Valahol az óceán felett egy repülőgép meghibásodik, és a habok közé zuhan, a katasztrófát pedig csak két ember éli túl: Karen, az emancipált és fehérmájú légi utaskisérő és Peter, a szégyellős szűz fiatalember, aki a gépen bóbiskolva talán pont arról álmodozott, hogy milyen lenne egy lakatlan szigetre pottyanni egy olyan szöszivel, mint Karen. Némi sodródást követően Karen és Peter tényleg egy lakatlan szigetre vetődik, ahol nemsokára kiderül, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ám a látszólagos idill kialakulását további személyek érkezése teszi lehetetlenné. Először Kris, a parányi vitorlás csónakkal közlekedő magányos tengerész bukkan fel, aki Karen szívét dobogtatja meg, majd egy vérszomjas törzs száll partra, hogy feláldozza istenének a szép bennszülött lányt, Inezt, aki pedig megmentőjére, a hirtelen felbátorodó Peterre gyakorol számottevő hatást. Vajon ki kit válasz állandó társául a film végére? 
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Aristide Massaccesi (alias Joe D’Amato – A velencei karnevál buja szerelmesei + Mussolini legromlottabb bombanői), az olasz zsánerfilmes színtér legendás rendező-operatőre a 90-es években magyarországi kastélyokban forgatott történelmi vagy irodalmi alaptémájú pornófilmeket, a hardcore műfajba azonban nem nálunk ugrott először fejest, hanem a Dominikai Köztársaság fővárosának, Santo Domingónak a partvidékén, ahol a 70-es évek végén és a 80-as évek elején több pornót és horrorpornót (vonatkozó „kötelező” olvasmány a Retrokulton: Az élőhalottak erotikus éjszakái) készített. A dominikai kiruccanások egyetlen kakukktojását az IMDb (International Movie Database) oldalán olvasható információval ellentétben nem 1980-ban, hanem 1982-ben bemutatott Kék édenkert (Paradiso blu) jelenti, amely nyomokban sem tartalmaz pornográfiát (bár fedetlen női kebel így is akad benne), és az utánzói hajlamát büszkén vállaló direktora három közismert lakatlan szigetes meséből „szedette össze” a cselekményét forgatókönyvíróival, Mimmo Cattarinich-vel és Luigi Cozzival: a Robinson Crusoe-ból, a 70-es évek nagy olasz mozisikerének számító Elsodorvából − eredeti címe Travolti da un insolito destino nell’azzurro mare d’agosto; társadalomkritikus erotikus dráma Giancarlo Giannini (Az ártatlan) és Mariangela Melato (A macska és a fogadást elvesztő cicababa) főszereplésével – és minden idők egyik leghíresebb romantikus filmjéből, A kék lagúnából. Massaccesi/D’Amato jó néhány álnevet használt hosszú karrierje során, ám ezúttal úgy vélte, a lehető legjövedelmezőbb az lesz, ha női főszereplőjét, a Karent alakító Anna Bergmant tünteti fel egyes plakátokon rendezőként: Anna ugyanis nem más, mint a művészfilmes ikon, Ingmar Bergman (Jelenetek a bábuk életéből) lánya.
Karen (Anna Bergman) és Peter (Dan Monahan), a Kék édenkert lakói
Anna Bergman a 70-es évek egyik legkeresettebb aktmodelljének és szexfilmes színésznőjének számított az Egyesült Királyságban
Anna Bergman 1948-ban jött világra Ingmar Bergman és második felesége, a koreográfus Ellen Lundström gyermekeként. Ingmar 1950-ben elhagyta Ellent és a tőle született négy porontyát, majd éveken át nem kereste velük a kapcsolatot; Anna például 13 évesen találkozott ismét az apjával. Ingmart kínozta egy csipetnyi bűntudat a csapnivaló apai teljesítménye miatt, ezért 1962-ben teljesítette Anna kérését, és befizette a lányát egy londoni nyaralásra. Anna itt ismerkedett meg leendő férjével, Peter Brownnal, akivel a hazatérése után öt éven át levelezett, majd 1967-ben feleségül ment hozzá. Anna egy londoni butikban dolgozott eladóként, valamint már családanyának számított, amikor igent mondott az első aktfotózási felkérésre, amelynek köszönhetően nemsokára a brit filmipar is felfedezte magának, és olyan, napjainkban klasszikusként emlegetett szexvígjátékokban válhatott meg a ruháitól, mint az Egy taxisofőr kalandjai (Adventures Of A Taxi Driver) vagy a Gyere, és játssz velem! (Come Play With Me), sőt még két dán erotikus alkotásban is felbukkant – ez utóbbiak a beszédes kódnevű 69-es ügynök pikáns élményeiről szólnak. Magyarországra az említett mozgóképes művek közül a maga idejében egyik sem jutott el, a szemfülesebb hazai nézők legfeljebb a Roger Moore (Amikor James Bond törpéjét letartóztatták) nevével fémjelzett akciófilm, az 1978-as Vadlibák egyik mellékszereplőjeként láthatták Annát. Bár hosszú időn át nem érdeklődött lánya sorsa iránt, Ingmar Bergman igencsak zokon vette, hogy Anna szexfilmek sztárjaként teszi rosszabbul csengővé a Bergman nevet, ezért több producert is felhívott telefonon, azt követelve tőlük, hogy ne adjanak Annának vetkőzést igénylő feladatokat. Anna Bergmannak nem esett jól a papája „aknamunkája”, és azt nyilatkozta, hogy felettébb álszent dolog Ingmar részéről az erkölcscsősz szerepében való tetszelgés, mivel olyan férfiról van szó, aki sűrűbben váltogatta a feleségeit, mint más a zakóját, és a színésznőivel is rendszeresen kikezdett. Ingmar ráadásul nemtetszését fejezte ki Anna férjének hivatásával kapcsolatban is: nem tartotta elfogadhatónak, hogy Peter Brown rendőrként kereste a kenyerét, ezért a lánya esküvőjére sem ment el. Ingmar és Anna végül kibékült egymással, aminek folyományaként Anna kapott egy kis szerepet az apja Fanny és Alexander című filmjében, nagyobb játékidejű drámai alakításra viszont, ironikus módon, csak a szennyfilmek császárjaként elhíresült Aristide Massaccesi jóvoltából nyílt lehetősége a Kék édenkertben.
