Jeffrey Hurst (igazi neve: Jeffrey Eagle) egyike volt a 70-es évek azon „tengődő” New York-i színészeinek, akik esténként off-Broadway Shakespeare-adaptációkban léptek a világot jelentő deszkákra, valamint epizodistaként bukkantak fel olyan népszerű tévésorozatokban, mint a Jaclyn Smith (Charlie angyala az oligarcha ellen + Charlie angyala és Hitler autója), Farrah Fawcett (A feminista, aki macsó rendőrt szeretett) és Kate Jackson (Charlie angyala és a vagány szeszcsempész) nevével fémjelzett Charlie angyalai, ám a nagy áttörés sosem jött össze nekik, legalábbis mainstream vonalon… miközben a 42. utca pornómozijainak plakátjain rendre ők mosolyogtak főszereplőkként.
Jeffrey Hurst, a búsuló Juhász Ferenc-hasonmás New York-i pornósztár
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Jeffrey néhány éve már pornószínészként egészítette ki a színházi és tévés keresetét, amikor felkérték sorozatgyilkosnak egy Felcsípés (Pick-Up) című 1977-es rövidfilmhez. A forgatókönyv szerint Jeffrey figurája nőket szed fel, akiket aztán a lakásán tesz el láb alól szeretkezés után. Utolsó áldozata egy rövid hajú szőke hölgy lenne, aki azonban kemény diónak bizonyul − olyannyira, hogy végül ő nyírja ki Jeffrey-t egy konyhakéssel. A szőkeséget nem más alakította, mint az akkoriban még karrierje elején járó, később azonban nyolcszor is Oscar-díjra jelölt Glenn Close (Végzetes vonzerő + Veszedelmes viszonyok + Az ördög Pradát visel), akinek ez volt az első filmes munkája, és bár kissé tartott a szoft jellegű, de azért meglehetősen merész szexjelenettől, Jeffrey-nek sikerült annyira ellazítania, hogy az operatőr zökkenőmentesen rögzíthesse a képsorokat.
Glenn Close a Végzetes vonzerő című 1987-es pszichothriller őrült szeretőjeként
A bajuszkirály pornósztárnak ezt követően 14 éven át kellett várnia arra, hogy ismét összefusson időközben világhírűvé vált kolléganőjével. Jeffrey így számolt be a keserű viszontlátásról egy 2013-as interjúban:
Miután lezártam a pornós pályafutásomat, gyógymasszőrként helyezkedtem el Los Angelesben. 1991-ben tartották a városban a Brooklyni mosoda című színdarab bemutatóját Glenn Close, Laura Dern és Woody Harrelson főszereplésével, a producer pedig engem szerződtetett arra, hogy az előadások után nyakmasszázsban részesítsem a fáradt színészeket. Izgatottan vártam Glenn érkezését a kulisszák mögött. Megjött, és nyilvánvaló volt, hogy nem emlékezett rám. Kezet fogtunk, majd közöltem vele, hogy mi már játszottunk együtt sok-sok éve. Csillogó szemmel kérdezte, hogy miben. „A Felcsípésben ’77-ben” – feleltem. Rögtön megváltozott az arckifejezése, aztán jéghideg megvetéssel csak ennyit mondott: „Szóval ABBAN a filmben, és maga AZ a színész!” Ezután sarkon fordult, faképnél hagyott, és persze sosem tartott igényt a masszázsomra. Nem tudtam mire vélni az utólagos ellenszenvét, mert a forgatáson remekül egymásra hangolódtunk. Pár éve megpróbáltam beszerezni a Felcsípést, de a jelek szerint minden kópiája nyomtalanul eltűnt. Egy hollywoodi elit körökben mozgó barátom szerint Glenn a befutását követően felvásárolta és megsemmisítette az összes szalagot; nehogy kiderüljön, hogy réges-régen sexploitation filmben is szerepelt.
„Felszedtem Glenn Close-t, megölt, aztán nem ismert meg… Jókora sokk volt ez nekem.”
„Ne szomorkodj, drágám, mindjárt felvidítalak.” Így vigasztalta volna Marlene Willoughby Jeffrey Hurstöt a Sweet Punkin’, I Love You című pornófilmben, ha az nem 1976-ban, hanem 1991-ben készült volna el
