Ambler Bowman egy prosperáló texasi megye, Bogen tejhatalmú és erősen megalomániás ura: ha egy rendőr gyorshajtáson kapja, az kér tőle bocsánatot, amiért megkísérelte igazoltatni (Ambler természetesen még lassítani sem hajlandó, nemhogy megállni), helikopterről vadászik, ha épp úgy tartja kedve, hétvégénként pedig kerti sütésre invitálja talpnyalóit, ahol aztán bármelyik nőnek csapni kezdi a szelet, cseppet sem zavartatva magát megalázott és gyönyörű trófeafelesége, Maggie jelenlététől. Maggie végül megelégeli férje hűtlenkedését, összepakol, és úgy dönt, lelép Bogen megyéből. Csakhogy Ambler nem szereti, ha a tulajdonának tekintett alattvalói fellázadnak ellene. Kirángatja hát Henry Martin bírót az ágyból, és rögvest elfogatóparancsot adat ki vele elhidegült felesége ellen.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az elfogást egy texasi ranger kivitelezi Bogen megyétől csaknem 500 kilométernyire, aki aztán visszaszállítja Maggie-t Ambler birodalmába. A rangert úgy hívják, hogy Jack Kern: halk szavú és meglehetősen sármos fickó, aki szabadidejében gitározik és énekel, valamint arról ábrándozik, hogy egyszer híres countrysztár lesz belőle. Miután Jack szemtanújává válik annak, miként vágja sittre a korrupt Martin bíró Maggie-t pusztán azért, mert elhagyta a férjét, úgy dönt, kissé elidőzik a városban, és megpróbálja kihúzni a szemrevaló hölgyet a slamasztikából. Kern nemsokára segítőt is talál magának: Abe Rand, a messziről jött lelkiismeretes könyvvizsgáló ugyancsak a városban tartózkodik, és minden vágya, hogy lebuktassa az állami pénzeket rendre elcsaló Ambler Bowmant, de bizonyítékok híján egyelőre semmiféle eredményt nem képes felmutatni.
„Sosem hagyhatsz el, Maggie... Ahhoz már túl sokat költöttem rád.”
„Nahát, drágám! Nincs kedved beszállni harmadiknak?”
„Nincs, viszont kiszállok az életedből, Ambler!”
„Ne féljen, amíg engem lát, Mrs. Bowman: visszaviszem a férjéhez, aztán elrendezzük az ügyét.”
„Férjelhagyásért több hétre hűvösre vágom, kedves asszonyom...”
„Hogy fordulhat elő ilyesmi??? Magát is megvette kilóra Ambler!”
Jack fogja a gitárját, és bemegy a fogdába szerenádot adni Maggie-nek, előtte azonban kiüti a tervét nem helyeslő seriffhelyettest. Martin bíró lánya, Emily, történetesen Maggie legjobb barátnője, és alapos fejmosásban részesíti az apját, amiért az hajlandó úgy táncolni, ahogy Ambler Bowman fütyül, mire Martin bűntudattól sújtva szabadon engedi Maggie-t. Ambler természetesen tajtékzik a dühtől, sőt, szó szerint eluralkodik rajta az őrület, úgyhogy már régi „harcostársai” (értsd: lefizetett csicskásai), Harry Webb polgármester és Mason seriff is kezdik úgy vélni, hogy ideje lenne visszafogottabban támogatniuk az oligarchát. Közben Abe azt reméli, hogy Jackkel együtt ráveheti Maggie-t arra, hogy tanúskodjon a férje ellen...
„Ugye mondtam, hogy dalokat írok szabadidőmben? Eljátszok most magának egyet, hátha kissé felvidítja itt, a rácsok mögött.”
„Maga annyira romantikus lélek, Jack!”
„Nem szégyelled magad, amiért hagyod, hogy Ambler Bowman dróton rángasson, papa? Azonnal engedd el Maggie-t!”
„Mocskos egy alak ez a Bowman, régóta vadászom rá. Ami támogatás jön a megyének az államtól, azt mind lenyeli vagy a haverjainak adja.”
„Úgy látom, Mr. Radner, hogy elkél ebben a porfészekben némi tisztogatás.”
