Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ismerd meg a legjobb régi zsánerfilmeket!

RETROKULT

RETROKULT

A zsoldos, aki lesmárolta a diktátort

Hired To Kill (1990)

2024. február 20. - Teakbois

Frank Ryant, a zsoldossá lett egykori CIA-alkalmazottat titkosszolga megbízója azért küldi a Cypra nevezetű banánköztársaságba, hogy kiszabadítsa a baloldali ellenzék bekasztlizott öreg vezetőjét, és a művészetpártoló, ám roppant kegyetlen (mekkora akciófilmes klisé!) tábornok-diktátor helyére ültesse a parlamentben. A hímsoviniszta Ryan azt reméli, hogy macsó harcostársakkal vághat neki az útnak, de óriási csalódás éri: meleg divattervezőnek kell kiadnia magát, aki Vogue-fotózásra érkezik a kicsiny országba szemrevaló modelljeivel. A leendő manökeneket rovott múltú (leszbikákkal teli török női börtönben senyvedő heroincsempész, késdobáló lengyel ellenálló, satöbbi), ám vonzó külsejű ifjú hölgyek közül verbuválja, akiket aztán egy kommandós gyorstalpaló révén gyilkológépekké varázsol. Indulhat hát a bevetés, amelyet azonban Ryan katona exbarátnőjének és a csapatában megbújó árulónak a jelenléte nehezít meg…

81vseds4oel_sl1500.jpg

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre. 

Nico Mastorakis görög rendező (Aki vakon is kukkolta a szupermodellt) néhány tévés munkát követően készítette el 1976 egyik legopportunistább szennyfilmjét, az Island Of Death-t, amelyet Halálsziget címmel a hazai videotékák is forgalmaztak. A békés görög falucskában felváltva szexelő és gyilkolászó fiatal brit párocska gyomorforgató története szép anyagi sikert hozott alkotójának, aki előtt így aztán kitárultak Hollywood másodosztályának kapui, és a tengerentúlon folytathatta a karrierjét. Mastorakis pont úgy járt, mint megannyi európai sorstársa: érdekes/bizarr kezdés után tipikus, ám a maguk bárgyúságában néha szórakoztató B-kategóriás akciófilmekkel és thrillerekkel, valamint cseppet sem szórakoztató tucatvígjátékokkal biztosíthatta magának a jogdíjakban gazdag nyugdíjas éveket.

vlcsnap-2021-01-25-20h38m18s163.png

Brian Thompson végre maga is Rambóvá válhatott

Mastorakis a Korfu szigetén levezényelt 1990-es Hired To Kill-t afféle Rambo-klónak szánta, és ha már arra nem futotta a büdzséből, hogy magát Sylvester Stallone-t kérje fel a főszerepre, beszervezte Frank Ryannek Stallone ellenlábasát a Kobra (Cobra, 1986) című örökbecsű klasszikusból, akit a magyar nézők az X-akták földönkívüli bérgyilkosaként szintén jól ismernek. A Terminátorban szintén felbukkanó Brian Thompson irigylésre méltó muszklikkal rendelkezett ekkoriban, remekül nyomja a egykezes fekvőtámaszokat a film kiképzési jelenetében, de sajnos ki kell jelentenem, hogy ezúttal elképesztően gyengén teljesített színészileg. Az embernek az a benyomása támad tőle, hogy a filmvilágba épp csak belecsöppent, faarcú és színtelen hangú személyi edzőt lát és hall, nem pedig olyasvalakit, aki eddigre már számos mozgóképes és színpadi tapasztalatot gyűjtött. Thompson a Kobrában és az X-aktákban karizmatikusan félelmetes tudott lenni, ráadásul különféle tévésorozatos vendégszereplései alapján lényegesen sokoldalúbb Stallone-nál vagy Schwarzeneggernél, a Hired To Kill-ben viszont néha még a szegényes díszletek is izgalmasabb alakítást nyújtanak nála. Érdemes megemlíteni, hogy Brian Thompson felesége ebben az időszakban pont Nico Mastorakis Isabelle nevű lánya volt, aki producerként jegyzi a filmet, amiből kifolyólag a Hired To Kill belterjes családi vállalkozásnak tekinthető.

