Az arizonai Phoenix rendőrei alulfizetettek és leterheltek, úgyhogy nincs mit csodálkozni azon, hogy Hogan kapitány − a gondtalan nyugdíjas évek reményében − rendszeresen kenőpénzt fogad el a város drogbárójától, Spillanótól. Hogannek számos ügy miatt főhet a feje, a legtöbb bosszúságot pedig az az ismeretlen kilétű autótolvaj okozza neki ezen a nyáron, aki a legdrágább és leggyorsabb járgányokat cseni el, hogy aztán úgy pattanjon meg az őt üldöző akár tucatnyi rendőrautó elől, hogy azok végül egymás hegyén-hátán hevernek használhatatlanul. Az egyik biztosítótársaság, látva a rend őreinek tehetetlenségét, felfogadja az autóversenyzőnek sem utolsó magándetektívet, Pete Novickot, hogy kapja el a Gyalogkakukk becenéven emlegetett autótolvajt.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Novick két száguldás között idült alkoholistaként viselkedik, de ez a szépséghiba nem teszi vállalhatatlanná a megbízói szemében. Hogan természetesen szívből utálja a nyakára küldött Novickot, Niffty Nolan, a tehetséges motoros rendőrkisasszony viszont egyenesen imádja, noha Novick az expasija, aki annak idején alaposan kitett magáért, hogy kiérdemelje az exséget. Novick napi huszonnégy órában úgy néz ki, mint egy másnapos medve, ennek ellenére nem csak Nifftyt babonázza meg, de a szemrevaló önjelölt médiumnőt is, akit Novick legjobb barátja, az autószerelő Billy küld a magánhekus lakására, hogy a hölgy némi látomással támogassa az akadozó nyomozást. A médium csupán annyi információval tud szolgálni, hogy az autótolvaj medált visel, valamint bemutatkozik a házigazdának. Ezt követően mázlista Pete-ünk fürdőszobája felé veszi az irányt, ahonnan egyenes út vezet a magánzsaru ágyáig. (Sok villámgyors retro becsajozásnak voltam már szemtanúja korábban is a kedvenc filmjeim révén, de ez volt az eddigi leggyorsabb.) Novick eredménytelenül, ám kitartóan üldözi Gyalogkakukkot, az események pedig akkor vesznek drámai fordulatot (persze nem bergmanian drámaira gondolok), amikor a mestertolvaj pont azt az autót lopja el a reptéri parkolóból, amelynek csomagtartójában Spillano egymillió dollár értékű heroinnal teli táskája található...
Joe Don Baker Pete Novickként néha morcos...
... máskor jókedvű...
... olykor pedig kellemetlen meglepetés éri
A tévés szakinak számító direktor, Earl Bellamy (Starsky és Hutch + Árvíz) által rendezett Gyorshajtási veszélyzóna (Speedtrap) két, a 70-es évek második felében népszerűnek számító sztárnak, Joe Don Bakernek (Bankárhúsra vágyó falka) és Tyne Dalynak (A motoros banditák, akik megvédték a hippiket + Larry Hagman a félelem erdejében) kínált a rokonszenvességüket kihangsúlyozó szerepet, valamint megannyi (alább látható) Retrokult-favorit karakterszínésznek biztosított gázsit, a filmben azonban minden élőlény másodlagos a CGI-mentes korszakra jellemzően életszagú autós üldözésekhez képest. Számos járgányt sikerült totálkárossá varázsolni a képsorok tanúsága szerint, méghozzá oly módon, hogy nyilvánvaló legyen: a Gyorshajtási veszélyzóna valódi hősei az „arctalanul” ügyködő kaszkadőrök.
Morgan Woodward (Az éjjeliőr és Hazárd megye bombanője + A kisváros, ahol a seriff a legnagyobb gazember), a korrupt rendőrkapitány
Tyne Daly, a tűzrőlpattant motoros rendőrnő
Robert Loggia (A sebhelyesarcú), a phoenixi drogbáró
Richard Jaeckel (Feküdj le velem, mielőtt megölnek! + Nemi erőszak az atombunkerben + Az őrült furulyás és a keresztapa verőlegénye), a segítőkész autószerelő
Roberta Collins (A legszexibb szobatársak) tanuló vezetőként kerül Novick és a Gyalogkakukk útjába...
... és – oktatója őszinte sajnálatára – így fejezi be a tanórát
Novick épp alacsonyan száll a rendőrök feje felett a Gyalogkakukk üldözése közben
A Gyorshajtási veszélyzóna legveszélyesebb kaszkadőrmutatványa során a Gyalogkakukk az autójával átugrat egyik irodaház tetejéről a másikéra
Részlet az autós üldözésből, amely csak a film Európában vetített változatában látható
Rengeteg minőségi autós akciófilm létezik, és a Gyorshajtási veszélyzóna ezek közé sorolható, olyan film viszont nem sok van, amelynek egy bizonyos karakterszerepében nem ugyanazt a színésznőt láthatta az amerikai és az európai közönség. Bellamy úr alkotásának a nyugat-európai mozikban vetített verziójában Mira a Novickkal kettyintő médium neve; szőke, és a film két hangulatos betétdalát éneklő Dianne Marchal alakítja. Az amerikai nagyérdemű azonban a barna hajú Lana Woodot (Szürke Sas, a nők bálványa) csodálhatta meg ugyanebben a szerepben, aki ezúttal a misztikus New Blossom (Új Virágzat) nevet viselte. Bellamy évekkel később azt nyilatkozta, hogy az eredeti médium a Marchal-féle volt, de mivel a magánnyomozóval való zuhanyozása közben egyetlen másodpercre látszott a hölgy egyik mellének a fele, újra kellett forgatni a jelenetet, hogy az amerikai mozikban alacsonyabb korhatár-besorolást kapjon a film. A producerek ekkor döntöttek úgy, hogy Marchal helyett a nála sokkal ismertebb Wood áll majd csatasorba talpig törülközőben, aki egyébként különféle férfimagazinok kedvéért többször is megmutatta a pőre bájait. Európában azonban senki sem ijedt meg egy alig látható női melltől, úgyhogy az ottani forgalmazók kérésére olyan kópiákat küldtek nekik az USA-ból, amelyeken Marchal jelenete látható Woodé helyett. Talán mondanom sem kell, hogy ettől még sem Németországban, sem Hollandiában nem lett pornókategóriás a film...
Lana Wood a magánkopóval ágyba bújó médiumként a Gyorshajtási veszélyzóna amerikai moziknak készült verziójában...
... és Dianne Marchal ugyanebben a szerepben a film Európában forgalmazott változatában
„Mindkét csini csajjal emlékezeteset zuhanyoztam, úgyhogy én csak jól jártam a duplázással.”
Joe Don Baker és Tyne Daly a Gyorshajtási veszélyzóna reklámfotóin
Ráadás:
Lana Wood törülköző nélkül
A Gyorshajtási veszélyzóna Dianne Marchal által énekelt betétdalai
