Frank Braswell 22 év után szabadul a sittről jó magaviseletének és állítólagos pálfordulásának köszönhetően, ugyanis sikerül elhitetnie a sorsáról döntőkkel, hogy többé nem lappang benne gyilkos indulat, és képes lesz a társadalom hasznos tagjaként meghúzni magát. Frank a saját, az eset idején 12 éves lánya, Karen tanúvallomása alapján került börtönbe, aki végignézte, ahogy az apja bántalmazta, majd lelökte a lépcsőn az anyját, aki emiatt nyakát szegte és meghalt. Frank hazatér az arizonai Cottonwoodba, ahol Karen keményen dolgozó sztriptízbári pincérnőként és egyedülálló szülőként tartja el 12 éves kisfiát, Pete-et.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Karen nem repes az örömtől, amikor értesül Frank szabadulásáról, sőt: jeges rémület járja át a szívét, és rögtön arra gondol, hogy az apja szörnyű bosszút forral ellene. 22 éve, a bírósági tárgyalás végén az elítélt Frank ugyanis, amikor elhaladt a lánya mellett, azt súgta vészjóslóan Karen fülébe, hogy „a papa ezt sosem felejti el neked”. Karen épp ezért szinte könyörög Calhounnak, a család régi barátjának és Cottonwood indián seriffjének, hogy azonnal tartóztassa le Franket, amint meglátja, Calhoun azonban közli Karennel, hogy újabb bűncselekmény hiányában semmit sem tehet. Frank először Pete bizalmát nyeri el, majd előad Karennek egy könnyfakasztó monológot arról, hogyan is halt meg (szerinte) a felesége. Frank arról mesél, hogy a neje alkoholista volt, Karen előtt is ivott, és amikor Frank emiatt nemtetszését fejezte ki, az asszony nekirontott, de közben megcsúszott, és legurult a lépcsőn. Ami pedig a tárgyalótermi fenyegetést illeti: Frank valójában azt mondta, hogy „a papa sosem felejt el téged”.
„22 év után jó lesz végre hazatérni…”
„Azt csiripelik a madarak, hogy Karen nem éppen diplomás állást szerzett magának.”
„Vigyázz magadra, Pete, és ne állj szóba idegenekkel!”
„Sosem láttam még senki kövét ilyen szépen kacsázni a víz felszínén, mint a bácsiét.”
„Biztos, hogy idővel neked is ugyanígy fog menni, Pete… A tehetség öröklődik a családunkon belül.”
„Ahogy például a baseball iránti rajongás is.”
„Nem tudna tenni valamit azért, hogy az apám a közelünkbe se jöhessen, seriff?”
„Nem szeretnék, akkor túl hamar vége lenne a filmnek.”
„Szóval végig ártatlannak hittél, amíg a hűvösön ültem, de egyszer sem jöttél el meglátogatni, hogy ezt elmondd nekem? Szép kis barát vagy, Calhoun!”
Karent nem hagyja nyugodni mindaz, amit az apjától hallott, és elkezdi megkérdőjelezni gyerekkori vallomásának és emlékeinek helytállóságát: szorgos kutatómunkával kideríti, hogy az anyja tényleg piált – kétszer elő is állították ittas vezetésért −, valamint azt is, hogy az ügyész fontosabbnak érezte Frank mielőbbi elítéltetését, mint az igazság feltárását. Miután az apja bűnösségét illető kétely elaltatja a gyanakvását, Karen befogadja Franket a házába, és egy ideig úgy tűnik, beköszönt a családi idill korszaka. Csakhogy amikor Karen energikus barátja, Dan, pont Frank orra előtt vásárol jegygyűrűt a kedvesének, a lánya iránt beteges birtoklási vágyat érző börtöntölteléken eluralkodik a pánik és az őrület, ami felébreszti a lelke mélyén szunnyadó fenevadat…
„Adj esélyt apádnak, Karen. Nagyon igyekszik szegény.”
„Miattad kellett anya nélkül felnőnöm.”
„Semmi sem úgy történt, ahogy emlékszel rá, vagy ahogy mesélték neked.”
„Téged mikor látlak végre a színpadon vetkőzni, Karen?”
„Aki az én kislányomra nyomul, ráadásul tapló módon, annak nincs sok hátra.”