large_hired_to_kill_06_blu-ray.jpg

Nico Mastorakis így képzeli el a tökéletes kommandósokat

A botcsinálta modell-zsoldosokat megformáló hölgyek sem pályáztak Glenda Jackson (Szerelmes asszonyok + ZenerajongókEgy romantikus angol nő) vagy Jane Fonda babérjaira, de legalább tisztességgel helytálltak. A produkciónak három „vén róka”, a titokzatos megbízót játszó Oscar-díjas George Kennedy (Szabadíts meg minket a kapzsiságtól! + A veszett farmer és a Playboy-modell + George Kennedy: Agatha Christie filmsztár vetélytársa), az őskomcsi lázadóvezér bőrébe bújó és szintén Oscar-díjas José Ferrer (A vasálarcos), valamint a shakespeare-i választékossággal suttogó diktátor, azaz Oliver Reed (Szemüveges bombanő puskával + A megállíthatatlan bosszúálló + Kastélymentő szex Poe módra) próbál némi tartást adni, és arra a néhány percre, amíg ők vannak a filmvásznon, ez sikerül is nekik. Az 1983 és 1993 között készült „videotékás” amerikai B-filmekben számos olyan egykori vezető színész működött közre, akiket az A-kategória producerei ekkoriban már túlkorosnak, divatjamúltnak, vagy kezelhetetlen alkoholistának tartottak. Reeddel kapcsolatban mindhárom jelzőt helyénvalónak érezték, ám tagadhatatlan, hogy e parádés fércmű legemlékezetesebb pillanatai mind neki köszönhetőek.

vlcsnap-2021-01-25-20h49m13s154.png

George Kennedy, a megbízhatatlan megbízó

vlcsnap-2021-01-25-20h49m53s417.png

José Ferrer, aki cellájában kergeti Marx és Engels álmait

vlcsnap-2021-01-25-20h39m38s852.png

Oliver Reed a szeretője felajánlásával derítené ki, tényleg meleg-e a vendége

A legeslegemlékezetesebb pillanat egyértelműen az a jelenet, amelyben a meleg divattervező megszemélyesítésére tökéletesen alkalmatlan Brian Thompson úgy véli, Oliver Reed diktátora gyanút fogott, és talán nem hitte el a vendége homoszexualitásáról szóló fedősztorit. Ezért amikor a dús betyárbajszot viselő Ollie bácsi tesztképp tökön ragadja, Brianünk egy jókora smárral viszonozza a lebuktatási kísérletet. A magánemberként kifejezetten rokonszenves Thompson így emlékezett vissza élete legkínosabb forgatási napjára Robert Sellers Reed-biográfiájában, a What Fresh Lunacy Is This?-ben:

Oliver Reed − egyes szupersztárokkal ellentétben − sosem ivott munka közben, ezt nem tartotta volna profihoz méltó viselkedésnek: inkább minden reggel merev részegen érkezett a forgatásra. Csodálatos módon arra a kis időre, amíg berregett a kamera, mindig kijózanodott: elsőrangúan játszott, és még ilyen cudar állapotban is éreztette velem, hogy ha nem vagyok résen, bármikor simán elhomályosítja az alakításomat a sajátjával. A csókjelenet kivitelezését igencsak gyötrelmessé tette, hogy Ollie szája orrfacsaróan bűzlött a piától, de eleinte úgy voltam vele, hogy sebaj: legalább nem kapok el tőle semmiféle kórságot, az alkohol biztos elpusztított minden egyes baktériumot az ajkain. Sajnos ötször is neki kellett futnunk a smárolásnak, mire az operatőr és a direktor egyetértett abban, hogy megfelelt a teljesítményünk. Teljesen kimerülten és egy kiadós fogmosásról álmodozva elhagytam az épületet, és épp a kocsim felé tartottam, amikor utolért a rendezőasszisztens, és közölte, hogy vissza kell mennem, mert kamerahiba miatt nem sikerült a jónak ítélt utolsó felvétel. Úgyhogy még kétszer lesmárolhattam Ollie nedves bajuszát… Azt hittem, sosem lesz vége annak a napnak.

vlcsnap-2021-01-25-20h40m06s750.png

A csókjelenet, amelytől szem nem marad szárazon 

A direktornak szintén akadt némi gondja az angol titánnal: 

