1983-at írunk… Chicagóban tombol a nyári hőség, mindenki izzadságtól csatakos ruhában vonszolja magát az utcákon. William Parrish, az ünnepelt, ám emberkerülő fuvolaművész egyike azoknak, akikről patakokban csorog a veríték napközben, az egyik este azonban nem csak a hőhullám izzasztja meg, hanem egy kínos felfedezés is: miközben szokása szerint távcsővel vizslatja, mi zajlik az övével szembeni toronyház emeletein, hirtelen ráeszmél, hogy a pont vele szemben lakó szomszédja, egy csinos hölgy szintén kukkol, ráadásul őt.  

Pickett Smith természetfotós egy Florida partjainál található sziget körül kenuzik, és a térségben zajló elképesztő mennyiségű szennyezés bizonyítékait fényképezi magazinja számára. A sziget és a rajta álló villa a dúsgazdag Crockett család tulajdona, amelynek egyik tagja, Clint, akkora hullámokat kelt az épp arra száguldó motorcsónakjával, hogy Smith felborul tőlük. Clint és húga, Karen, kihúzzák Smith-t a vízből, és engesztelésül meghívják kacsalábon forgó házukba, ahol a rátarti családfő és oligarcha, Jason Crockett egyszerre kívánja megünnepelni július 4-ét és a saját születésnapját.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Jean Reynaud, az unatkozó párizsi gyártulajdonos két dolgot szeret igazán csinálni: agyaggalambokra lövöldözni a képmutató hamis barátai körében és félrelépni. Noha otthon elképesztően kívánatos feleség várja Danielle személyében, akinek pedig az a legfőbb elfoglaltsága, hogy meztelenül csodálgatja magát a tükörben, Jean inkább nem otthon keresi a kielégülést. Legújabb szeretője Hélène Valmont, az egyik adósának neje, Jean azonban rögtön elveszti az érdeklődését iránta, amikor egy titokzatos szőkeség költözik a Danielle-lel közös lakása feletti bérleménybe. Nicole Perrier egy Klaus nevű brutális német kedvese, aki a fenti lakásból leszűrődő zajok alapján a bútorokat és Nicole-t is rendszeresen helybenhagyja.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

1977-ben járunk… Amerika egyik nebraskai porfészkén úrrá lesz a CB-őrület: mindenki, aki él és mozog, ezen az akkoriban roppant divatosnak számító rádiókommunikációs eszközön cseveg vagy kiáltja bele a nagyvilágba a maga hajmeresztő baromságait, sokszor egyenesen a vészhelyzetek bejelentésére szolgáló 9-es csatornán. Pók, a REACT nevezetű, vészhelyzetben való segítségnyújtással foglalkozó CB-s szervezet helyi önkéntese megelégeli az étert „szennyező” unatkozók napi 24 órában zajló karattyolását, ugyanis alig lehet kihallani a hangzavarból a valóban fontos közérdekű közlendőket − például azt, hogy a városon gyakran áthaladó macsó kamionos, Króm Angyal beleborult egy árokba a marhaszállítmányával és mentésre szorul. Pók, miután kihúzza a slamasztikából Króm Angyalt, úgy dönt, kinyomozza, kik rejtőznek a CB-zés közben használt álnevek mögött, és a 9-es csatorna rendjét feldúlókat az FCC (Federal Communications Commission, azaz Szövetségi Kommunikációs Bizottság) előírásaira hivatkozva megfosztja az antennáiktól.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Hickock kapitány a NASA megbízásából érkezik a nevadai sivatag alatt megbúvó titkos laboratóriumba, ugyanis főnökei hírét vették, hogy az itt zajló (Árnyzóna fedőnevű) katonai kísérlet során egy biztonsági őr tesztalany sajnálatos és tisztázatlan módon elhalálozott. Hickock a nyomozása helyszínén sorban megismerkedik az ott tartózkodókkal…

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Michele egy Las Vegas-i bár go-go táncosa, aki ugyan érzékeli az új idők, azaz a 60-as évek végének változásokat hozó szelét, mégsem hajlandó megválni a színpadon a ruháitól, inkább lenge öltözékben rázza a ráznivalóját a rezidens banda rockmuzsikájára. A békés táncikálásnak Michele egyik kolléganőjének meggyilkolása vet véget: Nikki Morrist féltékeny volt férje, Alan agyonlövi egy szabadtéri kávézóban, és az exneje lezülléséért hibáztatott barátnőket, Michele-t és Irist is helyben lepuffantaná, de a lányoknak sikerül kereket oldaniuk.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Harold Fine az 1960-as évek végén pont azt a fajta unalmas életet éli, amely megannyi kortársának is kijutott: konzervatív felfogású szülei minden lépését felügyelik, és úgy tűnik, semmi sem akadályozhatja meg, hogy összeházasítsák a titkárnőjével, Joyce-szal (természetesen a munka ünnepén – amely szünnap −, nehogy egyetlen olyan órát is elvesztegessenek, amelyet egyébként igahúzással tölthetnének). Harold élete (és életfelfogása) azonban gyökeresen megváltozik, amikor a családja kedvenc kóser hentesének temetésén megismerkedik laza erkölcsű öccse, Herbie hippi barátnőjével, Nancyvel.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Egy csupa régi motoros profi bűnözőből álló banda az éj leple alatt robbanásokat idéz elő egy megnevezetlen brazil város olajfinomítóinál (ugyanitt található egyébként egy drágakőbánya is), majd miközben az alkalmazottak a tűz eloltásán fáradoznak, antihőseink kifosztják a telep smaragdokkal teli széfjét. Miután sikeresen kereket oldottak az őket üldöző biztonságiak elől, a Robert Lasky által dirigált rablók egy tóba pottyantják a smaragdokat tartalmazó ládát, és megígérik egymásnak, hogy csupán hatvan nap elteltével és közös erővel hozzák majd felszínre, addigra ugyanis már biztosan nem fogja őket (és persze zsákmányukat) lázasan keresni a rendőrség.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Az aktfotósként és nőrablóként egyaránt aktív Dennis Hopper − a Szelíd motorosok és az Apokalipszis most sztárja, Hollywood egyik utolsó nagy lázadója, a hippi érzületű amerikaiak ikonja − 1983-ra eljutott oda, ahová csak a legszégyentelenebb drogfüggők képesek: heroin és kokain keverékével lőtte magát (ez a „koktél” végzett 1982 márciusában a The Blues Brothers főszereplőjével, John Belushival). Ha épp nem a napi adagja beszerzésével volt elfoglalva, a színész „rendelt” nőkkel orgiázott különféle lepukkant hotelszobákban, ugyanis szent meggyőződésévé vált, hogy a maffia vérdíjat tűzött ki a fejére, úgyhogy a hátralévő óráit, napjait, vagy esetleg hónapjait az élvezetek hajszolásával kívánta tölteni. És a munka? Az nem nagyon ment, és Hopper tartalékai fogyatkozni kezdtek… Úgyhogy pont kapóra jött egy nyugatnémet producer-rendező, Ernst Ritter von Theumer ajánlata.

Dennis Hopper emberbarát hangulatban

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Éricet, a profi hímringyót a közvetítő cége Viriane Labastier úrnő vidéki kastélyába küldi, ugyanis az előkelő hölgy fizetett férfitársaságra vágyik Isten háta mögötti lakhelyén. Miután Viriane jéghideg tekintetével tetőtől talpig végigmérte a „küldeményt”, közli Érickel, hogy nem találja elég jóképűnek, úgyhogy nyugodtan üljön vissza az autójába, és meg se álljon hazáig – a bérét természetesen így is megkapja, elvégre egy vérbeli úrnő mindig korrekt. Éric azonban olyan, mint a Lee van Cleef által játszott bérgyilkos a Sergio Leone-féle A Jó, a Rossz és a Csúfban: ha őt egyszer megbízzák egy munkával, még a saját megbízója sem akadályozhatja meg annak elvégzésében.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.