Angelo, akit mindenki csak Angelnek (Angyal) becéz, Az ördög ügyvédjei nevű motoros banda tagja, de nem éppen róla mintázták a (betyár)becsület szobrát: 10 ezer dollárért mélyinterjút ad a Like magazinnak, amelyben a válogatott nehézfiúkból álló kompániája minden féltve őrzött titkát kifecsegi. Angel van akkora barom, hogy nem óhajt rejtélyes informátorként megbújni a háttérben, inkább nevét és arcát vállalva szerepel a cikkben, valamint a címlapon is. A pokol urának motoron száguldozó jogi képviselői természetesen nem repesnek az örömtől, amikor meglátják az újságosstandokon a Like legfrissebb számát, és úgy döntenek, móresre tanítják szószátyár társukat.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az ördög ügyvédjei lefizetnek egy korrupt közlekedési rendőrt, aki aztán előállítja a menekülő Angelt gyorshajtásért Pismo Beach városában. Mivel az áruló angyal nem tudja kifizetni a büntetést, fogdába kerül, az egykori elvbarátai pedig elindulnak Los Angelesből, hogy a szabadulása után tárt karokkal fogadhassák, és persze kinyírhassák. Angel felhívja a fogdából rég nem látott alkalmi barátnőjét, a pincérnő Laurie-t, hogy ugyan már legyen olyan kedves, és rendezze helyette a számlát. Laurie bármit hajlandó megtenni az őt jó ideje hanyagoló bajszos huligán kedvéért, úgyhogy egyetlen éjszaka alatt összekurválkodja az óvadékra valót.
„Tehát ha pénz kell, rögtön rám gondolsz… Rendes fickó vagy, Angel.”
„10 ezer dollárért árusítottam ki a motoros klubom sztoriját…”
„Ha fűt a kalandvágy, velem menekülsz, bébi.”
„Ron és a többiek bottal üthetik a nyomunkat.”
„Na, ki a legnagyobb király a sztrádán? Mondd szépen, bébi, hogy „te vagy az, Angel”.”
Angel csak a Like San Franciscó-i szerkesztőségében tudja átvenni a bőbeszédűségéért járó júdáspénzt, ezért maga mögé ülteti Laurie-t a motorjára, és − nyomában a Ron nevű exbajtársa által irányított bandával – elindul Friscóba. Útközben Angel úgy ítéli meg, hogy nem ártana meghúzni magukat Laurie-val valahol addig, amíg a motoros banditák megunják a kergetésüket, és inkább hazarobognak L. A.-be. A választása egy birkafarm közelében álló, rossz állapotú és lakatlan házikóra esik, amelyet Laurie igen hamar takarossá varázsol. Angel megszabadul a bajuszától, és vadonatúj külsejével rögtön rokonszenvessé válik a birkatenyésztő Dan Felton számára – a szimpátia felébredése persze nem csak az arcszőrzet eltüntetésének köszönhető, hanem annak is, hogy Angel megjavítja Dan „betegeskedő” kisteherautóját, valamint ama ténynek, hogy ifjú éveiben Dan motorversenyző volt, és ha valamit igazán értékelni tud, az egy motormániás szomszéd. A birkatenyésztő felfogadja Angelt segédnek, a jó útra térni vágyó rosszfiú pedig kezdi úgy érezni, hogy Laurie-val egyetemben képes lesz megszokni, sőt élvezni a vidéki életformát. Mielőtt beköszönthetne az idill, megérkeznek Ronék, akik pont Dan lányától, a naiv és gyanútlan Megtől értesülnek Angel hollétéről, és elszabadul a pokol…
„Sokáig kell még Angelt keresve motoroznunk, Ron? Már vágja a seggemet a nyereg.”
„Puhány alak vagy, Pappy, az emberi faj szégyene.”
„Szép kis házikó ez.”
„Lássuk, milyen belülről!”
„Jó volt dugni a szalmán, de túl sok helyet foglal, úgyhogy szórjuk ki az ajtó elé.”
Jack Starrett színész és filmrendező (A vietnámi veterán és a szőke ciklon + A kisváros, ahol a seriff a legnagyobb gazember + Haragos angyalok a benzingőzös pokolból), az amerikai exploitation színtér egyik legfőbb alakja 1969-ben debültált direktorként a Fuss, Angyal, Fuss! (Run, Angel, Run!) című motoros drámával. A 60-as és 70-es évek motoros filmjeinek többsége elsősorban akció-, valamint a bandák dorbézolását bemutató jelenetekből áll, Starrett műve viszont felerészt párkapcsolati melodráma. Angel ambivalens figura: egyrészt erőszakos bunkó, másrészt érzékeny lélek, aki a kifakadásai után pityeregve könyörög Laurie-nak egy csipetnyi szeretetért és megértésért. Noha nehezen szánja rá magát arra, hogy bűnözés helyett kétkezi munkával keresse a kenyerét, Angel néhány kimerítő birkázós napot követően (a feladatai közé tartozik nyírás előtt lefertőtleníteni az állatok szőrét) már úgy viselkedik, mint bármelyik munkásosztálybeli igavonó férj: ingerülten követeli a zabálnivalót, és nem hatja meg, hogy a nőjének nem volt ideje főzni. Laurie megpróbálja elhagyni Angelt, de már stoppolás közben rájön, hogy neki igenis jó útra terelendő rosszfiú kell, mert egy semmiféle kihívást nem jelentő jófiú mellett halálra unná magát.
„Kenyér, meg valami kenhető matéria… Engem bizony főtt étellel illene kínálni!”
„Nem volt időm főzni, a házunkat kellett lakhatóbbá varázsolnom.”
