő kap majdnem szívrohamot, Michael mamája ugyanis shotgunnal zavarja el az illetéktelen betolakodókat. Jay tehát fejvesztve menekül, ám közben rejtélyes ismeretlen érkezik a Stevens-kúriába, akinek már cseppet sem okoz gondot elbánni a két idős emberrel… olyannyira nem, hogy végül holtan hevernek a padlón. Vajon ki lehet a tettes? Michael? Diane? A kertész? Netán olyasvalaki, akire egyetlen néző sem gondolna? Szövődhet-e igaz szerelem a bajban a 20 éves nebuló és nála úgy 15 évvel idősebb tanárnője között? Vagy Diane Stevens nem más, mint a Los Angeles-i Lady Macbeth? A mamit és a nagyit lelőtték, de én inkább nem lövöm le a poént…

07_1.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Tovább

Steve McQueen, a veszély szerelmese

Steve McQueen… A hét mesterlövész, a Pillangó, A nagy szökés, és a Pokoli torony sztárja, akiért milliók rajongtak és persze rajonganak a mai napig. McQueen a férfias kiállás és a hanyag macsó elegancia megtestesítője, magánéletéről azonban idehaza nem jelent meg annak idején túl sok információ. Ha elmélyedünk a színészről írt legalaposabb nyugati biográfiákban, kiderül, hogy pályafutása legizgalmasabb filmjét pont saját magáról forgathatta volna.

mcqueen_22_1.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása