Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

A bombanő, aki 24 évesen született

Embryo (1976)

2024. május 10. - Teakbois

Dr. Paul Holliston, az özvegy kaliforniai genetikus magányosan és dologtalanul tölti mindennapjait, a birtokán berendezett laboratóriumában lassan pókhálók borítanak minden kémcsövet. Amióta a felesége meghalt autóbalesetben, Holliston elvesztette az életkedvét, és azt még hűséges asszisztense, Martha Douglas (aki történetesen az elhunyt Hollistonné húga) sem tudja visszaadni neki. Egyik éjszaka, miközben a megengedettnél nagyobb sebességgel száguld az esőben, Holliston elgázol egy kóbor dobermannt. Az állatbarát tudós felnyalábolja szegény ebet az útról, és hazahajt vele. A laborban veszi észre, hogy a kutya terhes – a súlyosan sérült mama elhalálozik, de Hollistonnak sikerül megmentenie az egyik kölykét a három közül egy mesterséges anyaméh segítségével. A doktoron ekkor úrrá lesz a kísérletezhetnék, és drasztikusan felgyorsítja a vemhességi időt emberi méhlepényből nyert növekedési hormonnal. A kutyaembrió pár nap alatt felnőtté érik, Holliston azonban egyelőre senkinek sem szeretné a tudomására hozni a tudományos sikerét, ezért azt hazudja a fiának, Gordonnak; a menyének, Helennek; valamint Marthának, hogy az elgázolt kutya meggyógyult, és az csahol most a ház körül.

embryo_1976.jpgFIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A dobermann elképesztően gyorsan tanul, ám Holliston nem veszi észre, hogy az eb agresszivitása és ravaszsága is párhuzamosan nő a megszerzett ismeretek mennyiségével: a doki négylábú teremtménye egyik nap megöl egy útjába akadó kisebb kutyát, majd elássa a tetemét, nehogy a jó doktor megtalálja és aggodalmaskodóvá váljon miatta. Holliston képtelen ellenállni a frankensteini késztetésnek, úgyhogy nemsokára szert tesz egy öngyilkosságot elkövetett terhes asszony embriójára, amelyet a kutyán tesztelt eljárással négy és fél hét alatt 24 éves bombanővé növeszt, akinek – a tudományos diadaltól ittasan – a Victoria keresztnevet adja. A csodaszép „újszülöttnek” csupán egyetlen apró szépséghibája akad: a metotrexát nevű gyógyszer rendszeres befecskendezése nélkül pár nap alatt vénasszonnyá öregedne.

01_12.jpgHolliston doktor, mielőtt elkezdett volna Istent játszani

02_24.jpg„Lássuk, miféle lényt kotyvasztok mára!”

04_12.jpg„Első nekifutásra ilyen minőségű embert tudok teremteni? A kollégáimnak mostantól fogva minimum térdre ereszkedve kellene hódolniuk előttem.” 

Holliston okítani kezdi a fotografikus memóriával rendelkező Victoriát, aki néhány hét alatt bekebelez minden fellelhető tudományos és kulturális ismertet, úgyhogy akár több kategóriában is indulhatna a Nobel-díjért. A büszke alkotó elérkezettnek látja az időt arra, hogy teremtményét „bedobja a mély vízbe”: partit rendez, amelyen úgy mutatja be az immár Spencer családnevű Victoriát barátainak, mint pártfogoltját, a Coloradói Egyetem roppant tehetséges végzősét. Victoria azzal indítja az estét, hogy leül játszani a sakkbajnok Frank Rileyval, és az egybegyűltek őszinte ámulatára alaposan megszégyeníti: nyilvánvaló, hogy Victoria simán legyőzhetné Rileyt, akit csak kárörvendően mosolygó Holliston unszolására enged nyerni. Victoria „kikupálása” azzal végződik, hogy a teremtője magáévá teszi a vendégek távozását követően. Az újdonsült párocska idillje azonban nem tarthat sokáig: egyrészt a féltékeny Martha gyanút fog, és mindenképp ki akarja deríteni, ki lehet ez a titokzatos fiatal nő, akiről senki sem hallott a Coloradói Egyetemen, másrészt az orvosgéniuszi elmével megáldott Victoria rájön, hogy nem kell örökké metotrexát-függőként élnie: egy 5-6 hónapos emberi magzat agyalapi mirigyéből származó kivonat szempillantás alatt megoldaná a problémáját. Holliston menye terhes, és épp a hatodik hónapban van... A doktor rokonai hamarosan megtapasztalják, miféle angyal külsejű szörnyeteget szabadított a világra (és azon belül elsősorban rájuk) az Istent játszó családfő...

