Herkules távollétében Ecalia serege feldúlja a félisten faluját, és a vérengzésnek Herkules felesége is áldozatul esik. Ecalia országát Eurysteus király uralja, ám hataloméhes legfőbb minisztere, Licos, elteszi láb aló. Herkules bosszút szomjazva Ecaliába érkezik, ahol Eurysteus lánya, a királynővé koronázott Deianira fogadja, és felajánlja neki az életét, amennyiben megkíméli Ecaliát. Licos azt reméli, hogy Herkules kapva kap a lehetőségen, ám hősünk kegyesnek mutatkozik, és esze ágában sincs megölni Ecalia első számú bombanőjét.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az igazság istenének megbékítése végett Herkules és a királynő hátborzongató szertartáson vesz részt: Deianirát a palota falához láncolják, Herkules pedig addig dobálja baltákkal, amíg el nem vágja így a láncait. Ezzel bizonyítást nyer, hogy a királynő nem vétkes a félisten nejének halálában – ha bűn terhelte volna a lelkét, Herkules baltái eltalálják. Ezek után a dúskeblű uralkodó és Zeusz fitt fia akár egybe is kelhetnének, ám Licos akarja feleségül venni Deianirát: Herkules lejáratása végett egy Acheoo nevű férfiúval környékezteti meg a királynőt, azt remélve, hogy a félisten féltékenységétől hajtva végez majd vele, és onnantól fogva hisztis gyilkosnak fog tűnni, nem pedig dicső jótevőnek. Ám ez a terve is csődöt mond, Herkulesnek pedig egy bika, egy sárkány, Medusza és egy barlangi majomember legyőzésével kell megmutatnia, hogy még mindig ő a legtökösebb legény az egész ókori mitológiában. És ha mindez még nem volna elég: Deianira egyik szép riválisa varázslat révén magára ölti a királynő alakját, hogy elcsábítsa Herkulest...
Bögyös szobor baloldalt, bögyös díva jobboldalt… Olasz neorealizmus helyett kőkemény szimbolizmus
„Hová dobjam ezt a pimasz frátert, kedvesem?” – Miki folyton súlyt emel
1958-ban mutatták be a mozik a Herkules című olasz fantasy-kalandfilmet, amelyben a neves amerikai testépítő, Steve Reeves alakította a címszerepet. Reevest sokan minden idők legszebb férfijának tartották az 50-es évtized végén, és nagyrészt ennek köszönhető, hogy a Herkules óriási nemzetközi sikert aratott, útjára indítva az ókori témájú sword & sandal (kardos-szandálos) filmek divatját. Az élelmes olasz producerek 1964-ig ugyanúgy futószalagon gyártották az erőemberek hőstetteit bemutató alkotásokat, mint 1964-től kezdve a spagettiwesterneket. Kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy aki kellően impozáns izomzattal és fizimiskával rendelkezett az USA lakói közül, annak igen nagy esélye volt ekkoriban arra, hogy kardos-szandálos importsztár válik belőle Itáliában. Így került olasz földre Miki bácsi is…
„Kőbányán születtem, ott is nőttem fel. Vannak jobb helyek… úgyhogy leléptem Amerikába.”
Túl sokan elfásultak az ókorban, ennek tudható be, hogy az álkirálynőt faemberek támadták meg
Hargitay Miklós, azaz Mickey Hargitay (1926. január 6. – 2006. szeptember 14.) Kőbányán született, és már kora gyerekkorától a sport volt a mindene. Gyorskorcsolyázott, focizott a Fradiban, valamint cirkuszi akrobataként is kipróbálta magát. A II. világháborút követően a disszidálás mellett döntött, és meg sem állt az USA-ig, ahol rögvest nekilátott a pénzcsinálásnak. Eleinte vízvezetékszerelőként és ácsként dolgozott, ám egy nap megpillantotta Steve Reeves képét egy testépítő-magazin borítóján, és elhatározta, hogy ő is kigyúrja magát. A szándékot tett követte, majd 1955-ben Miklós kitartó munkája meghozta a gyümölcsét a tekintélyes Mr. Universe cím képében − az évtizedekkel később Sandahl Bergmannal barbárkodó Arnold Schwarzenegger ennek hatására tapétázta ki a szobája falát Hargitay-poszterekkel.