A bájos Jaclyn Smith (Charlie angyala és Hitler autója) 1977-ben már egy éve a Charlie angyalai című detektívkomédia-sorozat sztárja volt, de szerette volna megmutatni, hogy a habkönnyű műfajon kívül más is megy neki, ezért elvállalta a Menekülés Bogen megyéből (Escape From Bogen County) női főszerepét, amelynek révén sokkal szélesebb érzelmi skálán játszhatott, mint korábban. A kanadai Steven Hilliard Stern (A nagy futás) által Christopher Knopf (Lázadás a prérin) forgatókönyve alapján rendezett film azt mutatja be, hogy noha az USA távolról sem az a fajta édenkert, amelynek a rózsaszín ködön át szemlélődő külföldiek hajlamosak lefesteni, mégis tagadhatatlan, hogy működőképes demokráciával van dolgunk, ahol az elszámoltathatóság nem ismeretlen fogalom és az önjelölt kiskirályok sem állhatnak mindörökké a törvény felett.
„Nem akarlak zavarni bokros teendőid közepette, Ambler, de nem gondolod, hogy túlzás volt zsebre tenned az iskoláknak és a tűzoltóknak küldött állami pénzeket is?”
„Van merszed fegyverolajozás közben felbosszantani, Harry? Nem félsz a lehetséges következményektől?”
„Ház az úgy van, drága vizsgálóbizottsági urak, hogy Mr. Bowman tesz nekem egy szívességet, aztán én is egyet neki, aztán megint ő jön, utána meg ismét én... Tudják, hogy megy ez.”
„Mi köze hozzá, hogyan bánok a feleségemmel, maga jöttment ranger?”
„Ha még egyszer kezet emel Maggie-re, golyót eresztek a golyóiba, Mr. Bowman.”
Smith mellett megannyi kiváló színész gondoskodott arról, hogy a Menekülés Bogen megyéből kellemes kikapcsolódást nyújtson. A Henry Martint alakító Pat Hingle (Aki sok LSD-vel issza a kávéját) a magyar nézőknek az Akasszátok őket magasra! című Clint Eastwood-westernből lehet ismerős, amelyben szintén bíró volt és ő rendelte el a kivégzéseket, ezúttal viszont az oligarchája engedélye nélkül még egy korsó sört sem rendelhet magának. A korrupció ellen harcoló állami alkalmazott Abe Randként Henry Gibson komikust (Zűrzafír, avagy hajsza a kék tapírért) láthatjuk, aki ezúttal kissé komolyabb vizekre evezett Harsányi Gáboréra emlékeztető játékstílusával. Az Ambler Bowman zsoldjában álló polgármestert Philip Abbott (A 18-as hangár titka), a világ legcsúnyább megvesztegetett seriffjét pedig John Quade (Bármi áron) formálta meg érzékletesen, és a Martin bíró lányát játszó Julie Mannix (Egy sztriptíztáncosnő portréja) sem vallott szégyent. A film leglenyűgözőbb teljesítményét azonban az Ambler Bowmant afféle elmebeteg és perverz Jockey Ewingként prezentáló Mitchell Ryan (Halálos fegyver) és a női szíveket megdobogtató rangert, Jack Kernt életre keltő Retrokult-favorit, Michael Parks (Leslie Nielsen az agymosó szekta ellen + Villamosszéktől a vizespólós szépségversenyig + A ház, ahol nem hagynak sokáig életben) nyújtja. A Marlon Brando és James Dean szellemi örökösének számító Parksot Quentin Tarantino a 2010-es évtized elején a legnagyobb élő amerikai színészek nevezte (Parks 2017-ben, 77 évesen hunyt el), és a Menekülés Bogen megyéből is ékesen bizonyítja, hogy a művész rászolgált a rajongásra: Parks látszólag nem csinál semmi különöset, viszont pont ez a lényeg – éli a szerepét, nem pedig játssza, a természetesség mestere. A zseniális színész – az általa megformált rangerrel ellentétben – nem csupán álmodozott a countryénekesi karrierről: népszerűsége csúcsán, 1969-ben és 1970-ben összesen négy countryalbumot adott ki, amelyek ma már a gyűjtők – például e sorok írójának – legféltettebb kincsei közé tartoznak.
„Te vagy a hősöm, Jack... Lépjünk le Bogen megyéből mihamarabb!”
„Holnaptól már nekem főzhetsz többfogásos vacsorákat, Maggie...”
Jaclyn Smith Maggie Bowmanként a Jack Kernt alakító Michael Parksszal...
... és az Ambler Bowmant játszó Mitchell Ryannel a Menekülés Bogen megyéből forgatásán
Jaclyn Smith a Menekülés Bogen megyéből korabeli reklámfotóján
Ráadás:
Michael Parks egyik countryslágere
„Jaclyn sem volt éppen szende szűz, de ezek a csajok még nála is felszabadultabbnak tűnnek.”
Michael Parks azon elmélkedik, vajon hogyan került a Boszorkány című 1995-ös erotikus thrillerbe
