Steve Oliver (Haragos angyalok a benzingőzős pokolból) sosem lett világsztár, de kevesen tudtak olyan hitelesen megformálni egy motoros huligánt, mint ő… elsősorban azért, mert Steve a való életben is az volt, olyannyira, hogy a Hells Angels tiszteletbeli tagjává választotta. A kaliforniai Riverside-ban nevelkedett vagány jó néhány szakmát kipróbált, mielőtt színésznek állt: volt taxisofőr, fitneszedző és bokszoló is, valamint a vietnámi háború idején aknaszedő hajón teljesített szolgálatot. A filmes karrierje rögtön főszereppel indult: az erotikus műfajt forradalmasító Russ Meyer (Akinek Hemingway fizette az első menetet) Motorpsycho! című 1965-ös klasszikusában romantikázásra hajlamos motorost alakított.
Steve Oliver A meztelen állatkert című filmben
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Steve 1968-ban a legendás dívát, Rita Hayworth-öt átverő dzsigolóként brillírozott William Grefé kultfilmjében, A meztelen állatkertben (The Naked Zoo), 1971-ben pedig vérkarkassá változott teliholdkor a Motoros farkasemberek (Werewolves On Wheels) című formabontó alkotásban. Olyan, Magyarországon is népszerű tévésorozatokban is felbukkant, mint a Starsky és Hutch vagy a San Francisco utcáin, 1977-ben és 1978-ban pedig eljátszhatta legemlékezetesebb figuráját: A furgon (The Van) és a Malibu Beach című tengerparti bulifilmek ingerlékeny izompacsirtáját, Dugant, aki minden vézna strandoló legényt megvetően köcsögnek titulál, és akkor sem változik a véleménye, ha látja, hogy szegénykék képesek becsajozni.
„Akárhány bombanővel is bújtok ágyba…”
„... ti, cingár véglények mindig köcsögök maradtok, legalábbis számomra.”
1978-tól kezdve a veszélyt kifejezetten kedvelő Steve Oliver fokozatosan átlényegült körözött bűnözőket a rendőrök helyett elfogó fejvadásszá, előtte azonban még együtt játszott régi „ellenségével”, a Pokoli torony és a Pillangó sztárjával, a szintén kemény fickó hírében álló Steve McQueennel. A B-vonalas Steve így emlékezett vissza az A-ligás Steve-vel kapcsolatos élményeire egy 2008-as interjúban:
Steve McQueennel 1960-ban találkoztam először. Ekkoriban az Élve vagy halva című western-tévésorozatban szerepelt, és bár még nem számított akkora sztárnak, mint később, már sokan felismerték az utcán: többek közt én is, aki ekkor még csak 20 éves voltam, és még el sem kezdtem a színészi pályámat. Steve beszáguldott a sportkocsijával a benzinkútra, ahol épp a motoromat tankoltam, és szépen áthajtott a csizmámon. Hegyes orrú lábbelit viseltem, a kocsikerék pedig pont elvétette a lábujjaimat, de mivel alig két-három centin múlt, hogy Steve megnyomorítson, szóvá tettem a dolgot, amire ő eléggé lekezelően reagált, bocsánatot kérni meg eszébe sem jutott. Nem csípem a rossz modort, úgyhogy kirángattam az autójából, behúztam neki párat, aztán − csak úgy miheztartás végett − hozzáütögettem a fejét párszor a járgánya ajtajához, majd felpattantam a motoromra, és mentem a dolgomra. 1978-ban kezdték forgatni a Tom Horn című westernt, amely végül csak 1980-ban került a mozikba. Az ügynököm szerzett nekem benne egy kisebb szerepet: vadnyugati bokszolót kellett alakítanom, akinek a bajnoki címre való esélyességét Tom Horn, azaz Steve McQueen arcátlanul kétségbe vonja. Nem találkoztam Steve-vel a benzinkúti incidens óta, és kedvem sem volt hozzá, de az ügynököm addig nógatott, míg elmentem a meghallgatásra, amelyet persze a rendező, a producer és Steve tartott. Steve hosszasan nézegetett, és kijelentette, hogy ismerős vagyok neki valahonnan. James Coburn közös barátunk volt, úgyhogy mivel nem akartam felemlegetni a benzinkutas élményünket, azt mondtam, hogy talán látott James valamelyik közelmúltbéli, több száz fős partiján, de még valószínűbb, hogy előző este valamelyik csatornán egy új tévéfilmben. Steve megrázta a fejét, és közölte, hogy nem, majdnem húsz évvel ezelőttről rémlik az arcom. Ekkor már úgy voltam vele, hogy tojok az egészre, nem nyalok feneket semmilyen szerepért, és kiböktem: „Ha jobban utánagondolok, 1960-ban futottunk össze először, és cafatosra rúgtam a seggedet, miután áthajtottál a csizmámon.” McQueen hosszú másodperceken át meredten bámult rám, azt hittem, azonnal eltávolíttat a testőreivel, de végül így szólt: „Tiéd a szerep, pont neked való.” Valóban az volt: a bokszolóm a filmben alaposan elpáholja Steve figuráját, bár ebből semmi sem látszik − csak annyi történik, hogy a gúnyos megjegyzését követően nagy verést ígérve közelítek Steve felé, aki a következő jelenetben a sebeit nyalogatva hever egy istállóban.
„Bajnoki cím? Még a nagyanyám ellen küzdve sem tudnál bajnoki címet szerezni, hapsikám.”
„Úgy látszik, nem volt elég, amit a benzinkúton kaptál tőlem, Steve… Mazochista vagy.”
