A Férfi amerikai és olajmérnök, a cége pedig egyik egzotikus országban állomásoztatja a másik után. Legújabb ideiglenes lakhelye Venezuela, ahol azonban a texasi jóléthez szokott felesége, Monica, cseppet sem érzi jó magát: a klímától elfárad, az indián cselédeket lenézi, a napozása közben „betoppanó” leguánoktól pedig egyenesen idegrohamot kap, úgyhogy néhány hét elteltével antidepresszánsokkal tömi magát. A Férfi azzal javítana a párkapcsolatuk minőségén, hogy gyereket csinálna végre Monicának, aki azonban hallani sem akar arról, hogy a „vadonban” szüljön. Egy kajmánvadászattal egybekötött csónakázás végül tragikus változást hoz a Férfi életébe...
FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A Nő venezuelai félvér, egy szegény napszámos gyönyörű huszonéves lánya. Apja ama birtok intézőjének szánja őt hitvesül, ahol mindketten dolgoznak, a Nőnek azonban más tervei vannak: olyan életet akar élni, amilyet a néha szeme elé kerülő amerikai tévéreklámokban lát, ezért az első adandó alkalommal elszökik a nagyvárosba a birtok urával, Don Guillermóval, aki bevezeti a tehetős perverzek világába, ahol a dologtalan dúsgazdagok többek közt azzal múlatják az időt, hogy meztelenül lovaspólózó gráciáknak tapsolnak. A Nő végül faképnél hagyja Guillermót, és előbb egy remekül szeretkező New Age-guruval jön össze (aki azonban kirabolja a tantrikus élményük után), majd egy kezdetben gyengédnek tűnő féllábú gyümölcsárussal, de benne is csalódnia kell... Úgy hozza a sors, hogy a Férfi és a Nő (akiknek sosem tudjuk meg a nevét) egyazon lószállító utánfutóban húzza meg magát, ahol kiöntik egymásnak a szívüket... Vajon külön-külön folytatják ezt követően, vagy együtt?
„Venezuela! Meglásd, Monica, itt aztán jól fogjuk érezni magunkat!”
„Hogy ízlik a kajmánokkal teli iszapos víz, drágám?”
„Valami azt súgja nekem, hogy a házasságunk válságba jutott, Monica. De azért dugni még jólesik veled...”
„Hadd meséljek magának most én, kedves uram...”
„Don Guillermótól tanultam meg értékelni a nagyvárosi élet apró örömeit.”
„Annak viszont nem örültem, amikor a haverjait is mellém fektette.”
José María Forqué spanyol filmrendező kezdetben politikai üzeneteket hordozó, ám közönségbarát művészfilmekkel vívta a ki a kritikusok és a közönség elismerését – az 1957-es Amanecer en Puerta Oscura (Napfelkelte a Fekete Kapunál) például egy bányászból lett bandita történetét meséli el, az 1958-as La noche y el alba (Az éjszaka és a hajnal) pedig a spanyol polgárháborút egy fotós nézőpontjából ábrázolja. Forqué később a vígjátékok felé fordult, de a bűnügyi filmek műfajában is kipróbálta magát. Nemzetközi hírnevét azonban nem komolyabb hangvételű műveinek vagy habkönnyű komédiáinak köszönheti, hanem az 1974-es No es nada, mamá, sólo un juego-nak (Semmi különös, mama, csak egy játék...), amelyben a popkulturális ikon David Hemmings (Nagyítás + Az ördög szeme + Nagyítás helyett nagy ivás és rock) egy olyan zakkant földesurat alakít, aki a birtokán Playboy-nyuszilánynak öltöztetett nőkre vadászik... a lőcse helyett puskával. Forqué állítólag nem bánta, hogy nem a mélyenszántóbb munkái kaptak nagyobb figyelmet: többször is a kedvenc saját filmjének nevezte az USA-ban Beyond Erotica (Az erotikán túl) címmel forgalmazott No es nada, mamá, sólo un juego-t, odahaza pedig Goya-életműdíjban részesült (a Goya az Oscar spanyol megfelelője). José María Forqué 1995-ben hunyt el: 72 éves volt, májrák végzett vele. Lánya, Verónica, minden idők egyik legkedveltebb spanyol színésznője; eddig összesen négy Goya-díjat nyert a legjobb női főszereplő kategóriában.
