Maggie Healey, a segítőkész és önzetlen amerikai ápolónő Ausztráliában építgeti a karrierjét: perth-i állását maga mögött hagyva Brisbane-be megy, ahol egy méregdrága pszichiátriai magánklinika nővérkéje lesz. Bár a kiállhatatlan Kereby főnővér nincs elragadtatva az újonctól (mivel zsigerből gyűlöli a nőtársait), a klinika körberajongott és zseninek tartott nagyágyúja, Jonathan Heckett pszichiáter-főorvos szinte nyomban felkarolja Maggie-t. Healey nővér őszinte lelkesedéssel veti magát a munkába, és asszisztensként hatalmas adag megfelelési kényszertől hajtva próbál – szigorúan csak szakmai értelemben − Heckett kedvére tenni. Maggie-nek a szakmája a mindene, elvégre a magánélete romokban hever: volt barátja, a drogfüggő Hugh néha ismét feltűnik a színen, de csak azért, hogy rendre meglopja exkedvesét és heroinra költse a pénzt.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Heckett az úgynevezett ESI (Electronic Sleep Inducement) módszer úttörője, aki speciális, saját tervezésű kütyüjével kéthetes álomba ringatja pácienseit, akiket aztán ilyen állapotukban elektrosokk-terápiának vet alá. Heckett szerint az általa kidolgozott eljárás kiválóan alkalmas a depressziós, valamint öngyilkos hajlamú illetők közérzetének javítására, továbbá az alkoholistákat is leszoktatja a piálásról. Maggie eleinte azt hiszi, a főnöke egy fehér köpenyes félisten és az emberiség jótevője, ám idővel egyre sokasodnak az arra utaló baljós jelek, hogy Heckett sötét játékot űz.
„Esküszöm, hogy többé nem lövöm be magam.”
„Már nem tudok hinni neked, Hugh…”
„Holnap kezdek az új munkahelyemen Heckett doktor mellett, aki a női páciensei sorsát különösen a szívén viseli.”
„Tucatnyi pirulával tömnek itt, de ha meggyógyulok, az csakis a hátsója látványának lesz köszönhető, nővérke!”
„Mr. McCarthy akár szívrohamot is kaphatott volna a maga fenekét bámulva, Miss Healey, úgyhogy a jövőben alaposan gondolja meg, ki előtt hajol le.”
„Igenis, főnővér!”
Maggie a klinikán összeismerkedik a karakán egészségügyi aktivistával, Thena Fueryvel, aki az Istent játszó és műhibákat halmozó doktorok leleplezését tűzte ki céljául. Tőle tudja meg, hogy Heckett 1973 óta foglalkozik ESI-vel, és ez idő alatt 49 haláleset történt a praxisában: 29 fő a terápia során, a klinikán hunyt el, 20 pedig a hazaengedését követően önkezével vetett véget az életének. Miután Heckett az unalmában Maggie fenekét megpaskoló pszichiátriai kezeltnek, McCarthy úrnak is ESI terápiát ír elő (úgymond modorjavító célzattal) és az öreg nem sokkal később elhalálozik, Maggie leás az ügy mélyére, és szörnyű titkokra bukkan. Úgy tűnik, Heckett azért tartja a klinikán a jótékonynak titulált két hétnél is tovább a pácienseit, hogy ezzel még több pénzt gombolhasson le a kezelést fizető hozzátartozóikról. Ráadásul az is egyre bizonyosabbá válik, hogy a gonosz csodadoktor szexuálisan kihasználja a szebbik nemhez tartozó betegeit, miután egy kis „szórakozás” végett mély álmukból félálomszerű zombiállapotba hozza vissza őket. Vajon sikerül a lelkiismeretes ápolónőnek még azelőtt meggyőznie igazáról a rendőrséget, hogy Heckett őt is örök álomra szenderítené?
„Biztos, hogy McCarthy úr ESI-re szorul? Nekem nem tűnt sem szeszkazánnak, sem búvalbéleltnek. Egyszerűen csak szereti a női popsikat.”
„Nem tűröm, hogy bárki megkérdőjelezze a döntéseim helyességét!”
„Elnézést kérünk, Heckett doktor…”
„Heckett tucatjával küldi másvilágra az álomszuszékjait, miután kisemmizte őket és a családjukat.”
„Ezt a főnököt is jól kifogtam ezek szerint…”
Alec Mills operatőrként két James Bond-filmmel (A magányos ügynök + Halálos rémületben) ért fel szakmája csúcsára, és a második premierje után, 1990-ben két alkalommal rendezőként is kipróbálta magát, de nem az Egyesült Királyságban, hanem Ausztráliában. Mills direktori bemutatkozása, a leányiskolában gyilkolászó elmebetegről szóló Vérhold (Bloodmoon) egyike az utolsó igazán jó slasher horrorfilmeknek, második rendezői munkájával, a Halálos álommal (Dead Sleep) pedig az orvosi thrillerek világába tett kirándulást. A Halálos álom eleve a videotékáknak készült, mozikban sosem vetítették, Mills operatőri tehetségéről pedig nem szolgáltat bizonyítékot: John Stokes, a Vérhold egyébként kiváló operatőre fényképezte takarékosan, a korabeli tévéfilmeket idéző minimalizmussal. Tony Bonner (Az elátkozottak fogadója) kellően beképzelt és antipatikus pszichopata pszichiáterként; a Vérholdban a férje diákjával félrelépő feleségként brillírozó Christine Amor szintén kellemesen utálatos Kereby főnővér szerepében; a film adu ásza azonban az amerikai vendégművész, Linda Blair (Amikor Emmanuelle a Stasi foglyaként gonoszkodott + A sátán lánya és a Deep Purple sztárja). Az ördögűző sátáni megszállottságtól szenvedő kislányaként legendássá vált Blair a klasszikus horrorfilm világsikerét követően annak 1977-es folytatásában, valamint néhány ma már kevésbé ismert, ám kitűnő tévéfilmben is remekül játszott, aztán – egyéb felkérések híján – elnyelte a B-filmek örvénye. Az örök optimista Blair azonban mindezt nem tragédiaként élte meg, és a másodvonalas produkciókban is elsőrangúan teljesített. Bár annak idején okádó pokolfajzatként futott be, későbbi alakításainak túlnyomó része „a rokonszenves szomszéd lány” kategóriába sorolható, legyen szó akár kemény csajokról, vagy akár olyasféle szelíd és jóakaratú teremtésekről, mint a Halálos álom Maggie-je. Aki szívesen olvas Robin Cook-könyveket és néz a híres író művei alapján készített filmeket, tévésorozatokat, annak a Halálos álom sem okoz majd csalódást: a Michael Rymer-féle forgatókönyve pont olyan, amilyet egy Cook-epigontól várnánk.
„Vajon meddig aludtam? És hová lettek a megtakarításaim?”
„Nekem meg hová lett a szüzességem? Lefekvéskor még megvolt!”
„Csak nem képzeli, hogy árthat nekem, Healey nővér?”
„Nagyon is képzelem… Mi is az ausztrál rendőrség hívószáma?”
Ráadás:
Linda Blair a Halálos álom forgatásán
Operatőri pályafutása előtt Alec Mills olyan filmklasszikusok munkálataiban vett részt kameramanként, mint a Halál a Níluson és a Macbeth, 1977-ben pedig magyar nőt vett feleségül: Szemes Zsuzsa rendezőasszisztenst
Linda Blair 1983-ban, 24 évesen vetkőzött le a Playboy magazinnak
