A Szárnyas Kígyó Légió fekete ruhás, humanoid ufonautái Ramszesz kapitány vezetésével elhagyják az Orion-övben található szülőbolygójukat, az Alfát, ugyanis a planéta hamarosan szupernóvával fog ütközni, és az egyetlen alfahímnek és alfanősténynek sem okoz majd örömet. Ramszesz és hűséges katonái egy repülő csészealj-flottával érkeznek meg a Tejútrendszerbe, ahol rögtön új otthont keresnek maguknak. Megannyi földlakó elrablása és biológiai vizsgálata után Ramszesz rájön, hogy az ő népe valójában a földi leszármazottja, azaz a távoli múltban egy mára letűnt fejlett civilizációnk képviselői meglátogatták őket, és hatalmas szexpartit rendeztek az Alfa felszínén (sőt talán még alatta meg a légterében is). Tehát Ramszeszéknek tökéletesen megfelelne a Föld állandó tartózkodási helynek, csakhogy az hemzseg a földlakóktól… Mielőbb ki kell hát iktatni a sok felesleges oxigénpusztítót, rokoni szálak ide vagy oda.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Ramszesz és csapata módszeresen irtja az irtható földieket: az elrabolt (azaz ufológiai szakszóval: eltérített) delikvenseket hipnotizálják, és öngyilkosság elkövetésére szóló parancsot plántálnak az elméjükbe, amelynek következtében aztán napokkal vagy hetekkel az UFO-élményük után önkezükkel vetnek véget életüknek. Nemsokára indulhat a nagyüzemi öngyilkossági hullám-generálás, ugyanis Ramszeszék a műholdjaink szomszédságában kívánnak üzemeltetni egy olyan hipnotizáló masinát, amely a föld teljes lakosságát arra ösztönözné, hogy kicsinálja magát. Mielőtt azonban erre sor kerülhetne, Ramszesznek le kell számolnia néhány földönkívüli kollégájával, akik akadályoznák a diktátorrá válásban. Az univerzális békefenntartói szerepet betöltő Fajok Intergalaktikus Ligája ugyanis egy csinos kis piramist tart fenn az egyik óceánunk mélyén, és szigorúan ügyelnek arra, hogy minden, a Földet felkereső űrlény kulturáltan viselkedjen, amíg nálunk időzik, valamint arra is, hogy semmiképp se lépjenek kapcsolatba velünk.
Vajon miért történik egyre több UFO-észlelés Kanadában?
Hát mert Ramszesz kapitány (Christopher Lee) és bandája röpköd felettünk!
„Isten hozott a Fajok Intergalaktikus Ligájának bázisán, Ramszesz! Hadd ajánljam figyelmedbe a bordélyunkat, ahol a galaxis minden szegletéből találsz lányokat.” (A diskurzus kussolva folyik, ugyanis az ufonauta übermenschek kizárólag telepatikus úton kommunikálnak, azaz nagy büdös francot használják a szájukat…)
„Itt van például Gazeth, azaz Victoria…”
„Victoria megfelel, a jó seggű hosszú hajúakat részesítem előnyben, a kopasz feministák hidegen hagynak.”
„Az is megkönnyítette a választást, hogy az egyik elrabolt földlakónál találtam egy Penthouse-t, amelyből kiderült, mire is számíthatok Victoriát illetően.”
A víz alatti piramisközpontot a Zeta Reticuliról származó, jókora fejű humanoid teremtmények irányítják, és Ramszeszt még az sem hatja meg, hogy a megfáradt űrbéli utazókat topmodell külsejű örömlányok várják a fajok közti megbékélés érdekében létrehozott helyi bordélyban: szinte mindenkit halálra lézerez a csatlósaival, ám két csészealjnyi nagyfejűnek sikerül kereket oldania. Mint kiderül, a Liga szuperfejlett lényei nem tudják egyedül megjavítani a Ramszesz által megrongált repülő masináik számítógépeit, ezért elrabolják Allan Duncan professzort, a médiában is gyakran szereplő UFO-hívő csillagászt, valamint Malcolmot, a komputerzsenit, hogy segítsenek nekik megmenteni az emberiséget. Miközben a Földön egyre többen követnek el rejtélyes okból öngyilkosságot, az űrben végső összecsapás készülődik…
„Jó volt veletek, lányok, de sajnos titeket is likvidálnunk kell.”
„Jaj, de mennyei egy kis masszázs, ha már fárad a nyakam az űrháborútól.”