„Tudod, mi a baj veled, Laurie? Hogy nem vagy olyan, mint Dan felesége. Az a csodálatos asszony minden este többfogásos vacsorával várja az urát!”
„Hogy tetszik a birkafertőtlenítés, Angel?”
„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Harley-mon száguldva ilyesmiről álmodoztam, Dan.”
A Fuss, Angyal, Fuss! legemlékezetesebb jelenetei természetesen nem azok, amelyek Angel és Laurie magánéletébe nyújtanak betekintést, hanem a szégyentelen exploitation történéseket tartalmazók. 1. A film elején Angel és Laurie az ördög ügyvédjei elől menekülve egy tehervonaton találnak menedéket, ahová Angel elsőrangú ugratással juttatja fel a Harley-ját. A választott vagonjukon azonban három csavargóval – egy idénymunkásnak, valamint egy lecsúszott tanárnak kinéző fehérrel és egy tipikus gangszta feketével – kénytelenek osztozni, amikor pedig a hobók kijelentik, hogy igényt tartanának Laurie ölelésére, Angel a fehéreket kihajítja a sínek mellé, a meghunyászkodó feketét viszont nem. 2. Az Angelt üldöző Ron és motorosai betérnek egy vidéki mulatóba, ahol a tinédzserek épp Hammond orgonával megbolondított garázsrockra ropják. Miközben Ron a parkolóban felszedi Meg Feltont, a helyi szépségekkel táncra perdülő bűntársai a földkerekség legelmebetegebb mozgásművészetét prezentálják. 3. A filmtörténetnek rengeteg elképesztő naivája létezik, de egy sem hasonlítható Meg Feltonhoz, aki az éjszaka kellős közepén, széles mosollyal az arcán és önként követ négy mosdatlan és már messziről életfogytiglanra érdemesnek látszó motorost az erdőbe, azt gondolván, hogy a derék férfiak beérik azzal, ha a tábortűz mellett elcsacsogja nekik, milyen volt a legutóbbi helyi szarvasmarha-vásár.
„Szóval motorozol, Angel? Jártál már San Franciscóban? Milyenek ott a hippi kommunák?”
„Hippikkel mi nem közösködünk, Meg. Azok nyámnyila szolgálatmegtagadók, mi viszont majdnem mind bajkeverő exkatonák vagyunk.”
„Nézzünk csak körül a birkafarmon!”
„Jól vésd az eszedbe, Meg: ha egy motoros beinvitál a sűrűbe, az nem beszélgetni akar.”
„Remélem, Angel mindannyiótokat kinyír, amiért megerőszakoltatok.”
Angel szerepét a való életben is kőkemény ökléről híres William Smith (Aki simán legyőzte Schwarzeneggert + Szexi pincérnők életveszélyben) kapta, aki ezúttal is vérbeli macsóként tündökölt, újfent meggyőzve közönségét arról, hogy a színészi tehetsége legalább akkora, mint impozáns muszklijai. Laurie-t nem más játszotta, mint Jack Starrett felesége, Valerie, akinek a Fuss, Angyal, fuss! az egyetlen mozifilmje − ettől eltekintve csak tévésorozatok epizódjaihoz hívták a producerek, noha nem teljesített rosszabbul a sztárrá vált kolléganőinél (Jack és Valerie lánya, Jennifer a négygyerekes Felton család egyik porontyaként látható a papája motoros meséjében). A mellékszereplők gárdáját csupa jellegzetes arcú zsánerfilmes színész alkotja: Dan Feltont Dan Kemp (A pokol véres ördögei), a bosszúszomjas Ront Gene Shane (Motoros farkasemberek), a korrupt rendőrt Bruce Kimball („Tönkreszexeltétek a karrieremet!” + Dögevő katonák a bordélyban), az egyik motorost pedig Robert Tessier (Száguldó nőrablók a Bronson-kanyonban) formálta meg, és pár másodpercre Patrick Wright (Bikinis hölgyek autómosója) is felbukkan Corvette-sofőrként. Meg Feltonként Margaret Markovban, a Láncra vert nők (Black Mama, White Mama) című hírhedt exploitation klasszikus későbbi főhősében gyönyörködhetünk, akinek ez volt az első filmes munkája. Margaret 1976-ban feleségül ment a szívtipró színész-producerhez, Mark Damonhoz (Az ördög nászéjszakája), és innentől fogva csupán családanyaként tevékenykedett. Egy kisebb szerepben a film alapötletét jegyző Richard Compton (A nyílvesszős gyilkos) is felbukkan, aki szintén 1969-ben kezdte a saját rendezői pályafutását, Jack Starrett pedig a hangjával van jelen saját művében − ő szinkronizálta a benzinkutas figuráját. A Fuss, Angyal, Fuss! röpke 13 nap alatt készült, és még az alkotóit is meglepte, hogy mekkora sikert aratott: az 1969-es esztendő 17. legjövedelmezőbb amerikai filmje lett. Inkább kellemes kuriózum, mint mestermunka, a műfaj szerelmeseinek azonban kötelező néznivaló.
„Levágtam a bajuszomat, de még mindig nem főzöl nekem, édesem. Szerinted ez így tisztességes?”
„Majd ha szétszedted a motorodat, és kidobtad a kukába a bőrdzsekiddel együtt, elhiszem, hogy tényleg megváltoztál, és akkor elkezdek konyhatündérkedni.”
Ráadás:
A Fuss, Angyal, Fuss! betétdala a lemezeladási rekorder countrysztár, Tammy Wynette előadásában
Margaret Markov a Playboy magazinban…
… és Roger Vadim rendező, valamint egy számomra ismeretlen hölgy társaságában a Lányok, csak szép sorjában! (Pretty Maids All In A Row) című 1971-es fekete komédia forgatási szünetében