05_8.jpg„Aranyos képecskékkel kezdjük, drága Victoria, holnap pedig már a sejtbiológiáról beszélgetünk...”

16.jpeg„Nem született még ember, aki meg tudna verni a táblán.”

07_9.jpg„Vagy mégis??? Mondjátok, hogy csak hallucinálok, különben agyvérzést kapok a dühtől!” 

Hanns Heinz Ewers a német expresszionista irodalom egyik mérföldköveként számontartott regénye, az Alraune: Egy különös teremtés története 1911-ben jelent meg első alkalommal nyomtatásban. A tudományos-fantasztikus műben egy őrült tudós mandragórát termékenyít meg egy akasztott ember spermájával, aminek eredményeképp gyönyörű és csábító nő születik (a címszereplő Alraune), akit azonban igen hamar hatalmukba kerítenek a kivégzett bűnöző gyilkos indulatai. A történetet 1952-ig összesen hat alkalommal vitték filmre, első ízben pont Magyarországon: Ewers bestsellere alapján Kertész Mihály (Casablanca) és Fritz Ödön 1918-ban forgatott némafilmet, amelynek mára sajnos minden kópiája elveszett. 1976-ban Ralph Nelson jelentkezett tudományos-fantasztikus horrorfilmmel az Alraunétől ihletetten, amely az Embrió (Embryo) címet kapta: a kitűnő direktornak korábban három alkotása is Oscar-díjat biztosított mások számára – az 1963-as Nézzétek a mező liliomait! a főszereplő Sidney Poitier-nek, az 1964-es Lúd atya a forgatókönyvíróinak, az 1968-as Charly – Virágot Algernonnak pedig a szintén főszereplő Cliff Robertsonnak. Az Embrió az előbb felsoroltakkal ellentétben vérbeli exploitation mű, úgyhogy díjesőt nem, pusztán némi számlabefizetésre szolgáló gázsit biztosított a sztárjának, az ekkoriban már a fénykorát maga mögött tudó Rock Hudsonnek, azaz valódi nevén Roy Harold Scherernek.

08_6.jpgHa Martha folyton más dolgába ártja magát, Victoria előbb-utóbb a hátába mártja a kését

9.jpegA teremtmény, akinek a teremtője sem tud ellenállni 

A négyszeres Golden Globe-díjas Scherer 1925. november 17-én született a Michigan-tó melletti Winnetkában, meglehetősen szegény családban. A felnőttkorba érve eleinte alkalmi munkákkal kereste a kenyerét, majd két évre beállt katonának, utána pedig Hollywood felé vette az irányt, hogy valóra váltsa álmát, és színész lehessen: ennek érdekében szó szerint – és jóképűsége teljes tudatában – órákon át álldogált a nagy filmstúdiók bejáratánál, abban reménykedve, hogy egy érkező vagy távozó producernek megakad rajta a szeme, és úgy dönt, felfedezi. A felfedezést azonban végül a korszak híres színészügynöke, Henry Willson „követte el” egy partin, ahová Scherer is meghívatta magát. Wilson képviselte ekkoriban szinte az összes tesztoszteronkolosszusként emlegetett álomgyárbéli férfisztárt, akiknek a férfiasságukat hangsúlyozó művészneveket adott: így lett Carmine Orricóból John Saxon (A szőrmebolond Meat Loaf sztriptíztáncosnője + Füstölgő Magnum és tomboló düh + Villamosszéktől a vizespólós szépségversenyig + Leslie Nielsen az agymosó szekta ellen + Vedd fel az őrverő kesztyűt!), Norman Eugene Walkerből Clint Walker (Farkasember-vadászat Kaliforniában), Roy Harold Schererből pedig Rock Hudson. Willson homoszexuális volt, és azon kliensei útját egyengette a legnagyobb lelkesedéssel, akik hajlandónak mutatkoztak „természetben” is fizetni a szolgálataiért. Hudson szintén a férfiakhoz vonzódott, úgyhogy igencsak szoros kapcsolatot ápolt az ügynökével. Bár játszott komolyabb hangvételű sikerfilmekben is (Búcsú a fegyverektől), Rock Hudsont az elsősorban sóvárgó nőkből álló közönsége inkább az olyan habkönnyű romantikus vígjátékokban szerette látni, mint az 1959-es Párnacsata. A melegségét a nyilvánosság előtt titkoló sztárt a 70-es évtizedben főleg népszerű tévéfilmekben és -sorozatokban, valamint kasszasikert nem hozó, ám a korábbi, „negédes” szuperprodukcióinál jóval érdekesebb és színészileg több kihívást jelentő zsánerfilmekben foglalkoztatták. Rock Hudson 1985. október 2-án hunyt el az AIDS első világhírű áldozataként.

