Walter Bergmannra, a dögunalmas középkorú üzletemberre egyszer csak rátör a kapuzárási pánik, amelyet elsősorban annak tudata idéz elő, hogy miközben ő a ritkuló haját fésülgeti otthon a tükör előtt, a 20 éves lánya olyan klubokban bulizik, ahol fekete importmuzsikusok adják elő a vérpezsdítő soul slágereket. Walter rádöbben, hogy fiatalsága immár a múlté, de mivel képtelen elfogadni a helyzetet, faképnél hagyja csinos és figyelemre vágyó feleségét, majd Sylt szigetére utazik: hivatalosan azért, hogy részt vegyen egy magafajta unalmas frátereknek szervezett konferencián, nem hivatalosan pedig azért, hogy totálisan becsajozzon.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Sylt afféle német Ibiza, ahol szinte lépni sem lehet a tengerparton a sok nudistától, ráadásul tele van magukat nagy művésznek tartó, de valójában inkább csak életművész léhűtőkkel, akik megállás nélkül vedelnek és szexelnek. Természetesen itt is akad megannyi zenés szórakozóhely, Walter pedig az egyikben nem csupán a legperverzebb züllés útjára lép (J & B whiskyt iszik), de ismét összefut Renate-val – azzal a szemrevaló fiatal hölggyel, aki mellette ült a repülőn, és aki (mellesleg) korát tekintve a lánya lehetne. Az egykori útitársak között azonnal heves vonzalom támad, Walter pedig Renate lenyűgözése végett olyan elképesztő, már-már forradalmi dolgokat művel, amelyek elkövetését korábban ki sem nézte volna saját magából: a szigeten való tartózkodása idejére visszafogott palikhoz illő Mercedes helyett inkább lehajtható tetejű kis dzsipet bérel, és a konferenciára való készülődés helyett inkább Renate-t és a barátnőit fuvarozza a partra nudizni. Csakhogy a nyári vígasság nem tarthat örökké, és Walter előbb-utóbb választani kényszerül: a szeretői státuszával elégedetlen Renate-val marad, vagy visszatér a feleségéhez…
„Rendkívül gondterheltnek látszol mostanában, drágám. Talán már nem kívánsz engem?”
„Hamarosan 50 leszek, lassan megrendelhetem a sírkövemet… Azt hiszem, a Sylt szigeti konferencia kitűnő alkalmat ad majd arra, hogy eldöntsem, hogyan tovább.”
„Nem hittem volna, hogy már a repülőn is akkora lesz a kísértés, hogy alig fér majd a lőcsöm a nadrágomba.”
„Nézd csak, Jake! Nudista csajok!!!”
„A középsőt én akarom magamnak: ha ellenvetésed van, kiütlek. Esélyed sincs, elvégre Rocky a nevem.”
„Meztelen nő lovon???”
„Hát ezt a filmet is Jancsó rendezte???”
„Rúgj ki a hámból, Walter! A retro zülléshez J & B whisky jár!”
„Nekem nem kell kétszer mondanod, hogy igyam le magam a sárga földig, komám.”
„Nekem viszont tetszik, ha egy érett férfi tud mértéket tartani.”
„Ez esetben máris megfeledkezem a J & B-s üvegről, drága Renate.”
