Nick és Nora Chalmers, a bestsellereket ontó íróházaspár alaposan elakad a készülő új művével, úgyhogy Nick végül arról kezd panaszkodni, hogy sosem sikerül Agatha Christie vagy Dashiell Hammett nyomába érniük, ha nem következik be gyökeres változás az alkotói munkájukban. Miután a titkárnőjével intim viszonyt ápoló kiadójuk szinte szívrohamot kap a hírtől, miszerint Chalmersék nem fogják tartani az előírt leadási határidőt, hőseink feltöltődés és ihletszerzés végett Európába utaznak, hogy Párizsból egészen Isztambulig vonatozzanak az Orient expresszen, Agatha asszonyság kedvenc járatán. Még épp csak maguk mögött hagyták a párizsi pályaudvart, amikor egy köpcös úr esik be a kupéjukba… és többé fel sem tápászkodik, mivel valaki jókora kést döfött a hátába.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Ahogy az a hulla felöltőjében lévő igazolványból kiderül, egy bizonyos Mr. Cairóról van szó, Nicknek pedig esze ágában sincs jelenteni az esetet a kalauznak: úgy határoz, hogy maga fog nyomozni a tettes után, elvégre mi sem lehet természetesebb annál, hogy az élet majd pont az egyik krimijét fogja imitálni. Miután Norával elhelyezi Cairo urat a kupéjuk mosdójában, Nick fültanúja lesz ama beszélgetésnek, amelyben a dúsgazdag Jamal pasa közli a kalauzzal, hogy lába kelt legféltettebb kincsének, az 1 millió dollárt érő gyémántjának. A detektívvé avanzsált író rögtön rájön, hogy kapcsolat lehet az ékszerrablás és a kupéjában heverő tetem között, úgyhogy már csak azt kell kiderítenie, hogy ki a tolvaj gyilkos az utasok közül. A gátlástalan és pénzszűkében lévő színész, Clint Reynolds? A kapzsi arisztokrata úrinő, Lady Ashley? Netán a copfos ezredes, aki inkább tűnik kiöregedett rockernek, mint a Brit Birodalom védelmezőjének? A nagy leleplezésre természetesen poirot-i módon, a film végén kerül sor…
„Mr. Schubert? Úgy döntöttünk, hogy a maga pénzéből körbevonatozzuk Európát, hátha attól visszatér az inspirációnk.”
„Chalmers, maga gazember! Ha a titkárnőm nem készíti ki a szívemet a tempójával, akkor maga fog a sírba vinni.”
„Schubert állja minden költségünket, bébi! Erre nem csak idehaza kell koccintanunk…”
„… hanem az Orient expresszen is!”
„Hosszúnak ígérkezik az út… Mivel töltsük?”
„Imádom, hogy mindig olvasol a gondolataimban, bébi! Ezért vettelek el!”
1934-ben jelent meg a neves brit krimiírónő, Agatha Christie egyik legnépszerűbb regénye, a Gyilkosság az Orient expresszen (Murder On The Orient Express), amelynek első filmes feldolgozása 1974-ben látott napvilágot. A Sidney Lumet (Tizenkét dühös ember, A domb, Hálózat) által rendezett, ma már bátran legendásnak nevezhető mozitörténeti mérföldkő igazi sztárparádénak bizonyult. Néhányan a szereplők közül: a később hibrid bombanővel társuló Michael York, a James Bond-imázsától épp szabadulni szándékozó Sean Connery, a Budapesten Mr. Hyde-ba oltott Hasfelmetszőként prostituáltakat ölő Anthony Perkins, a Poirot bőrébe bújó Albert Finney és Ingrid Bergman, akinek Oscar-díjat hozott a film a legjobb női mellékszereplő kategóriájában. Nem tudom, hányan forgolódtak nyugtalanul az ágyban éjszakánként a pornóverzió hiányától szenvedve, az viszont biztos, hogy 1986-tól e perverzek végre békésen alhattak, ugyanis a hardcore szakma akkori nagyágyúinak közreműködésével megszületett az eredetivel épp csak köszönőviszonyban lévő „kefélős” verzió.