„Nem nagyon jössz már te ebbe a bárba többé, fiacskám.”
„Nemsokára összeházasodunk, édesem, de addig se fogjuk vissza magunkat.”
1993. július 16-án mutatták be a korábban csak egy rövidfilmet és négy sorozatepizódot rendező Jonathan Heap első játékfilmjét, az Őrjítő kételyt (Benefit Of The Doubt), amely amerikai és német koprodukcióban készült lenyűgöző arizonai és utah-i helyszíneken. A Michael Lieber, Jeffrey Polman és Christopher Keyser által jegyzett forgatókönyv nem forradalmasította a pszichothriller műfaját, viszont remek játéklehetőséget kínált a Frank Braswell főszerepét megkapó, 2024. június 20-án elhunyt Donald Sutherlandnek (Fókaromantika Donald Sutherlanddel + Gyémánt lady), aki azon rendkívül sokoldalú színészek táborába tartozott, akik bármilyen figurát képesek hitelesen − kacagtatóan vagy épp megrázóan − életre kelteni. Míg mondjuk a Magyarországon is népszerű kémfilm, a Tű a szénakazalban náci titkos ügynökeként Sutherland hidegvérű és higgadt profi gyilkosként teszi a dolgát, ezúttal egy színlelni csak ideig-óráig képes erkölcstelen perverzként válik veszélyessé. Vajon miért nézett a mama rendszeresen a pohár fenekére, miért volt dühös a lányához túlságosan ragaszkodó férjére, és miért pont tökön akarta rúgni Franket, mielőtt legurult a lépcsőn? Az Őrjítő kétely „csattanóját” nem nehéz kitalálni jóval a leleplezése előtt, ám Sutherland kiváló(an visszataszító) teljesítménye feledteti a sztori kiszámíthatóságát. A mellékszereplőkre sem lehet panasz: Karent az Oscar-díjra jelölt Amy Irving (Carrie + Őrjöngés) formálta meg kellő drámai és empátiakeltő erővel; a szintén rokonszenves Dant Christopher McDonald (Thelma és Louise); Calhoun seriffet pedig az egyik leghíresebb indián színész, a szintén Oscarra jelölt kanadai Graham Greene (Farkasokkal táncoló). Greene-ről csak kevesen tudják, hogy a karrierjét rockkoncertek hangosítójaként kezdte, és a Crowbar (a 70-es években aktív blues rock formáció, nem pedig az azonos nevű, 1990-ben alakult metálbanda) billentyűse, Kelly Jay biztatására nyergelt át a színészetre. Pete-et Rider Strong (Kabinláz) játszotta – se nem jobban, se nem rosszabbul annál, ahogy bármelyik másik tapasztalt gyerekszínész tette volna −, a Dannek gyűrűt eladó ékszerboltos kis szerepében pedig a II. világháború alatt a brit titkosszolgálatnak informátorkodó német Ferdy Mayne-t láthatjuk, aki Roman Polanski Vámpírok bálja című horrorvígjátékának arisztokrata vérszívójaként vonult be a köztudatba. Akik Donald Sutherland minden jelentősebb alakítására kíváncsiak (azokra is, amelyekre kevésbé ismert B-filmek révén került sor), azoknak az Őrjítő kételyt sem szabad kihagyniuk.
„Elkészültek a jegygyűrűi, Dan. Karen biztos örülni fog.”
„Hogy micsoda???”
„Ne izgulj, Frank, nem dobunk ki, neked is ott a helyed a közös otthonunkban. És persze örülhetnél, hogy a lányod Tom Selleck-hasonmáshoz megy hozzá.”
„Nem akartam én rosszalkodni, Karen, de a barátod kissé kiakasztott.”
„Még egy lépés, és szitává lőlek, papa!”
Ráadás:
Az Őrjítő kétely külső jeleneteit a Utah állambéli Glen Canyonban, valamint az arizonai Camp Verdében, Clarkdale-ben, Cottonwoodban és az UFO-észleléseiről híres Sedonában vették fel
Donald Sutherland Chesty Morgan adottságaiban gyönyörködik a Fellini-féle Casanova forgatásán (vonatkozó Retrokult-cikk: Fellini és a kebelcsoda)
