Jack McGowan, az ügyefogyott és gátlásos főiskolai hallgató a nyári szünetre Los Angelesbe érkezik kisegíteni nagybácsikáját, Elmert, aki a Napfény benzinkutat és az ahhoz tartozó autómosót üzemelteti. Elmer rejtélyes allergiától szenved, aminek következtében egy időre kórházba kell vonulnia, és amíg kikúrálják a nyavalyájából, Jack fogja helyettesíteni üzletvezetőként. A helyismerettel nem rendelkező Jack az Angyalok városában bolyongva egy csapatnyi bikinis gráciától kér útbaigazítást a tengerparton, és összebarátkozik Melissával, a vezéregyéniségükkel. Amikor kiderül, hogy Elmernek nincs egészségbiztosítása, ezért a kezelése akkora összeget emésztene fel, amekkorát a kútja és a mosója nem tud kitermelni, Melissa meglepő ajánlatot tesz Jacknek.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az élelmes bombanőnek és barátnőinek elfogyott a nyárra félretett pénze, ezért Melissa azt javasolja a zöldfülű üzletvezetőnek, hogy fogadja fel őt és a többi bögyös teremtést a forgalom fellendítése végett − aki gépi autómosást szeretne, az továbbra is élhet a lehetőséggel, viszont lesz egy új szolgáltatás Kézimunka (azaz Handjob, ami az angolban farokverést jelent) fantázianéven, amelynek keretében Melissáék bikiniben (vagy akár anélkül) és a két kis kacsójukkal dörzsölik tisztára a kocsikat a tulajok kigúvadó szeme láttára. Melissa újító ötlete olyannyira jövedelmezőnek bizonyul, hogy csak úgy ömlik a pénz a kasszába, azonban idővel sötét fellegek kezdenek gyülekezni a Napfény kút és mosó felett… A. B. Quinn, a szentfazék államügyész azt tűzte ki céljául, hogy megtisztítja Los Angelest a pornográf szennytől, márpedig e kategóriába sorolja az immár messze földön hírhedt bikinis autómosót is, ahol a hölgyvendégek kedvéért nemrég chippendale fiúk is munkába álltak. Vajon sikerül-e az ambiciózus liberális ügyvédnőnek, Bobbie Canovának megakadályoznia, hogy Quinn bezárassa a város egyik legsikeresebb kisvállalkozását? És vajon Jacknek sikerül-e végre megfektetnie Melissát?
„Hová is tettem a cetlit, amire felírtam Elmer bácsi címét?... Úristen!!! Maga meg mit akar tőlem?”
„Üdv Los Angelesben, a bűnözők és a perverzek városában, te könyvmoly!”
„Annyira felzaklattak az előbb, hogy képtelen vagyok egyedül megtalálni a Napfény autómosót. Útba tudtok igazítani, lányok?”
„Naná! De cserébe jössz egy szívességgel.”
„Mondd csak, Jack: hajlandó vagy aláírni egy 100 oldalas és számodra abszolút előnytelen szerződést annak elolvasása nélkül a bikinis autómosással kapcsolatban, ha megmutatom neked a melleimet?”
„Természetesen, Melissa, én kevéssel is beérem.”
„Kandúrkák! Ide gyertek szépen autókát fürdetni!”
„Bár alapvetően a dús keblek megszállottja vagyok, egy formás női popsi is meg tudja melengetni a szívemet.”