Egy, csak egy szandálos legény van talpon a vidéken… Herkules szerepében Toldi… akarom mondani Hargitay Miklós
„Meglátni Mikit Mae West műsorában és megszeretni egy pillanat műve volt…” Az ábrándos tekintetű Deianira, azaz Jayne Mansfield
Hazánk messzire vándorolt fia 1956-ban az univerzum legmuszklisabb legényeként lépett színpadra a pikáns szállóigéket meghonosító és jó humorú díva, Mae West revüjében. Az egyik Latin Quarter-béli (közkedvelt New York-i mulató) előadáson a korszak szőke kebelcsodája, a modell-színésznő Jayne Mansfield (Elrontja Rock Huntert a siker?, Lázas éjszakák, Athénban történt) is megjelent nézőként, és azonnal kiszemelte magának Mikit.
Heroikus küzdelem a telenyugtatózott bikával…
… és a nagyon is energikus műsárkánnyal
Mansfield és Hargitay 1958-ban kötött házasságot, és egészen 1964-ig maradtak együtt (három gyermekük született, akik közül Mariska ugyancsak színész lett). A Mansfieldet kisajátító 20th Century Fox filmvállalat fejesei nem nagyon akarták együtt szerepeltetni a házaspárt, főszerepet meg pláne nem szántak Miklósnak a felesége mellett, ezért aztán Jayne igencsak megörült annak az 1960-ban érkező olasz ajánlatnak, amely a sokadik Herkules-film kettős női főszerepére (Deianira és az imposztor) kérte fel. A kebelsztár ahhoz a feltételhez kötötte a szerződése aláírását, hogy a férje játszhatja el Herkulest, és ezúttal senkinek sem volt ellenvetése.
Herkules Miklósra nem csak Deianira áhítozik, hanem a tarajos nők szektája is
Egy habkönnyű Herkules-filmbe mindig kellett egy emlékezetes főgonosz. Ezúttal a Licost alakító Massimo Serato (A bűntény majdnem sikerült, Ne nézz vissza!, A gyilkos apáca) volt soron
Az intrikákkal tűzdelt, ám kellően izomcentrikus Gli amori di Ercole-t (Herkules szerelmei) a történelmi filmekre és Totò-vígjátékokra szakosodott Carlo Ludovico Bragaglia rendezte, aki I. világháborús hős és meglehetősen poe-i lelkületű művész volt: jó előre megvette a saját sírját, és egészen addig rendszeresen hordott rá virágot a temetőbe, míg bele nem fektették. A Gli amori di Ercole szépen teljesített az olasz mozikasszáknál, Hollywood viszont még ezek után sem akarta reklámozni a kőbányai izompacsirta és a pennsylvaniai szexbomba párosát, úgyhogy a film csupán 1966-ban debütált a tengerentúlon, ráadásul nem mozikban, hanem a tévében.
Ha egy majomember szemet vet Jayne Mansfieldre,…
… annak az ő Mikijével gyűlik meg a baja
Noha új hazájában nem sikerült színészként befutnia, Miklósra az olaszok Jayne nélkül is kíváncsiak voltak, így a válása után több kultfilmben is szerepelt náluk. Játszott westernekben (Uno straniero a Sacramento, 3 colpi di Winchester per Ringo, Cjamango stb.), amivel gyerekkori álmát váltotta valóra, valamint három erotikus horrorfilmben (Lady Frankenstein, Delirium és Riti, magie nere e segrete orge nel Trecento), amivel valószínűleg egészen másfajta álmait teljesítette be. Élete legjobb alakítását az 1965-ös Il boia scarlatto-ban nyújtotta, amelyben skizofrén várúrként végez megannyi talján fotómodellel. Hargitay Miklósra nem csupán sportteljesítménye okán lehetünk büszkék, hanem zsánerfilmes munkássága miatt is. Talán mondanom sem kell, hogy előbb-utóbb minden további jelentős művéről mesélek majd nektek itt, a Retrokult blogon.
Mickey Hargitay és Jayne Mansfield híres pózai
Ráadás:
Jayne Mansfield szőkén és olyan állapotban, ahogy amerikaiak millióinak pont megfelelt
Loni Anderson Jayne Mansfieldként és Arnold Schwarzenegger Hargitay Miklósként a sztárpár életéről szóló 1980-as The Jayne Mansfield Story-ban
Hargitay Miklós Mr. Universe-ként