„1 millió dollárt ér a gyémántom, Lady Ashley…”
„Ha közelebbről is meg akar ismerkedni vele, akkor legyen szíves térdre borulva tisztelni engem…”
A rejtélyes Tim McDonald (ez miden bizonnyal álnév) több noir hangulatú bűnügyi pornót is rendezett (A máltai sólyom című Humphrey Bogart-klasszikust például sólyom helyett vibrátorral gondolta újra), a Lust On The Orient Express (Bujálkodás az Orient expresszen) pedig az utolsó ezek sorában. „A hasznost mindig érdemes összekötni valami szintén hasznossal” elve alapján a forgatókönyvet is jegyző McDonald nem érte be az Orient expressz filmbéli jelenlétével: úgy döntött, hogy a noir éra leghíresebb amerikai detektív házaspárjának pornós változata is az utasok között lesz. Így eshetett meg, hogy az 1934 és 1959 között megannyi rádiójátékban, valamint tévé- és mozifilmben feltűnő Nick és Nora Charles (Dashiell Hammett teremtményei) a 80-as évtized pornóverzumában Nick és Nora Chalmersként bukkant fel, akik – McDonald Hammett és Christie előtti főhajtásaképp – krimiíró magánhekusok voltak.
„Ha segít ellopni Jamal gyémántját, 40%-ot adok magának az eladási árból, Lady Ashley…”
„60%-ot kérek… Lehet, hogy nagy színésznek tartják, Mr. Reynolds, de én fogom életem alakítását nyújtani a pasa karjai közt, nem pedig Ön.”
A látottak alapján valamelyik népszerű tévésorozat díszleteit titokban felhasználó Lust On The Orient Express sem fukarkodott a sztárokkal. Nick Chalmerst a kanos magánkopói szerepben máskor is magas színvonalon teljesítő John Leslie alakította, élete párját, Nora Chalmerst pedig Gina Carrera, a korszak egyik szőke ciklonja. Clint Reynoldsot (akinek a legjobb barátja bizonyára Burt Eastwood), a nagyképű és a hordárnak borravaló helyett dedikált fotót adó sztárszínészt egy igazi pornó-sztárszínész, Eric Edwards játszotta, aki ugyanazon fogkrémmárka reklámjaiban kezdte, mint Tom Selleck. A rezzenéstelen arcú Jamal pasát a Shakespeare-specialista off-Broadway színészből pornómágussá lett Jamie Gillis keltette életre, engedelmes háremhölgyét pedig az análspecialista Keli Richards. Lady Ashley társalkodónőjét a hátborzongatóan erős cockney akcentust és kellemes női praktikákat alkalmazó Tracey Adams formálta meg – vajon hány arisztokrata hölgynek volt a valóságban külvárosi segédmunkást idéző kiejtésű társalkodónője? A pornós dívák közül egyértelműen a Lady Ashleyként brillírozó Pat Manning nyújtotta a legjobb színészi teljesítményt, aki egyrészt az őrülten szexi olasz éjszakákat kedvelő Amanda Learhez hasonlóan mély hanggal rendelkezik, másrészt 37 éves korában kezdett szexfilmekben szerepelni, és a Lust On The Orient Express forgatásakor már 46 volt.
„Meghoztam a teát és a péksüteményt… Hoppá! Mi a fene folyik itt???”
„Nem tudott volna egy kicsit később érkezni, kalauz úr? Épp csak ellőttem a táramat…”
Aki úgy érzi, hogy a Gyilkosság az Orient expresszen összes eddigi filmváltozatában fájóan kevés volt a szex (ha volt egyáltalán), az keresve sem találhat jobb időrablót magának a Lust On The Orient Express-nél.
„Természetesen rájöttem, ki a gyilkos tolvaj szarka! Elvégre krimiregények írásából élek.”
„Persze, hogy rájöttél, édesem, de a végterméket ezúttal is én rázom majd gatyába.”
Ráadás:
A Shirley néven aktmodellkedő Pat Manning ajándékfotója rajongóinak az 50. születésnapja alkalmából