Egyik reggel összefutottam Ollie-val a szállodánk halljában. Már benne volt a szokásos italmennyiség, és arról kezdett panaszkodni nekem, hogy túl kicsi a szerepe. Szabadkozva válaszolgattam neki, és felhívtam rá a figyelmét, hogy nem tehetek semmit ez ügyben. Ollie ekkor azzal nyomatékosította az elégedetlenségét, hogy nemes egyszerűséggel lefejelt. Meg is vert volna, ha nem tápászkodom fel és nem menekülök be a hotelszobámba. Bezártam az ajtót, és elkezdtem ellátni a fejsebemet, ám Ollie hamarosan úgy dörömbölt, mint egy gorilla, majd felszólított két, a zajra az ajtóm elé siető biztonsági embert, hogy törjenek be a lakosztályomba, mert öngyilkos akarok lenni. Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy csak be akar jutni és alaposan eltángálni; kerül, amibe kerül. Végül a biztonságiak jobb belátásra bírták, aztán másnap úgy jelent meg a forgatáson, mintha mi sem történt volna, és kifogástalanul viselkedett. Máig nem tudom, utáltam vagy szerettem-e Ollie-t. Rengeteg fejfájást okozott (szó szerint), de kitűnő mókamester volt, és a humorával bárkit lefegyverzett. Az viszont biztos, hogy soha többé nem akartam dolgozni vele ezek után.

reed_bar_22.jpg

Oliver Reed hírből sem ismerte a visszafogott bulizás fogalmát 

Az utolsó jelenet felvételének napján Oliver Reed alaposan kirúgott a hámból. Reggel felöntött a garatra egy gazdag házaspár társaságában, állítólag kilenc üveg pezsgőt toltak le a torkukon délig − bár nem hiszem, hogy a párnak sok jutott volna az itókából. Délben Ollie felállt az asztaltól, és elbotladozott az autójáig, majd a sofőr gyorsan a forgatási helyszínre vitte, ahol az öltöztetőnő igencsak megszenvedett a jelmezbe bújtatásával, a színészóriás ugyanis rendre kilógatta a farkát a nadrágjából, hogy megmutassa neki a reá tetovált pillangót (egy évekkel korábban és természetesen részegen kötött fogadás emlékét). Brian Thompson ekképp mesélte el a továbbiakat: 

A helyszín egy lepusztult régi erőd udvara volt. Ollie diktátora elvesztette a csatát, az állig felfegyverzett lázadók körülveszik, mire ő megadóan a földre ejti a pisztolyát. Csak ennyit kellett volna csinálnia, miközben a helikopteren lévő kamera a magasból veszi. Ollie azonban úgy döntött, a diktátor azzal fogja tölteni az utolsó percét, hogy szépen kiüríti a hólyagját, úgyhogy előkapta a tetkós lompost, és hatalmas sugárban pisilni kezdett. Nico persze őrjöngött, újra kellett venni az elejétől az egész jelenetet. Később Ollie odajött hozzám, átkarolta a vállamat, és a szokásos piaszag kíséretében elhadarta nekem, miért improvizált: „Brian, ez az idióta rendező azt akarta, hogy dobjam el a pisztolyomat, de ha így teszek, a lázadók biztosan megölnek. Ha viszont meglengetem előttük a kéjkígyómat, sőt ki is facsarom, őrültnek gondolnak, és talán elengednek.” Ollie-t még magyarázkodás közben karon fogta az asszisztense, és megindult vele a kocsijuk felé. Ekkor láttam utoljára.

vlcsnap-2021-01-25-20h41m00s759.png

A diktátor, aki majdnem pisilés közben adta át a hatalmat...

vlcsnap-2021-01-25-20h42m40s364.png

... és a zsoldos, aki elvette tőle

MÉG TÖBB TEAKBOIS-FÉLE RETRO:

Így fürdött és rettegett a spanyol Sophia Loren (18+)

A motoros banditák, akik megvédték a hippiket (18+)

Kastélyt örököltünk a sátántól! (18+)

Meat Loaf és John Parr, a rock and roll zsoldosai (18+)

Aki vakon is kukkolta a szupermodellt (18+)

A bejegyzés trackback címe:

https://retrokult.blog.hu/api/trackback/id/tr4116625724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2021.12.27. 20:36:20

Érdekes film lehet ez is.
Brian Thompson nagy arc lehetett: összeakasztotta a bajszát a Kobrával, korábban a Terminátorral. Nem volt szívbajos :)
Oliver Reed nagyon tehetséges színész volt, de elég nehezen elviselhető személyiség lehetett. Rengeteg balhéja volt a forgatásokon is: kicsit túltolta az alkoholt. Ha jól emlékszem, akkor a Gladiátor forgatása alatt halt meg.
Egyébként pedig újabb jó poszt - köszönjük szépen!

Teakbois · retrokult.blog.hu 2021.12.28. 07:06:56

@AntiChrist:

Így van, Reed a Gladiátor forgatása közben halt meg, miután részegen legyőzött öt fiatal haditengerészt szkanderben. A brit színjátszás talán legnagyobb férfiegyénisége volt, úgyhogy számos alkalommal felbukkan majd a jövőben e blogon.
süti beállítások módosítása