Jerzy Macc rendezőasszisztens korszakában olyan világhírű klasszikus munkálataiban is segédkezett, mint az Alain Delont (Amikor Alain Delon két bombanőnél bujkált) és Claudia Cardinale-t tartalmazó világhírű dráma, a Rocco és fivérei, direktorként viszont nem sikerült az élvonalba kerülnie. Macc 1967. július 20. és augusztus 31. között Sylt szigetén forgatta a Sylt forró homokja (Heißer Sand auf Sylt) című habkönnyű vígjátékot, amelyet aztán 1968. január 12-én mutattak be a német mozik. A film férfi főszerepét (Walter Bergmannét) Horst Tappert kapta, aki ekkoriban még nem volt Derrick főfelügyelő, de már igen népszerűnek számított hazájában, a végzet szőke ciklonjáét (Renate-ét) pedig Renate von Holt, aki egy évvel korábban egy Verne-adaptációban, a Rakéta a Holdra című sci-fiben domborított. Mivel a Sylt forró homokja német-amerikai koprodukcióként készült, szükség volt pár, az USA polgárai számára sem ismeretlen névre. Macc asszisztense, Peter Savage, úgy oldotta meg a problémát, hogy a tengerentúlon vetített angol szinkronos verzióhoz néhány új jelenetet forgatott, amelyben barátai, a legendás bokszolók, Jake LaMotta és Rocky Graziano a nudista nőket kukkoló távcsöves mukikat alakítottak. Érdemes megemlíteni, hogy Savage később társproducere és -forgatókönyvírója lett Martin Scorsese Dühöngő bika című filmjének, amely LaMotta életéről szól Robert De Niro (A náci domina és a taxisofőr) címszereplésével. Magyarok szinte mindenhol akadnak, és e szempontból a német szexkomédiák sem képeznek kivételt. Híres főnemesi családunk sarja, Esterházy András gróf (A gyilkos szalamandra + Megszállottság) Bauer urat formálta meg, aki Walter kollégája, és vele együtt érkezik a sylti konferenciára. Bauer helyteleníti Walter kicsapongó életmódját, és a rosszallásának hangot is ad… miközben homokosabb Sylt forró homokjánál, és ugyanolyan szívesen ismerkedik fiatal férfiakkal, mint Walter nőkkel. Esterházy a II. világháború előtt a magyar külügyminisztériumnál dolgozott, utána viszont nagykövetségi titkárként Rómában – úri passzióból pedig kisebb-nagyobb filmszerepeket vállalt. Régi olvasóim Solvi Stübinget (Mindenre kapható modellek életveszélyben) is felfedezhetik a műben, aki ezúttal az egyik semmit sem viselő pancsoló kisasszonyt keltette életre, Rolf Eden, a retro éra jelentős német klubtulajdonosa, playboya és talkshow-celebje pedig önmagát játszotta Jerzy Macc alkotásában.
„Egyre kínosabban érzem magam karót nyelt idiótaként.”
„Itt az ideje kissé ellazulnom.”
„Jól teszed, Walter. Várlak a fürdőszobában!”
„Nincs szánalmasabb annál, mint amikor valakinek csak guminő jut.”
„Nekem bezzeg nem lehet okom panaszra.”
„Azt csiripelték a pletykafészek madarak, hogy maga egész nap nudistákkal lóg, ahelyett, hogy a konferenciánkon járna az esze.”
„Már a külsején is látszik, hová züllött pár nap alatt. Meglazított nyakkendő! Hallatlan!!!”
„A fiúkáival foglalkozzon inkább, Bauer úr, ne üsse az orrát a más dolgába.”
Noha alapvetően egy világmegváltásra távolról sem törekvő vígjátékról van szó, a Sylt forró homokja két furcsán drámai jelenetet is felvonultat. Az elsőben a Renate-t is magában foglaló bohém nudista társaság egyik nőtagja részegen kijelenti, hogy elege van „az összes buziból és a macsókból is”, aztán úszni megy, és persze rövidesen fulladozni kezd. A lebuzizott és lemacsózott szabadelvű férfiak, valamint a nőik mérsékelt izgatottsággal bámulják a partról a vergődését, és egyedül a nudizástól tartózkodó, ám eddigre már kissé ellazult „nyárspolgár”, Walter siet a segítségére, akiről ezt követően a léhűtők megállapítják, hogy alaposan félreismerték. A másik jelenetben Walter épp Renate-val hever az ágyon, amikor múltidézésre vetemedik, és felemlegeti a bajtársait, akik egymás után dobták fel a talpukat a II. világháborús harctereken, valamint hozzáfűzi azt is, hogy a mai fiataloknak fogalmuk sincs, mi zajlott akkoriban – ennek az ad különleges színezetet, hogy Horst Tappertről a halála után kiderült, hogy a Waffen-SS kötelékében szolgált. A Sylt forró homokja a kritikusok tetszését nem nyerte el, a mozikasszáknál viszont remekül teljesített. Nem nevezhető kötelező megaklasszikusnak, de egyszer érdemes megnézni.
„Beszállsz harmadiknak, Renate? Mindketten bukunk a szöszikre.”
„Inkább kihagyom ma a leszboszi örömöket. Csak Walterre vágyom.”
„Egyvalami aggaszt csupán, Rolf: mi lesz ezek után a házasságommal?”
„A legjobb barátom az orrom előtt esett el a harctéren. A mai fiataloknak fogalmuk sincs arról, milyen ezt átélni. Remélem, nem untatlak, szívecském.”
„Én nem unatkozom, mert rengeteg ebben az üdülőparadicsomban a szebbnél szebb kísértés…”
„Temérdek akad belőlük…”
„Vészesen sok…”