Ed Hunt Los Angelesben nevelkedett és kémikusnak készült, azonban a sors közbeszólt, és kanadai zsánerfilmes direktor lett belőle. A pályáját párkapcsolati drámáknak álcázott szexfilmekkel kezdte, máig emlegetett fő műveit azonban akkor szabadította a világra, amikor sci-fi és horror műfajra váltott − két legismertebb tudományos-fantasztikus bizarrsága, az 1988-as Az agy (The Brain), valamint az 1977-es Csillaghajó-invázió (Starship Invasions) a magyar videotékákba is eljutott a VHS-korszakban. Az 1977-es év igencsak nevezetes a sci-fi történelmében, ugyanis ekkor került mozikba a műfaj két meghatározó alkotása, az űrcsatákat felvonultató Star Wars első (később negyedikre átkeresztelt) része, valamint a földönkívüliek földi látogatásáról szóló Harmadik típusú találkozások. A Csillaghajó-invázió olyan benyomást kelt, mintha e két alkotás ihlette volna, noha mindkettőnél hónapokkal korábban debütált. Aki abban reménykedik, hogy George Lucas vagy Steven Spielberg fent említett munkáihoz hasonló, nagyszabású és méregdrága produkciót tekinthet meg Ed Hunt jóvoltából, az hatalmas csalódásra számíthat: a Csillaghajó-invázió olcsó látványvilága és fapofával prezentált kreténsége ugyanis az 1950-es évek B-kategóriás sci-fijeit idézi. A habot a közmondásos tortán pedig az jelenti, hogy Hunt úrnak nem a nevettetés volt a célja, hanem az, hogy elkészítse az első olyan filmet, amelyben a földönkívüliek pont úgy néznek ki, mint amilyennek az általuk a 70-es évtizedben állítólag elrabolt (majd megkerült) személyek leírták őket az élménybeszámolóikban. Hunt olyannyira megveszekedett UFO-rajongó volt, hogy egy szintén komolynak szánt dokumentumfilmet is rendezett az idegen lények földi ténykedéséről Az UFO-k valódiak (UFO’s Are Real) címmel 1979-ben – ebben olyan, szavahihetőnek tartott UFO-kutatók szólaltak meg, mint Stanton Friedman atomfizikus, a híres roswelli UFO-katasztrófáról szóló legrészletesebb könyv társszerzője.
Duncan professzor (Robert Vaughn) a szakirodalmat bújja…
… nemsokára viszont egy bigyóval a homlokán bámulja Phit (Tiiu Leek), a Zeta Reticuli tudós asszonyát
Malcolm (Henry Ramer) túlságosan megerőltette az agyát programozás közben, úgyhogy nincs az a bolygóközi összecsapás, amely arra késztetné, hogy ne heveredjen le egy félórácskára
Phi és szárnysegédje épp megmenti Mrs. Duncant (Helen Shaver – Érett nők dicsérete), miután Ramszeszék sugallatára felvágta az ereit
Ed Hunt a főszerepekre két pénzszűkében leledző és szebb napokat látott élvonalbeli színészt igazolt le: a jó oldalon álló Allan Duncant Robert Vaughn (A 18-as hangár titka + Pokoli torony), az éjfekete lelkű Ramszesz kapitányt pedig Christopher Lee (Véráldozat és dél-afrikai átok + A testőrök visszatérnek) játszotta. Hogy azok se panaszkodjanak, akik kizárólag egy szemrevaló nő kedvéért hajlandóak végigülni egy ekkora baromságot, a tengermélyi bordély legszebb prostiját Victoria Johnson formálta meg, akit a Penthouse-ban − a Playboynál jóval merészebb fotókat tartalmazó hírhedt szexmagazinban − megjelent képei tettek először férfiálmok, később pedig olyan filmek szereplőjévé, mint a Smokey és a bandita, a Grizzly, vagy akár a Csillaghajó-invázió. Míg a Playboyban felbukkanó lányoknak playmate (játszótárs) a titulusa, addig a Penthouse-nak petjei (dédelgetett kiskedvencei) vannak: Victoriát az olvasótábor és a szerkesztőség egyaránt az 1977-es és 1979-es év csúcspetjévé választotta. Érdemes megjegyezni, hogy a bájait készséggel közszemlére bocsátó művésznő volt Angie Dickinson (A színész, aki emberrablónak adta ki magát) testdublőrje Brian De Palma Gyilkossághoz öltözve című thrillerjének emlékezetes zuhanyzói jelenetében. Christopher Lee 1999-ben azt nyilatkozta, hogy számos vitatható értékű filmben szerepelt addigi pályafutása során, de egyedül a Csillaghajó-inváziót érzi annyira kínosnak, hogy azt kívánja, bárcsak ne mondott volna igent a felkérésre. Kétségtelenül bugyuta produkcióról van szó, én viszont sokkal jobban szórakoztam rajta (nem is egyszer!), mint megannyi klasszikus és minőségi vígjátékon. Amikor a film elején Ramszeszék elrabolnak egy, a szántóföldjén melózgató öreg traktorost, hogy aztán a csészealj fedélzetén egy Victoria-csinosságú földönkívüli légióssal létesítsen fajközi szexuális kapcsolatot, azt egyszerűen nem lehet erőteljes röhögés nélkül befogadni, ahogy a minimalista eszköztárú űrbéli UFO-háborút sem. Tanulság: tényleg léteznek olyan filmek, amelyek annyira rosszak, hogy már jók, és e kategóriának egyik legtiszteletreméltóbb képviselője a Csillaghajó-invázió.
„Mondd csak, drága farmerem, hová lett a farmerem?”
„Niiincs raaajtaaad!”
Ráadás:
Victoria Johnson a Penthouse üdvöskéjeként
