Mónica dúsgazdag üzletasszony, azonban még mosolyogni is képtelen, nemhogy élvezni az életet, imádott férje, az Eurozona nevű multicégük ügyvezető igazgatójaként brillírozó Federico ugyanis megcsalja Evával, a dögös szőke fotómodellel. Mónica barátnője, a cégben szintén vezető pozíciót elfoglaló Elena puszta „emberbaráti szeretetből” rendszeresen beszámol Mónicának arról, hogyan alakul Eva és Federico románca. Mónica felkeresi Evát egy fotózáson, és pénzt ajánl neki a Federicóval való szakításért cserébe, Eva azonban visszautasítja az ajánlatot. A cég vezetőségi tagja még a magát humorzsáknak tartó nőcsábász agglegény, Arturo is, aki annyira lusta, hogy legjobb barátja, Federico rángatja ki az ágyból reggelente az alkalmi női mellől, különben sosem lenne képes pontosan beérkezni a munkahelyére. Arturo mellesleg szintén Mónica kezére pályázott annak idején, de Federico kiütötte a nyeregből.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Az események akkor vesznek váratlan fordulatot, amikor a rovott múltú Federico egykori csempész bűntársát, Diegót kiengedik a sittről, és az első útja régi haverja puccos irodájába vezet. Diego szinte biztos abban, hogy annak idején maga Federico buktatta le, és úgy véli, némi kártérítés jár neki, amiért valójában helyette is ült, ha pedig Federico nem „tejel”, kénytelen lesz elmondani a férje balhés ügyeiről mit sem sejtő Mónicának, miféle emberhez ment hozzá. Federico Mónica aláírása nélkül nem tud nagyobb összeget kivenni a cégből a zsarolója megbékítése végett, úgyhogy szorult helyzetbe kerül. Közben (csupán a nézők számára) kiderül, hogy Eva és Elena valójában egy párt alkotnak, és Eva kizárólag azért jött össze Federicóval, hogy előidézze Federico és Mónica válását, amelyet követően Elena átvehetné az Eurozonánál Federico pozícióját.
„Mónica? Remek hírem van számodra: a férjed vett egy szép lakást a szeretőjének.”
„Annyira rendes tőled, hogy ezt az orromra kötötted, Elena. Legszívesebben addig nyelném bánatomban a szappanhabot, amíg ki nem purcanok tőle.”
„Nehéz a potens házas férfiak dolga… Kicsit sajnálom magam.”
„Szerencsére akad fotómodell, aki megvigasztal.”
„Federico is meghibbant, hogy szeretőt tart, miközben olyan test várja otthon, mint az enyém.”
Mónica az egyik magányos estéjén szomorkodás közben arra lesz figyelmes, hogy símaszkos alak surrant be Federicóval közös villájába. Előkapja hát a fiókban tartott pisztolyát, és agyonlövi a behatolót. Csakhogy mielőtt Mónica értesíthetné a rendőrséget, a vaksötétben a halottnak hitt betörő felpattan a padlóról, és fejbe kólintja hősnőnket. A pisztolyban vaktöltények voltak, amelyeket a betörő most eltávolít, majd igaziakat rak bele, aztán kisétál a ház előtt parkoló autójához, és a csomagtartóból előveszi Diego holttestét, amelyre ráadja saját ruháit és a símaszkot, majd pont annyi golyót ereszt bele az immár éles töltényekkel teli fegyverből, ahányszor Mónica lőtt. Diego hullája ezek után odakerül a padlóra az ájultan heverő Mónica mellé, a betörő pedig anélkül távozik, hogy bármit elemelne a villából. Amikor Federico hazatér a munkával és félrelépéssel töltött napja végén, Mónica kétségbeesetten a karjaiba omlik, és közli vele, hogy agyonlőtt egy betörőt, aztán valaki leütötte. Federico irigylésre méltó hidegvérrel méri fel a helyzetet, és azt javasolja, hogy ne hívják a rendőrséget; ő majd eltünteti a holttestet. Aki számos krimit látott és olvasott, rögtön arra fog gyanakodni, hogy Federico volt a titokzatos arctalan betörő, és valamiféle szörnyűséget tervez Mónicával kapcsolatban. Vajon a műfaji kliséket jól ismerőknek lesz igazuk, vagy nem is Mónica férje ölte meg Diegót?
„Hát megint be kell vonszoljalak a munkahelyedre, Arturo?”
„Mondtam neki, hogy induljon el időben, de folyton újabb menetet akart.”
„Ha Mónica elválik Federicótól miattad, akkora előléptetésben részesülök, hogy utána egyik egzotikus nyaralásra megyünk majd a másik után.”
