1888-ban London rettegett sorozatgyilkosát, a sebészi pontossággal vérengző Hasfelmetsző Jacket pont a London Bridge-en érte utol a halál: a menekülő gonosztevőt bekerítették a rendőrök, majd agyonlőtték. Jack holtteste a Temze vizébe zuhant, és közben magával rántotta a híd egyik meglazult építőkövét. A London Bridge az 1960-as évek végére már nem volt elég stabil a megnövekedett forgalom számára, úgyhogy egy rendhagyó ötlettől vezérelve a városi tanács szétszedette, és eladta egy különc amerikai milliomosnak, aki aztán az Arizona állambéli Lake Havasu Citybe szállíttatta az elemeire bontott hidat, majd „felhúzatta” a Colorado-folyó fölé, és turistalátványossággá tette.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
1985-ben kihalásszák a Temzéből a Jack által kiszakított építőelemet, és Lake Havasuba viszik, ahol ünnepélyes keretek közt foglalhatja el az őt megillető helyet a London Bridge közepén. Csakhogy eme cselekedet paranormális jelenségeket idéz elő, és Hasfelmetsző Jack visszatér a túlvilágról, hogy immár ne csupán vérszomjas indián boszorkánymesterek keltsenek félelmet az arizonaiak szívében, de egy ódivatú ruhákban mutatkozó és választékos modorú idegen is. Úgy néz ki, többé egyetlen szemrevaló nő sem lesz biztonságban Lake Havasu városában, de szerencsére új rendőrtiszt lépett szolgálatba itt a Chicagóból érkezett Don Gregory személyében. Donnak ugyan kissé sötét a múltja, viszont talpraesettebb a vidéki kollégáinál, és idővel felismeri, hogy természetfeletti tettessel, nem pedig egy modern Jack-imitátorral van dolga. Miután kikérdezte az első arizonai Hasfelmetsző-gyilkosság áldozatának hulláját felfedezőt Angie-t, aki a helyi horgásztúrákat szervezi, Don randevúzni kezd az ifjú hölggyel, aki aztán abban is segítségére lesz, hogy „visszatuszkolhassa” a kellemetlen londoni látogatót a másvilágra.
„Nahát! Mi az a vörös ott a víz felszínén?”
„Úristen, egy hulla! Annyi a bizniszemnek… Ki a fene akar majd hullákkal teledobált folyóból halat fogni???”
„Ne aggódjon, hölgyem! Kézre kerítem a gyilkost, aki miatt nem tolonganak magánál a pecások.”
„Nem láttam a sötétben, hogy nincs a kölyöknél fegyver, úgyhogy szitává lőttem szegényt… Máig nem sikerült túltennem magam ezen a tragikus eseten…”
„… bár az is igaz, hogy egy romantikus vacsora közben hajlamos vagyok megfeledkezni róla.”
Némi igazságot tartalmazó horrortörténetet kapunk ezúttal, ugyanis 1968-ban Robert P. McCulloch olajmágnás, Lake Havasu City alapítója valóban megvásárolta az 1831-ben épült, ám ekkor már lebontásra ítélt London Bridge-t (ennek helyén áll manapság is a brit fővárosban a modern London Bridge) 2 millió 460 ezer dollárért, majd átvitette az óceánon és az arizonai sivatagon a szívügyének számító városkába. Az USA-ban újrateremtett híd 1971-ben készült el (egy csatornával együtt), és a Colorado-folyó egyik szigetét köti össze Lake Havasu Cityvel. 1985-ben Lake Havasu fejesei elérkezettnek látták az időt, hogy valamivel felpezsdítsék az addigra kissé lanyhuló turistaforgalmat, úgyhogy az NBC tévécsatornával szövetkezve a nézőkre – és saját lakóhelyükre – szabadították Hasfelmetsző Jacket a Terror At London Bridge révén, amelyet a magyar televízióban Rettegés a London hídnál címmel vetítettek. A forgatókönyvet a Logan futása (Logan’s Run) című népszerű sci-fi regény társszerzőjével, William F. Nolannel íratták meg, a rendezői székbe pedig a megbízható iparos E. W. Swackhamert ültették. Főszereplőnek a pont ekkoriban befejeződő Knight Rider széria szószátyár csodautóval rendelkező hősét, David Hasselhoffot szemelték ki, aki mellé a Hunter című zsarusorozatból ismer Stepfanie Kramert rendelték Angie-ül, „mellékszépségnek” pedig a horrorkirály direktor John Carpenter exnejét, Adrienne Barbeau-t (A kebelcsoda és a klónozás csodája) kérték fel, aki Angie pórul járó könyvtáros barátnőjét alakította.
Ő lenne az a bizonyos Jack?
Vagy inkább ez az úr?
„Annyira szexi a brit akcentusa… Ha elolvasta a könyvet, szívesen megismerkedem magával közelebbről is.”
„A fene egy meg, már megint rossz pasit választottam!”
A rejtélyek kedvelőinek összezavarása végett két, 19. századi öltözéket viselő és kimért brit angolsággal beszélő holtsápadt úr is fel-alá járkál Lake Havasuban, akik közül az egyik biztosan rosszban sántikál, ám a Terror At London Bridge nem az efféle „húzások” miatt emlékezetes, hanem Hoff mester egészen elképesztő színészi teljesítménye okán. A Knight Rider és a Baywatch legendás alakja ugyanis 1985-ben még nem ölelte keblére és nem figurázta ki a közönséggel összekacsintva a maga über-ciki mivoltát, hanem azt hitte, fajsúlyosabb szereppel is érdemes próbálkoznia. Davidünk drámai mélységekbe irányuló, ám teljeséggel elbaltázott alászállásai adják eme egyébként kifejezetten bájos regionális horrorfilm savát és borsát, úgyhogy aki képes harsány röhögés nélkül végignézni például azt a jelenetet, amelyben Hoff a könnyeivel küzdve mesél Angie-nek arról, hogy mióta Chicagóban figyelmetlenségből lepuffantott egy fegyvertelen kamasz bűnözőt, képtelen használni a szolgálati pisztolyát, az gyorsan írasson fel magának a háziorvosával egy kis humorérzék-növelőt. (Az isteni Hoff parádés alakításának élvezetéhez elengedhetetlen, hogy eredeti hanggal emésszük meg a filmet.) Mindenkinek ajánlom a Terror At London Bridge agyzsibbasztását, aki jól tudja, hogy a „hoffság” akkor a legmulatságosabb, amikor komolysággá fajul.
„Tudom, hogy azt mondtam, többé nem akarok lőni, de ha lőni kell, akkor lőni kell!”
Ráadás:
Hoff mester leghangulatosabb autós dala
Egy kép azoknak, akik hiányolják a Terror At London Bridge-ből az egyébként nem szégyellős Adrienne Barbeau fedetlen kebleit