„Az indiai tanokról hablatyoló fiatalember kielégített...”
„De aztán még a ruháimat is elcsente.”
„Oresztész, a gyümölcsárus szintén rokonszenvesnek tűnt.”
„Eleinte nem zavart, hogy féllábú, mert a lényeghez nagyon értett.”
„De amikor reggelente rám mordult, hogy húzzam fel a művégtagjára a zokniját, mert hamarosan nyitnia kell az üzletet, az végül eloszlatta az agyamra telepedett romantikus ködöt.”
Noha két nagy zsánerfilmes sztár is játszik benne, az 1978-ban, spanyol-olasz koprodukcióként forgatott La mujer de la tierra caliente, vagyis A forró föld asszonya nem tartozik Forqué legismertebb művei közé. A csupán 77 perces, fülledt hangulatú párkapcsolati dráma Férfija a Retrokult-kedvenc Stuart Whitman (Füstölgő Magnum és tomboló düh + Naiv hippilány a kannibál házában + Gyilkos macskanő Egyiptomból), a Nő pedig nem más, mint Laura Gemser (Az élőhalottak erotikus éjszakái + Fekete Éva, a legszebb kígyóbűvölő + Amikor Fekete Emanuelle apácának állt + Mussolini legromlottabb bombanői + A velencei karnevál buja szerelmesei + Orson Welles és az olasz erotika királynője), azaz Itália kedvenc „vetkőző dívája”, az egyetlen m betűvel írt nevű Fekete Emanuelle. A forró föld asszonya készítésekor 50 éves Whitman és 28 éves Gemser meglepően jó párost alkot a filmvásznon, és bár Gemser visszaemlékezése szerint Whitman elég erélyesen a tudtára adta, hogy a kamera látókörén kívül is szívesen enyelegne vele, a színésznő erre nem volt hajlandó, ugyanis boldog házasságban élt a férjével, Gabriele Tintivel, aki ekkor is a helyszínen tartózkodott: ő játszotta a léha Don Guillermót. A nyűgös Monicát a spanyol Pilar Velázquez (Véres fátyol Marialének), Monica legjobb barátnőjét, a Férfi főnökének feleségét, Angelát, pedig Paola Senatore formálta meg, aki megannyi olasz horror- és szexfilmben tette tiszteletét, valamint a nyílt pornográfia sem állt távol tőle. A forró föld asszonya szokatlan hangulatú, romantikus és pikáns dráma, amely néhány igen furcsa jelenetet is felvonultat. A Férfi által végigasszisztált kajmánvadászat pillanatai a Nő és a féllábú gyümölcsárus szeretkezésének képsoraival váltakoznak álomszerű módon (szegény hüllőt tényleg agyonlőtték a forgatáson), a film közepén pedig a lószállító utánfutót húzó autó sofőrpárosán kitör a komikusi láz, kabarétréfákba illő figurákká lényegülnek át, hogy aztán egy „mellékállásban” szajhaként ügyködő bolti eladónő fejenként 200 bolívarért – és kizárólag a takaró alatt − kiverje a lomposukat... Hogy ennek a pajzán mókázásnak mi keresnivalója van A forró föld asszonyában, azt csak a forgatókönyvet is jegyző Señor Forqué tudta, de sajnos már nem árulhatja el.
„Hogy mire vágyom? Problémamentes, igazi férfira...”
„Nos, problémám van épp elég, de ha megmutatom, mit tudok, talán kivételt tesz velem, kedves ismeretlen.”
„200 bolívar lesz a végösszeg, uraim... Természetesen fejenként!”
Ráadás:
A forró föld asszonyának érzéki muzsikáját Carlo Savina (Isten megbocsát, Klaus Kinski soha) szerezte
A film jelenleg megszerezhető változatából hiányzik Laura Gemser és egy anonim szőkeség leszbikus jelenete