„Szóval megéri itt húzni az igát.” Ralphot, a Napfény benzinkút és autómosó flegma kutasát a „cicifilmjeiről” közismert direktor, a magyar származású Jim Wynorski (Drakula női Erdélyben tvisztelnek) alakítja
George „Buck” Flower (A kisváros, ahol a seriff a legnagyobb gazember + Amikor Columbo rendőrnője elcsábította az apját), a jellegzetes fizimiskájú és hanghordozású karakterszínész egyrészt tucatjával – és általában a protkója nélkül − alakította a csöves mellékszereplőket megannyi A- és B-kategóriás filmben, másrészt azzal teremtett magának biztos anyagi hátteret nyugdíjas éveire, hogy különféle erotikus filmeket állított elő íróként és producerként. Flower 1990-ben forgatta egy tervezett tévésorozat, a Nutz, Yutz és Klutz bevezető epizódját, amely egy autómosó alkalmazottainak mindennapjairól szólt. A szériából végül nem lett semmi, Flowert viszont megszállta az ihlet, és úgy döntött, szexfilmet készít egy olyan autómosóról, ahol mogorva munkaruhás mukik helyett mosolygó bikinis csajok varázsolják patyolattisztává a járgányokat. A Cinemax csatorna éjszakai műsorsávjában rendszeresen vetített, a magyar VHS-forgalmazásban pedig Bikinis kocsimosó címmel felbukkanó The Bikini Carwash Company a 90-es évek egyik legagypusztítóbb pikáns vígjátéka, amelyben a 81 perces játékidő felét azok a hosszú jelenetek teszik ki, amelyekben az alig vagy egyáltalán nem felöltözött lányok a betérők autóit vagy egymást mossák, miközben tesztoszterontól duzzadó hajmetál zene szól a Shake City és a Newhaven nevű, teljesen egyformán muzsikáló bandák jóvoltából. 1992-re az orrlógatásra és akár öngyilkosságra sarkalló grunge rock vette át a hatalmat a slágerlistákon, és az életvidám hajmetál csapatok legfeljebb abban reménykedhettek, hogy a dalaik helyet kapnak egy olcsó „cicifilmben”, mielőtt évtizedekre elnyelné őket (és szerzeményeiket) a süllyesztő. Joe Dusic rokonszenvesen bárgyú, ám roppant tehetségtelen Jack McGowan szerepében, ezért aztán nem csoda, hogy soha többé nem állhatott kamera elé. A bikinis lányokat megformáló Playboy-modellek – beleértve a Melissát játszó Kristi Ducatit is – olyan förtelmes alakítást nyújtanak, hogy a filmet megtekintő férfiember legszívesebben belesírna a sörébe fájdalmában, ahányszor az autómosó „százszorszépei” beszélni kezdenek, de szerencsére a látványuk számottevő kompenzációt jelent. A kisebb szerepekben megcsodálható viharvert, ám kiváló exploitation filmes színészek – Patrick Wright (Flúgos futam + Börtönterror) Elmer nagybácsiként és John F. Goff (A magánkopó és a kéjsóvár díva + Szexi örökösnők eksztázisa) Quinn államügyészként − pontosan tudták, mekkora trash klasszikusban kaptak szerepet, úgyhogy szanaszét ripacskodták magukat, a stáblistán Kimberly Bee álnéven feltüntetett Carol Cummings, a 80-as évek végének és a 90-es évek elejének egyik legnépszerűbb pornósztárja, viszont véresen komolyan vette Canova ügyvédasszony figuráját, és olyan tökéletesen prezentálta, hogy a teljesítménye alapján simán megállta volna a helyét bármelyik blockbuster jogi thrillerben is. George „Buck” Flower a rendezéshez nem érzett magában elég türelmet, úgyhogy barátját, Ed Hansent tette meg direktornak, aki minden idők egyik legismertebb erotikus filmjének, a Kim Basinger (Kim Basinger és a szerető, akit senki sem talál) és Mickey Rourke (Törzsvendég) nevével fémjelzett 9 és fél hétnek a vágójaként ért fel a csúcsra, ahonnan már csak lefelé, a Bikinis kocsimosó irányába nyílt számára út. A Bikinis kocsimosót sosem fogják Fellini műveivel egy napon emlegetni, sőt a mívesebb szennyfilmeknek sem érhet a nyomába, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam remekül rajta.
„Hogy megy az üzlet, Melissám?”
„Egyre jobban… A lányok az autók mellett magukat is sikerrel tisztogatják.”
„Ezért a látványért járok ide mosatni, komám…”
„Hess innét, szöszi, a női sofőröknek én mutatok be magánszámot!”
„Nyugi, gyerekek, mindenkinek jut elég munka!”
„Szó sem lehet arról, hogy bezárassák ezt a helyet! Akinek nem tetszik, ami itt zajlik, az menjen máshová.”
„Ne erőlködjön, Miss Canova, mert az autómosóval együtt a maga karrierjét is kicsinálom.”
„Inkább próbáljon meg lazítani, államügyész úr. Én is azt teszem...”
„Kocsit ugyan nem mosok, de szépfiúkat szívesen.”
„Ohhhh, Melissa… Mielőtt elérünk a csúcsra, elárulnád, mit is írtam alá?”
„Ne kíváncsiskodj, Jack, nem áll jól neked!”
„Nagy ötlet volt ez a bikinis kocsimosás! A következő nyáron is várlak vissza a barátnőddel, drága unokaöcsém!”
Ráadás:
George „Buck” Flower csövesként a Vissza a jövőbe első részében
Carol Cummings szőke helyett barna frizurával
A Newhaven egyik Bikinis kocsimosó-béli dala