Dan Monahan (elöl, középen) nőket bámul a Malackodókban
Ursula Andress és John Richardson az Ő korabeli reklámfotóján
Lucia Ramirez Az élőhalottak erotikus éjszakáiban
A Kék édenkert naiv Peterét az amerikai Dan Monahan formálta meg, aki egy évvel korábban a Malackodók (Porky’s) című vérbő kanadai komédiában szintén a szüzességét elveszteni vágyó fiatalt keltett életre – az Amerikai pite-franchise előfutárának tartott Malackodóknak három része készült, és mindegyikben Monahan volt a baráti társaság ügyefogyott csajozója. Krist, a borostásan és mosdatlanul is macsó tengerészt a brit John Richardson játszotta. Richardson 1965-ben aratta első nagy sikerét a Bond-lány Ursula Andress (Bombanő a kannibál isten hegyén + Ursula Andress és a gyilkos villámcsapás + Ursula Andress és az ékszertolvaj) szerelmeként az Ő (She) című fantasy kalandfilmben, és egy ideig úgy tűnt, hogy James Bonddá válhat Sean Connery (A rózsa neve + A jégsziget foglyai) távozása után, de végül nem kapta meg az áhított szerepet. Egyes híresztelések szerint a jóképű Richardson hangját nem találták elég férfiasnak a Bond-univerzum döntnökei, és ez vetett véget a további angliai karrierjének. A színész már 1960-ban is felbukkant olasz filmben (a Mario Bava-féle kulthorror Fekete vasárnapban), a Bondság lehetőségének elúszása után pedig Itáliába tette át a székhelyét, ahol megannyi bűnügyi és horrorfilmben lehetett főszereplő olyan direktorok révén, mint Sergio Martino (James Bond kedvese az óriásaligátor ellen + A riksás, a sztriptíztáncosnő és a boszorkány) vagy Umberto Lenzi (Nyár, whisky és orgazmus + A szomszéd nője mindig vonzóbb) – ráadásul az orgánuma miatt sem kellett többé izgulnia, mert e filmek olasz és angol hangsávjaiban szinkronszínészek hallhatóak helyette. Inez, a feláldozástól megmentett bennszülött lány bőrébe Lucia Ramirez dominikai pornószínésznő bújt, aki Massaccesi/D’Amato minden Santo Domingóban forgatott filmjében fellelhető, ezúttal azonban semmiféle hard akcióban nem vett részt. A kellemes hangulatú romantikus drámaként funkcionáló, visszafogottan szexi Kék édenkert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, csak töredékét hozta A kék lagúna bevételének, Aristide Massaccesi pedig megértette, hogy sokkal inkább a szexuális perverziók megjelenítése való neki, mint a könnyfakasztó érzelmesség. A Kék édenkert érdekes kuriózum a mester életművében, és kétségtelenül megérdemelne egy blu-ray díszkiadást, hogy Massaccesi rajongói végre teljes pompájában csodálhassák meg a mester elsőrangú operatőri megoldásait, jelenleg azonban csak pocsék képminőségű VHS-verzióban érhető el a film.
Anna Bergman, a magazinok favoritja
Ráadás:
A Kék édenkert filmzenéje a lemezgyűjtők egyik kedvence lett Stelvio Cipriani (Bombanőkre vadászó óriáspolip + A szőke ciklon, aki talán nem is létezik) egzotikus muzsikája okán
„Retrokult… Ott olvasható a legtöbb magyar nyelvű cikk a filmjeimről” – üzeni nektek Aristide Massaccesi a túlvilágról