10_1.jpeg„Igazad van, Gordon fiam... Victoria kezd kissé erőszakosan viselkedni.” 

Hudson kellő érzékenységgel és ambivalenciával játszotta el az Embrió Hollinson doktorát: bár a színészt sokszor érték a pályafutása alatt olyan kritikák, miszerint egydimenziós „karakterformáló”, aki ráadásul igen nehezen birkózik meg a nehezebb vagy hosszabb szövegekkel, mindebből ezúttal semmi sem érződik a végterméken. Hudson alakítása elsőrangú, az orgánumában – a klasszikus hollywoodi éra egyik legkellemesebbje és legférfiasabbja – pedig sosem csalódnak a retro filmek rajongói. Victoria szerepét a korszak egyik fő szexszimbóluma, a Playboy magazinban és megannyi zsánerfilmben tündöklő egzotikus bombázó, Barbara Carrera kapta (Barbara Carrera és a hibrid érzékiség); Martha Douglasként a Retrokult-kedvenc Bruce Dern (Két fejjel sem fenékig tejfel az élet) exfelesége, a háromszor is Oscar-díjra jelölt Diane Ladd (Az ördög lánya ellenszegül) tett ki magáért; a hisztiző sakkbajnok bőrébe pedig a szórakoztató ripacskodás egyik nagymestere, Roddy McDowall (A majmok bolygója + Frászkarika 1-2.) bújt. Az Embrió nyugtalanító elektro soundtrackjét a sci-fi műfajában járatos Gil Mellé (Kukkoló szerelmesek a toronyházban) komponálta, a kamerát pedig Oscar-díjas operatőr, Fred J. Koenekamp (Pokoli torony) kezelte. A minőségi egzisztencialista sci-fik kedvelőinek különösen ajánlott az Embrió megtekintése, amely egyébként stílusjegyei és témája szempontjából egy másik Retrokult-kedvenc filmmel rokonítható (vonatkozó cikk: A kebelcsoda és a klónozás csodája).

11_2.jpegBarbara Carrera (Victoria) és Rock Hudson (Paul Holliston) az Embrió forgatásán...

12_4.jpg... és a film reklámfotóján 

Ráadás:

carrera_24_2.jpg

carrera_26.jpgBarbara Carrera a Playboy magazinban

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

Zoltán, Drakula kutyája (18+)

A feminista bombanő, aki macsó rendőrt szeretett (18+)

Nőrabló majomember Kaliforniában (18+)

Bikinis hölgyek a halálhajón (18+)

Árpád vezér az űrlények ellen (18+)

Ne szórakozz az autószerelő szupercsajokkal! (18+)

A vámpír, aki be akarta fejezni a szobrát (18+)

A seriff és az áldozatszámláló gyilkos (18+)

Kastélyt örököltünk a sátántól! (18+)

Az éjjeliőr és Hazárd megye bombanője (18+)

Szexi pincérnők életveszélyben (18+)

Az ördög lánya ellenszegül (18+)

Árpád vezér az űrlények ellen (18+)

Bombanők, halálfejesek és egy dühös pávián (18+)

A földönkívüliek éjszakai rabszolgái (18+)

UFO-bordély a tenger mélyén (18+)

Nemi erőszak az atombunkerben (18+)

A fehér rinocérosz asszonyai (18+)

A 18-as hangár titka (18+)

William Shatner: Star Trek és rock (18+)

A kebelcsoda és a klónozás csodája (18+)

Kurt Russell az istenek nyomában (18+)

