Fiona Richmond 1945. március 2-án, Julia Rosamund Harrison néven látta meg a napvilágot a kelet-angliai Norfolkban… vagy inkább azt, ami épp látszott belőle Albion ködén át. Édesapja, John Harrison anglikán lelkész azt remélte, tisztességes háztartásbeli vagy irodai munkaerő válik majd a lányából, Fionát azonban kamaszkorától a színház és a showbiznisz vonzotta. Felnőtté érve egy ideig légi utaskísérőként dolgozott, majd az épp Angliában élő népszerű ausztrál színésznő, Diane Cilento (Tom Jones + A vesszőből font ember) alkalmazta bébiszitterként. Fiona végül akkor indult el az általa olyannyira óhajtott „romlás” útján, amikor krupié lett a Playboy magazin és vállalat egyik kaszinójában.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Fiona Richmond 1970-ben, a meztelen jeleneteiről közismert színdarab, a Pizsamafelsők (Pyjama Tops) szereplőválogatásán ismerkedett meg a brit éjszakai élet hírhedt figurájával, a sztriptízbár-tulajdonos és könyvkiadó Paul Raymonddal. Fiona nem csupán a szerepet (egy pucér úszónőét) kapta meg aznap, de Pault is sikerült az ujja köré csavarnia, úgyhogy hamarosan egyrészt a Raymond-birodalom bárjaiban vetkőzött, másrészt – kedvese közbenjárására – több férfimagazinnál is őt nevezték ki a szexrovat vezetőjének. Fiona ugyanis nem csupán remekül mozgott a színpadon, de kiváló érzéke volt az íráshoz is, és szó szerint ontotta magából az önéletrajzi ihletésű, gyakran csak félig igaz történeteket arról, hogyan kötött ki az ágyban (és egyéb bútorokon) a felső tízezer férfi és női tagjaival, a meséket pedig természetesen a saját aktfotóival illusztrálta.
„Sosem esett nehezemre, ha meg kellett válnom a ruháimtól, és sosem éreztem úgy, hogy tárgyiasítanak. Ha valaki mégis tárgyiasított, az én magam voltam, és örömömet leltem benne.”
Fiona Richmond (a fotó bal szélén, „évakosztümben”) 1980-ban a Nicsak! Nincs senkin pizsama! című komédia egyik jelenetében. A művésznő pályafutását végigkísérték a pizsamamentes fellépések, 1979-ben ugyanis az Igen, mi nem hordunk pizsamát! című darabbal turnézott, első nagy szerelmét, Paul Raymondot pedig a Pizsamafelsők castingján ismerte meg
Fiona Richmond színdarab-reklámozó lovaglása…
… és az azt követő letartóztatása
A jó tollú sztriptízsztár 1971-ben, a Ma este ne, drágám! (Not Tonight, Darling) című pikáns drámában debütált a testét cseppet sem szégyellő filmszínésznőként, majd 1973-ban William Shatneréhez hasonló „beszédlemezt” adott ki Frankly Fiona (Fionától őszintén) címmel: a lobogó kandalló előtti szőnyegen zajló szeretkezések háttérzenéjének szánt anyagon Fiona egy fehérmájú felső középosztálybeli hanghordozásával regélte el különféle kéjélményeit, amelyeket Anthony Newley muzsikája festett alá (Newley többek közt olyanoknak komponált slágereket, mint Sammy Davis Jr., Nina Simone és Barbra Streisand). 1974-ben mutatták be a londoni Windmill Színházban a Szeretkezzünk! (Let’s Get Laid) című komédiát, amelyet a női főszerepet alakító Fiona Richmond úgy reklámozott, hogy félmeztelenül lovagolt a brit főváros híres terén, a Piccadilly Circus-ön. A mutatványnak végül a dívát letartóztató rendőrök vetettek véget, de az akció elérte a kívánt hatást, és másnap hónapokra előre elfogyott az előadásokra minden jegy.
A Frankly Fiona című 1973-as album hátsó borítója
Fiona Richmond a Nagy-Britannia Legkövérebb Embere verseny műsorvezetőjeként a két legdagibb fickóval
Fiona Richmond könyvei férfiak ezreinek hozták meg a kedvét az olvasáshoz
Fiona Richmond 1976-ban Udo Kierrel (Médea) és Linda Haydennel (Brazíliai fiúk) is összegyűrte a lepedőt a Trauma című pszichothrillerben, majd 1977-ben a saját önéletrajzi kötetei alapján íródott Hardcore következett, amelyben önmagát játszotta egyik fülledt hangulatú szituációból a másikba csöppenő nagyvilági nőként. Ekkor már joggal nevezte a közönsége a brit Emmanuelle-nek, elvégre, akárcsak a francia-thaiföldi Emmanuelle Arsan, ő is a saját szexuális tapasztalatait feldolgozó könyvekkel és filmmel hizlalta a bankszámláját. Kettőjük között a leglényegesebb különbség az volt, hogy míg Arsan könyveit valójában annak diplomata férje vetette papírra, aki a feleségét használta irodalmi „strómanként”, addig Fiona Richmond maga verte… az írógépét. Szintén 1977-ben mutatták be a brit mozik a Szeretkezzünk! (Let’s Get Laid) című szexvígjátékot, amely a címén kívül csupán annyiban hasonlít a korábban említett színdarabra, hogy ennek is Fiona Richmond a főszereplője. 1981-ben Fiona Mária Antónia francia királynét formálta meg a Mel Brooks rendezte Világtörténelemben, 1987-ben pedig KGB-ügynököt játszott a Faljuk fel a gazdagokat! (Eat The Rich) című fekete komédiában, amely egy kirúgott pincérről szól, aki végül saját éttermet nyit, ahol aztán a korábbi munkatársaiból készült menüt szolgál fel a vendégeknek. Érdemes megemlíteni, hogy mellékszereplőként három ikonikus basszusgitárost is láthatunk e filmben: Paul McCartneyt a Beatlesből, Bill Wymant a Rolling Stonesból és Lemmy Kilmistert a Motörheadből. A Paul Raymonddal való szakítása után Fiona Richmond felhagyott a sztriptízzel, a színházi pucérkodással és a filmezéssel is: előbb James Montgomery tévébemondóhoz ment hozzá, majd a válásuk után Peter Pilbrow sertéstenyésztőhöz, akivel két hotelt üzemeltetnek. Fiona Richmond mozgóképes életművéből a Traumával előbb-utóbb közelebbről is megismerkedhetnek a Retrokult blog olvasói. Aki addig további „Fionaságokra” vágyik, annak a repertoáromból ezt a cikket ajánlom: Fiona, a sátán kéjsóvár papnője.
Fiona Richmond egyedül…
… valamint Udo Kier…
… és Linda Hayden társaságában a Trauma című pszichothrillerben
Német nyelvlecke Fionával további információkra éhezőknek