Ramón Fernández spanyol filmrendező többnyire habkönnyű komédiákkal szórakoztatta hazája közönségét, ezért az 1977-es A halál jár Mónica nyomában (La muerte ronda a Mónica) igazi kakukktojás az életművében. Fernández eme alkotása hamisítatlan giallo, a hasonszőrű szexi olasz thrillerekkel (pl. Nyár, whisky és orgazmus + Szexi és fotogén vagyok! stb.) ellentétben azonban nincs tele ötletes vizuális megoldásokkal, és szappanoperai csomagolású tévés bűnmese benyomását keltené, ha a hölgyszereplők időnként nem válnának meg a ruháiktól. Szexjelenet alig akad a filmben – ráadásul az Evát játszó Bárbara Rey (Bikinis vámpírnők a szafariparkban) és az Elenát megformáló Karin Schubert (Az ügyvéd, a prosti és a bosszúállók + Pornósztár volt őnagysága) összebújását az általam beszerzett kópia cenzora igencsak megkurtította –, telefonálást tartalmazó viszont elég sok. Fernández úr és forgatókönyvírója (Juan José Alonso Millán) úgy próbálta menteni a menthetőt, hogy a meztelen dívákat fürdés vagy telefonálás közben mutogatta… sőt: fürdés közben telefonáltatta.
„Hogy és mint vagy, Mónica? Fogd rövidre, mert épp el vagyok foglalva valamivel.”
„Megvagyok, csak a szokásos…”
„Ja, és pár napja ledurrantottam egy betörőt, Federico meg elásta valahol.”
A filmben olyan zsánerfilmes sztárokat láthatunk, mint a már említett Schubert és Rey, valamint a szegény ember Alain Delonjának kikiáltott Jean Sorel (Deborah édes teste + Az elfeledett szívtipró + A Sakál napja), a fő attrakció azonban egyértelműen Nadiuska (A dőzsölő elit utolsó orgiája + Conan, a barbár), avagy a spanyol Sophia Loren, aki Mónicát keltette életre. A német származású, Roswicha Bertasha Smid Honczar néven született Nadiuska a 70-es évek legjobban fizetett spanyol színésznője és szexszimbóluma volt, akiről pont A halál jár Mónica nyomában premierjének évében készültek „Sophia Lorenes” aktfotók a Playboy olasz kiadása számára – Nadiuska valóban hasonlított legendás pályatársára, ha pont olyan parókákat vett fel, amilyeneket Itália ikonikus színésznője szeretett hordani (kevésbé közismert tény, hogy Loren utálja a saját, állítása szerint fésülhetetlen és nem éppen dús haját, ezért hosszú évtizedek óta különféle parókákat visel filmjeiben és a magánéletben is). Nadiuska csillaga akkor áldozott le, amikor híre ment, hogy évek óta viszonyt folytat házas ügynökével, valamint miután a bulvársajtó kinyomozta, hogy annak idején csak azért ment hozzá egy mentális betegségben szenvedő illetőhöz, hogy spanyol állampolgárságot kaphasson. Nadiuska ezt követően felhagyott a színészettel, és üzletasszonyként próbált szerencsét, de pocsék befektetőnek bizonyult, és hamarosan minden vagyonát elvesztette. A 2000-es évek elején skizofréniával kezelték, majd hajléktalanná vált, és fedél nélkül, az utcán töltötte napjait. Állítólag egy apácák alapította segélyszervezet karolta fel végül, és napjainkban is velük él. A halál jár Mónica nyomábant elsősorban a giallo zsáner fanatikusainak ajánlom, valamint azoknak, akik a nem túl véres retro krimiket kedvelik.
„Már megint szól az átkozott telefon… Hát a fürdőszobában sem lehet nyugtom?”
„Légy türelemmel, Elena, nemsokára megint az ágymelegítőd leszek.”
Ráadás:
Általában saját agyszüleményeim a képaláírások, az Arturót játszó Arturo Fernández (csak névrokona a film direktorának) viszont tényleg elsüti az alábbi szöveget az egyik telefonálása közben:
„Szia, szépségem! Van kedved velem ebédelni? Tudok egy jó kis magyar éttermet, amely a világ nyolcadik csodájának nevezhető. Egyszerűen fantasztikus hely, ahol mindig húzza pár hegedűs. A muzsikájuk még a hidegszívűeket is szentimentális hangulatba ringatja.”
Nadisuka a saját hajával...
... és Loren-parókával az olasz Playboyban
Karin Schubert
Bárbara Rey