Az UFO „összesugarazott” szerelmesei (18+)

Bombanők, halálfejesek és egy dühös pávián (18+)

Mi a frász történik az Árnyzónában? (18+)

Szőke bombázó a Holdon (18+)

Halemberek a szépségkirálynő ellen (18+)

Űrcowboyok a zafíraszteroidán (18+)

UFO-k, autószerelők és bombanők (18+)

Barbara Carrera és a hibrid érzékiség (18+)

Herkules, a nők bálványa (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr2418108874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2023.04.24. 13:28:36

Barbara Carrera egyike nagy kedvenceimnek. Kár, hogy szépsége csupán átlagos színészi képességekkel párosult, mindazonáltal a Soha ne mondd, hogy soha! című Bond-filmben engem sokkal jobban levett a lábamról, mint a másik Bond-lány, Kim Basinger.

Rock Hudson tehetségét sokan vitatták, valószínűleg azért, mert szerepei többségében leginkább előnyös külsejét kellett kamatoztatnia, és talán benne sem voltak annyira erősek a színészi ambíciók, hogy ki akart volna törni ebből a skatulyából. Homoszexualitása ellenére híres hölgypartnerei áradoztak róla, hogy ilyen sármos gentlemannel még sosem találkoztak, és amikor kiderült AIDS-betegsége és homoszexualitása, mindenki a támogatásáról biztosította őt, még az egykori kolléga, az amúgy állítólag homofób Ronald Reagan is. Csak Linda Evans háborgott, hogy csókjelenetei voltak Hudsonnel a Dinasztia című sorozatban, amikor a színész már tudott arról, hogy beteg. Az óriás forgatásán állítólag megpróbálták őt összehozni a biszexuális James Deannel, hogy magánéleti titkuk „házon belül” maradjon. A terv dugába dőlt: Deant idegesítette a szerinte tehetségtelen zsúrpubi, míg Hudsonnek az nem tetszett, hogy a színészi átélés jegyében Dean olykor napokig nem fürdött és nem váltott ruhát.

Teakbois · retrokult.blog.hu 2023.04.24. 13:56:58

@Field64:

"Hudsonnek az nem tetszett, hogy a színészi átélés jegyében Dean olykor napokig nem fürdött és nem váltott ruhát."

A bűztől valószínűleg én sem tudtam volna úgy értékelni Dean színészi teljesítményét kollégaként, ahogy kellett volna. :) Richard Burton kapcsán jegyezte meg Robert Quarry zsánerfilmes amerikai színész, hogy a walesi fenegyerek valószínűleg sosem fürdött: erről Quarry akkor győződhetett meg az orrával, amikor egy közös színházi előadásuk idején egyazon öltözőt kapták.

Hudson valóban inkább sztár szeretett volna lenni, mint komoly művész, és hajlamos volt könnyed eleganciával csupán a mindenképp szükségeset nyújtani a maximum helyett. Sokkal többre lett volna képes, mint amit megmutatott,; bőven akadnak erre utaló jelek egyes kései B-filmjeiben. A kollégáival (különösen a nőkkel) remekül kijött, magánemberként viszont nemtörődöm és gyakran érzéketlen módon viselkedett. A Hudsonről szóló legrészletesebb biográfia szerzője azt állítja, hogy a színészt foglalkoztató filmstúdiók fejesei (akik mind tudtak a homoszexualitásáról) megverették azokat az alkalmi partnereit, akikről úgy hírlett, szívesen eladták volna a Hudsonnel töltötti idejük történetét a sajtónak. Hogy erről maga a sztár is tudott-e, azt nem lehet hitelt érdemlően bizonyítani.

gigabursch 2023.04.25. 08:03:51

Jók az ilyen témájú filmek.
Nekem nagy kedvencem - talán ennek a sornak a kifutása lehetett - "A Légy" című film.

Mindig rámutat arra, hogy jó szándék ide-oda, ne játsszunk Istent.

Gerberus 2024.05.06. 06:27:04

@gigabursch: A légynek volt eredetije 1958-bó Kurt Neumann rendezésében, inkább A légy 2.-re hajaz a sztori, de az ilyen mesterségesen vagy abnormális körülmények közt született emberek és egyéb lények filmjei amúgy is hosszú sort tesznek ki Frankenstein nélkül is.
süti beállítások módosítása